Régi Idők Gyógynövénye

Régi idők gyógynövénye – Orvosi falfű

Egykoron ezen fű is a vitathatatlan gyógynövények közé tartozott, a vizelethajtó, a reumás panaszok, a cukorbetegség, a vesebántalmak, a magas vérnyomás és a légzőszervi megbetegedések ellenszereként tisztelték. Az idő múlásával és az allergiások számának erőteljes…


Régi idők gyógynövénye – Mária cipellője

Szinte számtalan néven ismerhetjük a boldogasszony papucsát (Cypripedium calceolus). Ilyen megnevezései lelhetők fel a különböző herbáriumokban: rigópohár, Vénusz sarucska, papucskosbor, Szűz Mária virága, Tarka rigó pohár, asszonyi lábbeli, erdei sárga papucs, galambbegy, kakukkvirág, Mária cipellője,…


Régi idők gyógynövénye – A gyógyító kalap

A közönséges vagy orvosi acsalapu (Petasites Officinalis), vagy ahogy egyes vidékeinken ismerik, kalaplap, nagy szattyú, a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, hegyvidéki patakok mentén, forrásos, vizenyős helyeken termő, kétlaki, évelő növény. Gyökértörzse hengeres, helyenként csomós, amely gyakran…



Régi idők gyógynövénye – Fátyolvirág

Egykoron a Fátyolvirágot (Gypsophila paniculata), – vagy ahogy egyes vidékeken ismerik buglyos dercefű, szappangyökér – nagy becsben tartották hurutos köhögés ellenszereként, kitűnő nyákoldó és köptető szerként. Ezen kívül gyökerét magas szaponin (kb 20%) tartalma miatt…


Régi idők gyógynövénye – Isten haragja

„Orvosi” csikorka (Gratiola officinalis), ismerhetjük még Isten haragja, Isten kegyelme, kegyelemfű és réti csikorgófű néven. Az elnevezésében fellelhető kettősséget valószínűleg az élőhelye és a gyógyhatás közti kontraszt okozta. A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a…



Régi idők gyógynövénye – Fehérmájvirág

A fehérmájvirág (Parnassia palustris) a fehérmájvirágfélék (Parnassiaceae) családjába tartozó, évelő növényfaj. Korábban a család tagjait a kőtörőfűfélékhez (Saxifragaceae) sorolták, ám a genetikai vizsgálatok szerint csak távoli rokonok. A nemzetség nevét a görög Parnasszosz-hegyről kapta. Népies…