„Orvosi” csikorka (Gratiola officinalis), ismerhetjük még Isten haragja, Isten kegyelme, kegyelemf? és réti csikorgóf? néven. Az elnevezésében fellelhet? kett?sséget valószín?leg az él?helye és a gyógyhatás közti kontraszt okozta.

A középkori értelmezés szerint a csikorgóf? a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe, mert él?helyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották (Isten haragja). Az istenkegyelme, kegyelemf? elnevezés mögött pedig a kitapasztalt gyógyhatás lehet.

Az „orvosi” jelz?t már egy ideje elhagyták a nevéb?l, mert er?sen mérgez? hatású lehet, ezért házi szerként, teaként már nem alkalmazzuk.
Maga a növény az útif?félék (Plantaginaceae) családjába tartozó Gratiola nemzetség egyetlen hazai képvisel?je, amely mocsaras réteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken fordul el?.
A csikorka 8—30 cm magas, t?kéje terjed?, ágas; szára fölálló, rendszerint ágatlan, fels? részében négy él?. Levelei lándzsásak, nyeletlenek, f?részesek, esetleg — kivált az alsók
— ép él?ek. Virágai a levelek hónaljában vannak; a párta csöve élénksárga, hátsó oldalán barnás karimája, fehér vagy vöröslila.

A népi gyógyászatban a f? leveleit és zsenge ágait virágzás el?tt, június vége felé, vagy július elején kell szedni. Er?sen kesernyés ízük van, hatásuk hajtó, s?t hánytató. Felhasználása során tanácsos volt kis adagot felhasználni, mert nagyobb adagban teának f?zve, így elfogyasztva fájdalmas hasmenést okozott.
Felhasználták vízhajtóként, hánytató szerként, giliszta?z?ként továbbá Hipochondria (képzelt betegség), hisztéria, elmezavar esetén is javasolták az alkalmazását. Alkoholos kivonata szívizgató, epem?ködést serkent? és hashajtó hatású, ma már csak a homeopátiában és az állatgyógyászatban alkalmazzák.