Régi Idők Gyógynövénye

Régi idők gyógynövénye – A gyógyító kalap

A közönséges vagy orvosi acsalapu (Petasites Officinalis), vagy ahogy egyes vidékeinken ismerik, kalaplap, nagy szattyú, a fészkesvirágzatúak családjába tartozó, hegyvidéki patakok mentén, forrásos, vizenyős helyeken termő, kétlaki, évelő növény. Gyökértörzse hengeres, helyenként csomós, amely gyakran…


Régi idők gyógynövénye – A kisasszony papucsa

Az Erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere), a nebáncsvirág-félék egyedüli magyarországi képviselője, mely az ország hegyvidékeinek, forrásos, üde erdeinek, szurdokainak gyakori lakója. Az Erdei nebáncsvirágot sok néven ismerték, de a legtöbb név a virág érzékenységére utal, mint…


Régi idők gyógynövénye – Fátyolvirág

Egykoron a Fátyolvirágot (Gypsophila paniculata), – vagy ahogy egyes vidékeken ismerik buglyos dercefű, szappangyökér – nagy becsben tartották hurutos köhögés ellenszereként, kitűnő nyákoldó és köptető szerként. Ezen kívül gyökerét magas szaponin (kb 20%) tartalma miatt…


Régi idők gyógynövénye – Isten haragja

„Orvosi” csikorka (Gratiola officinalis), ismerhetjük még Isten haragja, Isten kegyelme, kegyelemfű és réti csikorgófű néven. Az elnevezésében fellelhető kettősséget valószínűleg az élőhelye és a gyógyhatás közti kontraszt okozta. A középkori értelmezés szerint a csikorgófű a…


Régi Idők Gyógynövénye – Orvosi tisztesfű

Több néven néven ismeri a néphagyomány az Orvosi tisztesfüvet (Betonica officinalis), ezek közül a bakfű, a betonika és a sebfű  a legelterjedtebb. Az orvosi tisztesfű ajakosvirágúak rendjébe és az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.30—60 cm centiméter hosszú,…


Régi idők gyógynövénye – Fehérmájvirág

A fehérmájvirág (Parnassia palustris) a fehérmájvirágfélék (Parnassiaceae) családjába tartozó, évelő növényfaj. Korábban a család tagjait a kőtörőfűfélékhez (Saxifragaceae) sorolták, ám a genetikai vizsgálatok szerint csak távoli rokonok. A nemzetség nevét a görög Parnasszosz-hegyről kapta. Népies…