Noha hivatalosan  közönséges lizinkának hívják, a régiek mégis szent Ilona asszony füveként emlegetik ezen aranysárga virágú életment?t. Maga a növény a kankalinfélék családjába tartozik és egész Európában megtalálható a mocsarakban, nedves réteken, vízparti magaskórós társulásokban, liget és láperd?kben. A közönséges lizinka kúszó gyöktörzs?, terjed? töv?, ével? növény. Szára a másfél méteres magasságot is elérheti, felül elágazó, s?r?n leveles. Levelei rövid nyel?ek, lándzsásak vagy hosszúkás tojásdadok és kihegyezettek, keresztben átellenesen állnak, feketén pontozottak, egyes területeken a pontozás sárgás színben pompázik.

A virágok végálló és levélhónalji bugát alkotnak. A párta élénksárga, lapos, tölcsér alakú, forrt szirmú, 5 pártacimpával, átmér?je 15-18 milliméter. A csészecimpák pirosas sötétbarna szegély?ek. Term?helyt?l függ?en különböz? virágformái vannak. Napos helyeken aranysárga, hosszú bibeszálú, nagyobb virágokat fejleszt, amelyek teljesen az idegenmegporzásra rendezkedtek be. Árnyékos helyeken virágai halványsárgák, egyforma hosszú bibeszálakkal és porzókkal, melyek szükség szerint önbeporzásra is képesek. A virágzási ideje júniustól augusztus végéig tart.

A közönséges lizinka levelének frissen kipréselt leve vérköpésnél és vérhasnál volt használatos, nem is akármilyen sikerrel. Küls?leg orrvérzés esetén is alkalmazták, olyankor az összezúzott leveleket helyezték az orrlyukba.