Az árvacsalánfélék családjába tartozó orvosi levendula, latinul Lavandula angustifolia vagy Lavandula officinalis széles körben ismert évelő, illatos félcserje. Szereti a laza, homokos talajt és a sok napsütést, ezért nem csoda, hogy eredetileg a Földközi-tenger napfényes hegyi területein honos.
A tavaszi kankalin, latin nevén Primula veris, apró, évelő növény, amelynek a földfeletti levélrózsákból kinövő hosszú szárán nyíló halványsárga virágai édesen illatoznak. Általában a tavasz legjellegzetesebb hírnöke, virágai február és március fordulóján nyílnak. Ismertek a színes változatai, ám a kankalint nem lehet egyszerűen megszelídíteni, ha elültetjük otthon a kertünkben egy idő után “elvadul”, és ismét az a gyöngéd sárga virág lesz belőle.
A tömjénfa, latinul boswellia, kicsi, lombos, rendkívül szívós fafajta. A talaj minőségét tekintve tulajdonképpen teljesen igénytelen, és szükség esetén akár csupasz sziklán is képes megélni, amelyhez olyan hihetetlenül szilárd szubsztanciával tapad hozzá, mint a cement. A tömjénfának több fajtája is van, élőhelyei szerint kategorizálhatjuk őket. Legismertebb fajtái a Boswellia sarrata és a Boswellia thurifera.
A kínai ördögcérna, latin nevén Lycium chinense a burgonyafélék családjába tartozó évelő bokor, amely akár 3 méter magasra is megnőhet, és amelynek termése már több ezer éve óriási tiszteletnek és szeretetnek örvend a keleti orvostudományban.
A torma, latin nevén Armoracia rusticana széles körben ismert kitartó, évelő növény, amely eredetileg Délkelet-Európában és Nyugat-Ázsiában honos, de amely már a középkorban gyorsan elterjedt a világ nagy részén. A torma a laza, nedves talajt és a napos területeket kedveli. Termesztésével nem kell különösképpen sokat bajlódni, mivel vadon is bőségesen terem. Amennyiben azonban nem szeretne “tormaszedő körútra” indulni, elég, ha egy kis tormagyökér darabot elültet tavasszal a kertjében, ha lehet a burgonya mellé, mert így növelheti a krumpli ellenálló-képességét a különböző betegségekkel szemben. A torma azonban gyorsan és könnyedén terjeszkedik, “magáévá teheti” akár az egész kertet is, éppen ezért mégiscsak jobb, ha a kerítésen kívül ülteti el. Vidékről származik és imádja a szabadságot.
Az ökörfarkkóró, latin nevén Verbascum thapsiforme a görvélyfűfélék családjába tartozó kétéves növény, amely szereti a napsütötte, köves lejtőket, ahol, ha jól érzi magát, akár 2 méteres magasságba is megnőhet. Első évben alakul ki a levélrózsája, és csak a második évben virágzik. Érdekes, hogy ennek a gyógynövénynek a magjai rendkívül mérgezők.
A közönséges boróka (Juniperus communis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld fácska, amely boldogan éldegél Földünk északi féltekéjén, Szibériától egészen Észak-Amerikáig. Rendkívül szívós növény, viszonylag kegyetlen körülmények között is megél.
Csak kevesen mernek az útjába állni, mert tűlevelei felettébb kemények és szúrósak; emiatt nem csak az emberek, hanem az állatok is kerülik a vele való érintkezést. Talán csak a madarak barátkoznak vele: a növény sűrű ágai közé építik fészküket, és ősszel lecsipegetik a zúzmarás terméseket.
A kapormagolaj (Anethum graveolens L.) több mint 50 %-ban tartalmaz egyszeresen s többszörösen telítetlen zsírsavat, – omega-3 és -6 zsírsavakat-, egyszeresen telítetlen zsírsavból az olajsavat tartalmazza.
Összetevők: Kapormagolaj (olajsav, mirisztinsav, plamitinsav, sztearinsav, kokozánsav, linolénsav)