A közönséges vagy orvosi acsalapu (Petasites Officinalis), vagy ahogy egyes vidékeinken ismerik, kalaplap, nagy szattyú, a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, hegyvidéki patakok mentén, forrásos, vizenyős helyeken termő, kétlaki, évelő növény. Gyökértörzse hengeres, helyenként csomós, amely gyakran üreges, fás, kívül barna, belül fehéres színű, belőle hosszú, egészen ujjnyi vastag tarackszerűen kúszó gyökerek erednek. Szára tőkocsányszerű, csak pikkelylevelek vannak rajta. Virágzata a levelek megjelenése előtt fejlődik. Termős virágzata a nyílás kezdetén húsz-harminc centiméter magas, majd termésérésig a szára egy méterre is megnyúlik. Csúcsán a fészkes virágzatok nagy fürtben állnak, virágok hússzínőek. A porzós virágzat az előbbinél kisebb termetű, virágai többnyire fehérek. A levelek tőállásúak, nyelük a fél métert is meghaladó hosszúságú, lemezük kerek, szív alakú, átmérőjük gyakran a fél métert is meghaladja, szélük egyenlőtlenül fogazott, felszínük sötétzöld, fonákjuk szürkésmolyhos, erezetük tenyeres, nyelükbe három főér fut össze. A levélnyél belső oldala mélyen csatornás. Március-április a virágzás ideje.
A gyűjtése nagy odafigyelést és tapasztalatot igényel, mert könnyen összetéveszthető a fehér acsalapuval (Petasites albus), a martilapuval (Tussilago farfara L.) és a nagy bojtorjánnal (Arctium lappa L.). Tavasztól – őszig a fejlett és ép leveleket legfeljebb öt centiméteres nyélrésszel, valamint gyökeret kell gyűjteni. A friss leveleket a népi gyógyászatban gyulladások és kelések borogatására használják.
Nagyméretű leveleit már a középkorban is gyógyszerként alkalmazták fájdalomcsillapításra, görcsoldásra, vizelethajtásra és izzasztásra, kánikula idején, viszont kalapként is jó szolgálatot tett. A pestis- és tífuszjárványok idején is előszeretettel alkalmazták a kor híres orvosai. Az 1500-as évektől kezdődően az acsalapu finomra őrölt gyökerét borban főzve bélparaziták és tüdőbaj esetén is használták.
A gyökeréből készült főzetet asztmára, allergiára és légzéskönnyítésre használják mind a mai napig, mivel a növény olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyek blokkolják az allergiás reakciók kiváltásáért felelős hisztaminok tevékenységét. Főzetét külsőleg torokgyulladás ellen öblögetőként alkalmazzák.
A leveléből készült tea jól alkalmazható influenza, megfázás és tüdőgyulladás esetén a tünetek enyhítésére és a láz csökkentésére.
Az orvosi acsalapu adagolásának meghatározása komoly szakértelmet igényel, mert hatásában erős, májkárosító pirrolizidin típusú alkaloid is van benne, ezért a hosszú távú alkalmazása senkinek nem tanácsos.