Egykoron ezen f? is a vitathatatlan gyógynövények közé tartozott, a vizelethajtó, a reumás panaszok, a cukorbetegség, a vesebántalmak, a magas vérnyomás és a légz?szervi megbetegedések ellenszereként tisztelték. Az id? múlásával és az allergiások számának er?teljes növekedésével ezt a növényt is elérte a végzete, mert a kora nyári id?szakban az er?sen allergén csalánfélék családjába tartozik.
Él?helyét tekintve az észak-európai hideg területek kivételével mindenhol el?fordul, Magyarországon is ?shonos, f?ként a dunántúli gyomtársulásokban találkozhatunk vele. Kedveli a köves, sziklás helyeket, romokat és az üde gyomtársulásokat, de a szurdok erd?kben is el?fordul.
Szára egyenes, egyszer? a fél méteres magasságot is eléri, levelei lándzsa alakúak, hosszan kihegyezettek, ép szél?ek, lágyak nagyjából 10 centiméter hosszúak. Virágai egylakiak, aprók, örvösen bogerny?kben csoportosulnak, júniustól az ?sz kezdetéig nyílnak.
Az orvosi falf?nek (Parietaria officinalis) sós, salétromos íze van, ezért vízhajtás esetén indítóteaként alkalmazták, a frissen szedett növény leveleinek kipréselt ned?jét használták, vagy teaként alkalmazva egy adaghoz kb. 4 gramm szárított falfüvet adtak és egynegyed óra áztatás után fogyasztották.
Cukorbetegség, magas vérnyomás és légz?szervi megbetegedések esetén inkább teakeverékek alkotó eleme volt.