A fa, amelynek lelke van

A kocsányos tölgy (Quercus robur) a téli tölggyel (Quercus patrea) együtt mindannyiunk számára ismert fa. Időnként talán összekeverjük a bűkkel, de ez megbocsátható.

Engedje meg tehát, hogy bemutassam minden idők legtiszteletreméltóbb fáját, az erdő fenséges urát, a tölgyet. Ez a kis bevezető egy cseppet sem túlzott, és nincs kétségem afelől, hogy a tölgy még emelkedettebb nyitányt érdemelne. A tölgy ugyanis az a fa, amelyet a legnagyobb istenségeknek szenteltek a héber, kelta, római és a görög tradíciókban. Az istenségek tökéletes jelképének tartották, és úgy vélték, hogy ereje ugyanolyan mértékben érvényesül az égieknél, mint az alvilágban. A tölgyről ugyanis mindenki tudja, hogy hasonlóan terebélyes gyökérzete van, mint lombkoronája, és ezt az örök érvényű törvény: “ahogy fent, úgy lent is…” tárgyias manifesztációjának tarthatjuk.

A tölgy akár 45 méteres magasságba is megnőhet, és valamennyi lombhullató fa közül a tölgy él a leghosszabb ideig, legalább 800 évig. Rábukkanhatunk azonban olyan állítólagos tölgyekről szóló jelentésekre is, amelyek Britannia területén már több ezer éve élnek. A tölgy a meleg és nedves helyeket kedveli, elsősorban alföldeken, hegyek lábánál húzódó területeken, maximum 570 tengerszint feletti magasságban él. Eredetileg Európában, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban, és Észak-Afrikában honos. Ma már Észak-Amerikában is rendkívül elterjedt növény. Egykoron sűrű tölgyerdők ékesítették Európa sík vidékeit. A régi Európa eredetileg valóban inkább vegyes, túlnyomórészt lombhullató tölgyerdőkkel volt tele, erről tanúskodik a régi családi címereken oly gyakran feltűnő tölgyágak szimbolikája is. Ez az eredeti növényzet az idő folyamán átadta helyét a szántóföldeknek, illetve a luc- és feketefenyő monokultúráknak. Manapság természetes tölgycsemetét már csak ritkán találunk, és egészen biztosan valamelyik tájvédelmi körzet területén bukkanunk rá.

Az összes fa közül talán a tölgyhöz kötődik a legtöbb legenda és szólás. A tölgyet tartjuk a hosszú élet és a korlátlan erő jelképének. A tölgynek valóban kivételes tulajdonságai vannak: rendkívül szilárd és tartós. Ez az egyetlen fafajta, amely vízi építmények készítésére is alkalmas, mert a víz csak még keményebbé teszi. A tölgy hihetetlenül ellenálló. Gyakran láthatunk olyan tölgyeket, amelyek törzsében óriási üregek tátonganak, és ennek ellenére remek állapotnak örvendenek. Éppen ezekhez az üregekhez kötődik a legtöbb néphit. Az emberek elsősorban abban hittek, hogy ha eltöltenek egy kis időt a tölgy üregében, akkor minden betegségük leszáll a föld mélyébe. A tölgy üregében jobban megy a jóslás is. Ezt azonban soha ne próbálják ki vihar idején, mert a tölgy minden fánál jobban vonzza a villámot! A villámsújtotta tölgyet mindazonáltal különleges erővel bíró fának tartjuk, és remekül készíthetőek belőle védő talizmánok. Amennyiben valamilyen tölgyfát feltétlenül ki kell vágnunk, azt mindenféleképpen holdfogyatkozás ideje alatt tegyük, és ha lehetséges, a tölgyet előre értesítsük szándékunkról. A kivágása előtt ültessünk mellé a földbe egy makkot, hogy a fa lelke át tudjon költözni.

A fa gyógyhatásait tekintve leginkább a tölgy sima és csillogó kérgét, illetve rügyező bimbóit értékeljük sokra. Mindkettőt éppen márciusban kell begyűjteni. Gyógyszerészeti szempontból a tölgygubacsok is jelentősek. Ezek a fa levelein, esetleg ágain nőnek ki, az után, hogy a növényt megtámadta a gubacsdarázs (biorrhiza pallida). A tölgy kérge, rügyei és tölgygubacsai nagy mennyiségű cserzőanyagot (pl. tannin, katechin) és gallsavat tartalmaznak. Ezeknek az anyagoknak erős összehúzó (adsztringens) és gyulladásellenes hatása van. A tölgygubacsokból és a tölgy kérgéből készített főzetet külsőleg és belsőleg egyaránt alkalmazhatjuk. Külső használat esetén elősegíti a sebek gyógyulását, elállítja a vérzést, segíti a gennyesedő gócok, ekcémák, aranyér gyógyulását, és gátolja a lábak izzadását. A tölgy kérgét belsőleg szájüreg-, bél-, gyomorgyulladás esetén, hasmenéskor és erős menstruációkor alkalmazzuk. A cserzőanyagok reakcióba lépnek a fehérjékkel a bőr és a nyálkahártyák felszínén, ezzel vékony védőfilm-réteget képeznek, amely elősegíti a sebgyógyulást, csökkenti a sebek váladékozását, és meggátolja az elfertőződést.

A tölgygubacsokból ráadásul egyszerűen elkészíthetjük a saját, mágikus tintánkat is. Darálja le a tölgygubacsokat, hagyja egy éjszakán át vízben ázni, főzze fel, majd szűrje le. Egy egységnyi tölgygubacs-főzethez tegyen hozzá egyegységnyi 2%-os vasklorid-oldatot (FeCl3). Ezzel rendkívül időtálló kékesfekete tintát készíthet. Amennyiben a kémiai képletek elriasztják, ne keseredjen el, felhasználhatja magát a besűrített (hosszabb ideig főzött) tölgygubacs-főzetet is, csak tegyen bele egy csepp alkoholt, a tartósítás miatt. Amennyiben szívesen kísérletezik, akár illatos éterolajat, esetleg a sűrítés kedvéért egy kis arab gumit is beletehet az elkészített tintába.

A tölgyről ennél sokkal többet is írhatnék, mert valóban egy olyan fáról van szó, amelynek mintha lelke lenne, amely sokkal “élőbb”, mint a többi. Ültessen saját tölgyfát a kertjében, és meglátja, kisvártatva milyen szoros kapcsolatba kerül vele.

Forrás: Tereza Viktorova