A vérehulló fecskef?, latinul a Chelidonium majus a mákfélék családjába tartozó ével? növény. Találkozhatunk vele szinte egész Európában és Észak-Amerikában, de megtalálható Nyugat-Szibériában vagy Dél-Kínában is. A fecskefüvet gyomnövénynek tartjuk, mert jellegzetesen romos területeken él (m?veletlen földeken, els?sorban lakótelepek közelében) és gyakran láthatjuk sziklarepedésekben vagy temet?falakon. Kevéssé vagyunk tisztában azzal, hogy a kénes trágya gyakori használatával saját magunk is nagyban hozzájárulunk a fecskef? elterjedéséhez. A fecskef? ugyanis imádja a nitrogéndús területeket. Véleményem szerint azonban mindezért csak hálásak lehetünk, mivel a fecskef? igyekszik egyensúlyi állapotba hoznia a Földet, és a t?z energiáját birtokló növényként képes elégetni mindazt, ami terhelhetné ?t.
A fecskef? a közeled? tavasz, az egyre hosszabb nappalok, és a Nap ereje által növekv? növény. A kelta hagyományban fontos rituális növény a nyári napforduló (Beltaine) idején. Neve a görög chelidonus szóból származik, ami fecskét jelent, és ez távolról sem véletlen. A fecskef? ugyanis pontosan ekkor kezd virágozni, amikor a fecskék visszatérnek a meleg tájakról, és akkor kezdi hullajtani virágait, amikor a fecskék ismét távoznak… S?t egykoron az emberek azt hitték, hogy a fecskefüvet maguk a fecskék hozzák magukkal fészkeikbe a fiókáiknak, azért hogy az segítsen nekik kinyitni a szemüket. Nehéz megmondani, mi is az igazság. Egy valami biztos: sem a fecskef?r?l sem a fecskékr?l nem tudunk eleget.
A vérehulló fecskef? mérgez? növény. Amennyiben megsérül szárából alkaloidokkal (els?sorban chelidoninnal, berberinnel és sanguinarinnal), flavonoidokkal és illóolajakkal teli narancssárga szín? tej folyik ki, amely ingerli az emberi b?rt, és ha kapcsolatba kerül vele nehezen eltávolítható barna foltokat hagy maga után. A friss növényszár bels? használata akár narkotikus hatásokat is kiválthat (olyasmi alkaloidokat tartalmaz, mint az éretlen mákból kinyert tej, amelyet az ópium el?állításához használnak), és széls?séges esetben gyomor- és bélgyulladást idézhet el?. A növény mérgez? hatásai jelent?sen csökkenthet?k a szárítással. Ám mint ahogy az lenni szokott minden éremnek két oldala van. Még a legmérgez?bb növény is hatékony orvossággá válhat, ha megfelel? módon adagoljuk, és fogyasztását szigorú ellen?rzés alatt tartjuk. Nem véletlenül hívták régebben a fecskefüvet “az ég ajándékának”!
A fecskef? szárát közvetlenül a növény kivirágzása el?tt kell leszedni, méghozzá kb. a földt?l számított 10 centiméteres magasságban, és vékony rétegekben gyorsan le kell szárítani, mert hajlamos nagyon gyorsan befülledni. Amennyiben a növény használata mellett dönt (a fecskef? széles körben használatos a homeopátiában), ne feledje, hogy minél kisebb adagokban alkalmazza, annál jobb, ráadásul ezzel biztosan elkerülheti a mérgezés veszélyét. Maximális adagolása: 1g szárított f? naponta. Hosszútávú használata érthet? okokból nem javasolt. Mire is jó tehát a vérehulló fecskef??
Rendszerint máj- és epehólyagpanaszok (az epeutak és az emészt?traktus görcsös állapotaival összefügg? fájdalom) és étvágytalanság esetében használatos, mert támogatja az epe kiválasztását. Pozitív hatással bír továbbá máj- és epehólyag-gyulladás, epek?, gyomor- és nyombélfekély, emészt?rendszeri gyulladások, bélkólika és fonálférgek okozta betegséges esetén. Nyugtató, görcsoldó, fájdalomcsillapító és antibakteriális, valamint antibiotikus hatású. Mivel képes kitágítani az ereket, és csillapítani a sima izomzat görcseit sokat segíthet a fájdalmas menstruáció, az ingerl? köhögés és az asztma kezelésében.
A természetgyógyászatban továbbá b?rkiütésekre, valamint mikorbiális és gombás eredet? ekcémákra, nehezen gyógyuló gennyesed? sebekre, sömörökre és lábszárfekélyre ajánlják. Ebb?l a célból, illetve a gombák eltávolítása céljából kiváló lehet a fecskef?b?l készített er?sebb f?zet hozzáadása a fürd?vízhez.
A fecskef? azonban els?sorban azért keltette fel a tudósok érdekl?dését, mert bizonyítást nyert, hogy benne található alkaloidák citosztatikus hatásúak (képesek megállítani a sejtnövekedést), és képesek er?síteni a szervezet nem specifikus ellenálló-képességét. A fecskef? tehát fontos szerepet kaphat a rák elleni harcban, f?leg ami a b?rrákot illeti, amelynek el?fordulási aránya sajnos egyre csak n?. A fecskef? tejének citosztatikus hatásairól mindenki megbizonyosodhat, aki szemölcse vagy tyúkszeme van. Elég, ha naponta néhányszor bekeni a sérült b?rfelületet frissen elkészített fecskef?-balzsammal, és hagyják megszáradni. Néhány napos kenegetés után a szemölcs magától leesik. Nagyon óvatosnak kell azonban mindeközben lenni, nem szabad, hogy a fecskef?b?l készített balzsam a szembe kerüljön, mert kárt tehet a szaruhártyában, illetve meg kell gy?z?dni arról, hogy valóban szemölcsr?l van szó, mert az anyajegyekre nem szabad fecskefüvet tenni!!!
Ha legközelebb elsétál egy fecskef? mellett, kérem, ne tartsa gaznak, lehet, hogy egyszer majd megmenti az életét…
Forrás: Tereza Viktorova