A kocsányos tölgy (Quercus robur) a téli tölggyel (Quercus patrea) együtt mindannyiunk számára ismert fa. Id?nként talán összekeverjük a b?kkel, de ez megbocsátható.
Engedje meg tehát, hogy bemutassam minden id?k legtiszteletreméltóbb fáját, az erd? fenséges urát, a tölgyet. Ez a kis bevezet? egy cseppet sem túlzott, és nincs kétségem afel?l, hogy a tölgy még emelkedettebb nyitányt érdemelne. A tölgy ugyanis az a fa, amelyet a legnagyobb istenségeknek szenteltek a héber, kelta, római és a görög tradíciókban. Az istenségek tökéletes jelképének tartották, és úgy vélték, hogy ereje ugyanolyan mértékben érvényesül az égieknél, mint az alvilágban. A tölgyr?l ugyanis mindenki tudja, hogy hasonlóan terebélyes gyökérzete van, mint lombkoronája, és ezt az örök érvény? törvény: “ahogy fent, úgy lent is…” tárgyias manifesztációjának tarthatjuk.
A tölgy akár 45 méteres magasságba is megn?het, és valamennyi lombhullató fa közül a tölgy él a leghosszabb ideig, legalább 800 évig. Rábukkanhatunk azonban olyan állítólagos tölgyekr?l szóló jelentésekre is, amelyek Britannia területén már több ezer éve élnek. A tölgy a meleg és nedves helyeket kedveli, els?sorban alföldeken, hegyek lábánál húzódó területeken, maximum 570 tengerszint feletti magasságban él. Eredetileg Európában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban, és Észak-Afrikában honos. Ma már Észak-Amerikában is rendkívül elterjedt növény. Egykoron s?r? tölgyerd?k ékesítették Európa sík vidékeit. A régi Európa eredetileg valóban inkább vegyes, túlnyomórészt lombhullató tölgyerd?kkel volt tele, err?l tanúskodik a régi családi címereken oly gyakran felt?n? tölgyágak szimbolikája is. Ez az eredeti növényzet az id? folyamán átadta helyét a szántóföldeknek, illetve a luc- és feketefeny? monokultúráknak. Manapság természetes tölgycsemetét már csak ritkán találunk, és egészen biztosan valamelyik tájvédelmi körzet területén bukkanunk rá.
Az összes fa közül talán a tölgyhöz köt?dik a legtöbb legenda és szólás. A tölgyet tartjuk a hosszú élet és a korlátlan er? jelképének. A tölgynek valóban kivételes tulajdonságai vannak: rendkívül szilárd és tartós. Ez az egyetlen fafajta, amely vízi építmények készítésére is alkalmas, mert a víz csak még keményebbé teszi. A tölgy hihetetlenül ellenálló. Gyakran láthatunk olyan tölgyeket, amelyek törzsében óriási üregek tátonganak, és ennek ellenére remek állapotnak örvendenek. Éppen ezekhez az üregekhez köt?dik a legtöbb néphit. Az emberek els?sorban abban hittek, hogy ha eltöltenek egy kis id?t a tölgy üregében, akkor minden betegségük leszáll a föld mélyébe. A tölgy üregében jobban megy a jóslás is. Ezt azonban soha ne próbálják ki vihar idején, mert a tölgy minden fánál jobban vonzza a villámot! A villámsújtotta tölgyet mindazonáltal különleges er?vel bíró fának tartjuk, és remekül készíthet?ek bel?le véd? talizmánok. Amennyiben valamilyen tölgyfát feltétlenül ki kell vágnunk, azt mindenféleképpen holdfogyatkozás ideje alatt tegyük, és ha lehetséges, a tölgyet el?re értesítsük szándékunkról. A kivágása el?tt ültessünk mellé a földbe egy makkot, hogy a fa lelke át tudjon költözni.
A fa gyógyhatásait tekintve leginkább a tölgy sima és csillogó kérgét, illetve rügyez? bimbóit értékeljük sokra. Mindkett?t éppen márciusban kell begy?jteni. Gyógyszerészeti szempontból a tölgygubacsok is jelent?sek. Ezek a fa levelein, esetleg ágain n?nek ki, az után, hogy a növényt megtámadta a gubacsdarázs (biorrhiza pallida). A tölgy kérge, rügyei és tölgygubacsai nagy mennyiség? cserz?anyagot (pl. tannin, katechin) és gallsavat tartalmaznak. Ezeknek az anyagoknak er?s összehúzó (adsztringens) és gyulladásellenes hatása van. A tölgygubacsokból és a tölgy kérgéb?l készített f?zetet küls?leg és bels?leg egyaránt alkalmazhatjuk. Küls? használat esetén el?segíti a sebek gyógyulását, elállítja a vérzést, segíti a gennyesed? gócok, ekcémák, aranyér gyógyulását, és gátolja a lábak izzadását. A tölgy kérgét bels?leg szájüreg-, bél-, gyomorgyulladás esetén, hasmenéskor és er?s menstruációkor alkalmazzuk. A cserz?anyagok reakcióba lépnek a fehérjékkel a b?r és a nyálkahártyák felszínén, ezzel vékony véd?film-réteget képeznek, amely el?segíti a sebgyógyulást, csökkenti a sebek váladékozását, és meggátolja az elfert?z?dést.
A tölgygubacsokból ráadásul egyszer?en elkészíthetjük a saját, mágikus tintánkat is. Darálja le a tölgygubacsokat, hagyja egy éjszakán át vízben ázni, f?zze fel, majd sz?rje le. Egy egységnyi tölgygubacs-f?zethez tegyen hozzá egyegységnyi 2%-os vasklorid-oldatot (FeCl3). Ezzel rendkívül id?tálló kékesfekete tintát készíthet. Amennyiben a kémiai képletek elriasztják, ne keseredjen el, felhasználhatja magát a bes?rített (hosszabb ideig f?zött) tölgygubacs-f?zetet is, csak tegyen bele egy csepp alkoholt, a tartósítás miatt. Amennyiben szívesen kísérletezik, akár illatos éterolajat, esetleg a s?rítés kedvéért egy kis arab gumit is beletehet az elkészített tintába.
A tölgyr?l ennél sokkal többet is írhatnék, mert valóban egy olyan fáról van szó, amelynek mintha lelke lenne, amely sokkal “él?bb”, mint a többi. Ültessen saját tölgyfát a kertjében, és meglátja, kisvártatva milyen szoros kapcsolatba kerül vele.
Forrás: Tereza Viktorova