Noha hivatalosan  közönséges lizinkának hívják, a régiek mégis szent Ilona asszony füveként emlegetik ezen aranysárga virágú életmentőt. Maga a növény a kankalinfélék családjába tartozik és egész Európában megtalálható a mocsarakban, nedves réteken, vízparti magaskórós társulásokban, liget és láperdőkben. A közönséges lizinka kúszó gyöktörzsű, terjedő tövű, évelő növény. Szára a másfél méteres magasságot is elérheti, felül elágazó, sűrűn leveles. Levelei rövid nyelűek, lándzsásak vagy hosszúkás tojásdadok és kihegyezettek, keresztben átellenesen állnak, feketén pontozottak, egyes területeken a pontozás sárgás színben pompázik.

A virágok végálló és levélhónalji bugát alkotnak. A párta élénksárga, lapos, tölcsér alakú, forrt szirmú, 5 pártacimpával, átmérője 15-18 milliméter. A csészecimpák pirosas sötétbarna szegélyűek. Termőhelytől függően különböző virágformái vannak. Napos helyeken aranysárga, hosszú bibeszálú, nagyobb virágokat fejleszt, amelyek teljesen az idegenmegporzásra rendezkedtek be. Árnyékos helyeken virágai halványsárgák, egyforma hosszú bibeszálakkal és porzókkal, melyek szükség szerint önbeporzásra is képesek. A virágzási ideje júniustól augusztus végéig tart.

A közönséges lizinka levelének frissen kipréselt leve vérköpésnél és vérhasnál volt használatos, nem is akármilyen sikerrel. Külsőleg orrvérzés esetén is alkalmazták, olyankor az összezúzott leveleket helyezték az orrlyukba.