Az orvosi acsalapu (Petasites officinalis) a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, ?sid?k óta ismert gyógynövény. Évszázadok óta segíti az emberiséget a legkülönböz?bb egészségügyi problémák kezelésében. Dédnagymamáink még “lópatának” nevezték (mivel levele alakja a lópata lenyomatára emlékeztet), ám ma “bojtorjánként” is ismerjük. A finomra ?rölt orvosi acsalaput borral keverve a XVI. századtól kezdve használták bélparaziták ellen, vizelethajtóként, a menstruáció serkent?jeként.

Izzasztó hatása miatt gyógyító er?t tulajdonítottak neki a pestises láz kezelésében. Legalábbis err?l írt Pietro Andrea Matthioli (1500–1577) sienai botanikus, orvos, aki híres Herbariumában Dioszkoridész hagyományait követte. M?ve máig a természetgyógyászok bibliájaként ismert. Az 1544-ben megjelent kötetben szinte a teljes európai növényflóra leírását sikerült összegy?jtenie.

Újabb felfedezett gyógyhatások

Napjainkban az orvosi acsalaput gyógynövényként egyre kevésbé használják. A modern tudomány azonban újabbnál újabb, érdekes hatásokról számol be a növénnyel kapcsolatban, ezért a természetgyógyászok és az orvosok gyógynövénykalauzaiból egészen biztosan nem fog elt?nni. (A híres svájci orvos-természetgyógyász, dr. A. Vogel, akinek Kis Doktor címmel évtizedekkel ezel?tt magyarul is megjelent a könyve, az acsalapu daganatellenes hatásáról is beszámol – a szerk.)

Az acsalapu a nedves talajt kedveli. Ével? növény, amely általában magasabban fekv? területeken növekszik Európában, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában. Er?s gyökértörzséb?l már a tavasz kezdete el?tt vastag, vörös szárak n?nek ki. A szárakon sz?l?fürt alakú, fészekvirágzatban elhelyezked?, illatos, rózsaszínes virágok fejl?dnek.

Csak májusban, az elvirágzás után indul növekedésnek az acsalapu levele, amely 50 cm-es méretével a nálunk látható legnagyobb levelek közé tartozik. Régebbi korokban, meleg id?ben, többek között vajat is csomagoltak bele – innen ered a növény angol elnevezése: butterbur.

Az acsalapunak több fajtája is létezik, például a fehér acsalapu (Petasites albus), amely már a havon is kivirágzik, ám gyógyászati célokra csak az orvosi acsalapu használatos. Összetéveszthet? a martilapu (Tussilago farfara L.) és a nagy bojtorján (Arctium lappa L.) gyógynövényekkel, ezért gy?jtése el?vigyázatosságot, szakszer?séget igényel.

Jobb keverni

Az egész növény, de f?leg a gyökértörzs nagy mennyiségben tartalmaz hatóanyagokat (illóolajokat, keser? anyagokat, cserz?anyagokat, inulint, pektint, ásványi anyagokat, nyálkaanyagokat stb.), amelyek sebgyógyító hatásúak, nyugtatják, védik a nyálkahártyákat, és segítik a káros anyagok sejtekb?l történ? eltávolítását.

A gyökértörzset és a virágokat már tavasszal be kell gy?jteni, és a lehet? leggyorsabban ki kell ?ket szárítani. A szárítást a hatóanyagok meg?rzése céljából árnyékban célszer? végezni.

A növény leveleit akár ?szig, folyamatosan is szedhetjük, majd kiszárított részeit porrá zúzzuk. A növényi részeknek megfelel?en a levélb?l teát, a gyökérrészekb?l f?zetet készíthetünk (egy csésze vízbe egy kiskanálnyi gyökér). Az így elkészített italnak azonban olyannyira intenzív szaga van, hogy akár rosszullétet is okozhat. Indokolt és érdemesebb az acsalaput más gyógynövényekkel, esetleg mézbe keverni, vagy ahogyan el?deink tették, borral együtt, felf?zve használni.

Az acsalapu nyálka- és hurutoldó hatásait nagyra értékelik a légúti betegségek (ingerl? köhögés, asztma) csillapítása esetén. Teája torokgyulladás ellen, öblögetésre is használható. Görcsoldó tulajdonságait gyomorgörcs, epegörcs, esetleg húgyhólyag-görcs fellépésekor használhatjuk ki. Az acsalapu csillapítja a lázat, gyulladáscsökkent? és vizelethajtó hatása van, emellett a székrekedés megszüntetésében is segítségünkre lehet. A növényb?l készült f?zet akár naponta háromszor is fogyasztható.

Az acsalapu leveleit sokoldalúan használhatjuk fel. Ha nem vajat szeretnénk csomagolni bele, akkor a friss, kicsit kilapítgatott, meggy?rögetett, szétzúzott leveleit küls?leg alkalmazva, remekül felhasználhatjuk borogatás formájában. A horzsolások, ficamok, rándulások, nehezen gyógyuló sebek, kelések, fekély és égési sérülések, ízületi fájdalmak, duzzanatok, reuma, s?t visszértágulás esetében jótékony, azonnali segítséget jelent. A borogatásként, nyersen felhasznált levelek hatásosak még az isiászos fájdalmak csillapításában.

Allergiában nagy segítség

Minden ötödik ember szenved id?szakosan (szezonális) allergiás megbetegedésekben. Az acsalapu hatékonyan segít az allergiásoknak, f?ként a szénanátha és az asztma kezelésében eredményes. Ezt a legújabb orvosi kutatások is alátámasztják. A növény olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek blokkolják az allergiás reakciók kiváltásáért felel?s hisztaminok tevékenységét.

Az acsalaput az észak-amerikai ?slakosok emberemlékezet óta fejfájás csillapítására alkalmazzák. A legfrissebb amerikai vizsgálatok mindezt alátámasztották: az acsalapu hatékonyan csökkenti a migrénes rohamok gyakoriságát és er?sségüket is mérsékli.

Az orvosi acsalapu felhasználása óvatosságot igényel, mert hatásában er?s, májat károsító, pirrolizidin típusú alkaloid is van benne (nemesített fajtái azonban a károsító alkaloidot csak minimális mértékben tartalmazzák). Ezért hosszabb id?n át nem szabad bels?leg használni, az el?írt mennyiség betartásával azonban nincs káros hatása.

Áldott állapotban lév? kismamáknak, szoptató anyukáknak és kisgyerekeknek alkalmazása nem tanácsos.

A gyógyszeripar nyersanyagként használja fel, általában fájdalomcsillapítás és görcsoldás céljára (asztmás rohamok csillapítására) használatos készítmények el?állításához. (Németországban migrén elleni gyógyszer is készül bel?le – a szerk.) A homeopátia els?sorban légúti betegségek, valamint vese- és epegörcsök csillapítására, kezelésére javasolja.

Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret 2 dl vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük. Lesz?rve, ízlés szerint mézzel, citromlével ízesítve fogyaszthatjuk, hurutoldásra.

Borogatáshoz: a frissen szedett, megmosott leveleket szétzúzzuk, majd felrakjuk a beteg testrészre. Naponta többször ismételjük meg a borogatást.

Írta:
Vladimír Vonásek

Szakmailag ellen?rizte és kiegészítette:
Németh Imréné Éva