A sört olyan összetett folyamat során állítják elő, hogy gyakran meglepőnek tűnik, hogyan tudtak volna valakik ilyet egyáltalán kitalálni.
Mindenesetre megtették, és nagyon régen.
A sör a civilizáció egyik legrégibb terméke. A történészek úgy hiszik, hogy az ősi mezopotámiaiak és sumérok már időszámításunk előtt 10 000-ben is főztek sört. Egy 1981-ben talált kőtábla leír egy a babilóniaiak által időszámításunk előtt 6000-ben készített sörfajtát. Az ősi Kína is főzött sört, ahogyan a prekolumbiánius civilizáció is tette Amerikában, akik árpa helyett kukoricát használtak. Hasonlóan, az ősi bretonok is készítettek sört malátával kevert búzából, mielőtt a rómaiak bevezették az árpát.
A sörfőzés fő alapanyaga az árpa és ismert, hogy ez a gabona már időszámításunk előtt 3000-ben is létezett. Mivel az árpa hidegebb éghajlaton jobban nő, mint a szőlő, Németország és Anglia északi területei inkább sört készítettek, mint bort, és ezek a régiók a sörükről váltak híressé. Valóban, a sörtermelést igen szigorúan vették, mint ahogyan az Újvilágban is, ahol a sör volt a Pilgrim-étrend fő összetevője.
A sört tápanyagforrásként használva
1400-ig a világos sör fő összetevői malátával kevert búzából, vízből és élesztőből álltak. Rozmaringot és kakukkfüvet adtak hozzá, hogy megóvják a sört a megromlástól, és hogy ízesítsék. A világos sör zavaros volt és fehérjében és szénhidrátban gazdag, jó tápanyagforrássá téve azt a földműves és a nemesi származású ember számára egyaránt.
Úgy hiszik, hogy a tizenötödik században a világos sörnek egy új verzióját találták fel. Flandriai és Holland kereskedők vezették be a komlót a sörfőzésbe és ez adott neki némi keserű ízt. A komlóval készült változatot hívták “sörnek” és a komlónélkülit pedig “világos sörnek”. A komlóval készült fajta olyan népszerűnek bizonyult, hogy a tizennyolcadik századra minden sört komlóval készítettek.
A középkorban, európai szerzetesek az irodalom és a tudomány őrzői, ahogyan a sörfőzés művészetének is. Közel a tökéletesre finomították a folyamatot és intézményesítették a komló használatát ízesítőként és tartósítószerként egyaránt. Ugyanakkor ez nem történt meg, amíg Louis Pasteur rá nem jött, hogy egy végső, fontos fejlesztést végezzenek el. Addig a sörfőzők rákényszerültek, hogy a vad, a levegőből származó élesztőtől függjenek, ami az erjesztéshez kellett. Annak felfedezésével, hogy az élesztő egy élő mikroorganizmus, Pasteur felnyitotta a kapukat a cukor alkohollá való átalakulásának pontos ellenőrzéséhez.
A sör ma
Ma számos finomítási eljárást alkalmaznak a főzött sör típusának megfelelően, de alapvetően csak két típusú élesztőt használnak, a Saccharomyces cervisiae-t és a közeli rokonát, a S. Carlsbergensis-t. A S. cerevisiae-t úgy írják le, mint “csúcs-élesztőt”, mivel a sörlé felszínén úszik. A sötétebb sörök főzésénél használják úgy, mint angol “keserű”, miközben a kontintentális lager típusú söröket S.carlsbergensis-szel készítik, amely alul erjesztő élesztő.
Ma Európában a söröknek hatalmas választéka érhető el, különösen az alacsonyan fekvő országokban, Belgiumban, Hollandiában és Németországban. Különös jelentőségű, hogy a Lambic-sört vadélesztővel erjesztik és néha cseresznyével vagy málnával ízesítik, miközben a divatos “fehérsört” búzából készítik és korianderrel és narancshéjjal ízesítik!
Sört minden évszakban!
A sör története nagyon érdekes. Attól kezdve, hogy folyékony táplálékot biztosított az “éhező” szerzeteseknek a kaliforniai aranyásók szomjának csillapításáig, különböző főzetek léteztek mindenfelé sok-sok évig.
Kolostor sör (Abbey Ale): Ez egy erős sör, amelyet hagyományosan a belga kolostorokban főztek a testvéreknek, hogy “folyékony kenyérként” élvezzék a sovány böjtjük alatt.
Gőzsör (Steam Beer): Ezt a típusú sört először Kaliforniában készítették a 19. század végén, az Aranyláz idején. Keresztezett erjesztéssel termelik a felszínen erjesztő élesztő hőmérsékletén erjesztett alul erjesztő élesztőt használva.
Bok: Egy nagyon erős lager sör, amit hagyományosan télen főztek a tavasz közeledtének ünneplésére.
Dupla Bock vagy Dopplebock: Ezt a sört eredetileg az olasz szerzetesek főzték Bavariában paulai Szt. Ferenc megrendelésére, hogy segítsék őt a sovány böjtje során.
India Pale Ale: Egy olyan sör, amit Angliában főztek az Indiában állomásozó brit csapatoknak a 18. században. Nagyon erősre főzték, hogy túléljék az utat, amely akár hat hónapig is tarthatott.
Porter: Először Londonban főzte 1722-ben egy Harwood nevű férfi. Ez a sör azt a célt szolgálta, hogy az akkor népszerű világos sör, sör és a kétpenny-s sör keverékének pótlására szolgáljon. “Entire”-nek (“Egésznek”) hívták a sört, és úgy reklámozták, hogy “gazdagabb és táplálóbb, mint a világos sör”. Hordároknak és nehéz fizikai munkát végzőknek szánták, hogy segítsen nekik erőt biztosítani, amely a feladatuk elvégzéséhez kellett.
Forrás:eufic.org
Kapcsolódó történetek:
A sörmester ajánlata:szűretlen világos sör
A sörből nemsokára gyógyszer lesz