„Orvosi” csikorka (Gratiola officinalis), ismerhetjük még Isten haragja, Isten kegyelme, kegyelemfű és réti csikorgófű néven. Az elnevezésében fellelhető kettősséget valószínűleg az élőhelye és a gyógyhatás közti kontraszt okozta.

A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a rossz szellem, a rontás, a kárhozat jelképe, mert élőhelyét a gonosz szellemek lakóhelyének tartották (Isten haragja). Az istenkegyelme, kegyelemfű elnevezés mögött pedig a kitapasztalt gyógyhatás lehet.

Az „orvosi” jelzőt már egy ideje elhagyták a nevéből, mert erősen mérgező hatású lehet, ezért házi szerként, teaként már nem alkalmazzuk.
Maga a növény az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó Gratiola nemzetség egyetlen hazai képviselője, amely mocsaras réteken, mocsarakban, iszaptársulásokban és szikeseken fordul elő.
A csikorka 8—30 cm magas, tőkéje terjedő, ágas; szára fölálló, rendszerint ágatlan, felső részében négy élű. Levelei lándzsásak, nyeletlenek, fűrészesek, esetleg — kivált az alsók — ép élűek. Virágai a levelek hónaljában vannak; a párta csöve élénksárga, hátsó oldalán barnás karimája, fehér vagy vöröslila.

A népi gyógyászatban a fű leveleit és zsenge ágait virágzás előtt, június vége felé, vagy július elején kell szedni. Erősen kesernyés ízük van, hatásuk hajtó, sőt hánytató. Felhasználása során tanácsos volt kis adagot felhasználni, mert nagyobb adagban teának főzve, így elfogyasztva fájdalmas hasmenést okozott.
Felhasználták vízhajtóként, hánytató szerként, gilisztaűzőként továbbá Hipochondria (képzelt betegség), hisztéria, elmezavar esetén is javasolták az alkalmazását. Alkoholos kivonata szívizgató, epeműködést serkentő és hashajtó hatású, ma már csak a homeopátiában és az állatgyógyászatban alkalmazzák.