Dionüszosz illatos növénye

A közönséges édeskömény (Foeniculum vulgare) a Földközi-tenger vidékéről származó többéves, lágyszárú, meleg igényes növény. Hatásait már az antik időkben ismerték és nagyra értékelték. Az ókori görögök a növényt az egyik legismertebb ókori csata helyszíne után “marathonnak” nevezték el, mert a települést vadon termő édeskömény vette körül. Az ókori mitológiában az édeskömény szorosan összefonódott Dionüszosszal, az ételek és a bor istenével. Számtalan nemzeti konyhában pótolhatatlan fűszer. Szárított magjai külsejükben és ízükben hasonlítanak az ánizsra, ezért is váltak az abszint egyik alapanyagává. Gyógyászati felhasználásuk azonban eltér az ánizsétól.

Az antik utazó

A Földközi-tenger partvidékéről terjedt el Európában, majd Ázsiában, Amerikában és Ausztráliában (ahol invazív növényfajnak számít). Napjaink legnagyobb termelői India, Kína és Oroszország, Európát főleg Franciaország, Románia és Magyarország látja el édesköménnyel. Csehországban a dél-morvai vidéken található meg a növény. A folyók és utak menti szárazabb talajt keresi, de magasabban fekvő területeken is rábukkanhatunk, mivel a legelőkön keresztül felkúszik a hegyekbe.
A sárgarépával és a petrezselyemmel együtt az ernyős virágzatúak családjába tartozik. A növény alsó része a húsos, egymást fedő száraival a zellerre emlékeztet. Felső részének (ami akár 2,5 m magas is lehet) vékony, szétágazó, üreges szárai, enyhén tagolt levelei és ernyős virágzatában levő apró, sárga virágai azonban inkább a kaporra hasonlítanak. Ezért az édeskömény nálunk olasz, római, esetleg édes kapor néven is ismert. A konyhában és gyógyászati célokra a növény 4-10 mm nagyságú magjait – kettős kaszatjait – használják, amelyek a növény elvirágzása után, a nyár folyamán érnek meg.

Nem csak szélhajtó

Alapvetően két fajtája van, a keserű és az édes kömény. Az egyikben keserű fenkon, a másikban édes anetol található. Laboratóriumi tesztek igazolják, hogy a fitoösztrogén anetol illóolaj molekuláris szinten megakadályozza a gyulladásos folyamatok, valamint a rákos sejtosztódás “beindítóinak” aktivizálódását. Ezzel egy időben óvja a májműködést. Mindemellett kiváló vitamin- és ásványi anyag forrás, nagy mennyiségben tartalmaz C- és B-vitaminokat, rostanyagokat, ásványi anyagokat (kálium, kalcium, magnézium, vas, nátrium), folsavat, zsírsavakat, aminosavakat, flavonoidokat, rutint, glükozidokat és kellemes illatú terpenoidokat.
Gyógynövényként nem csak az ókori Rómában és Görögországban használták az édesköményt. Köhögésre, megfázásra, hasgörcsök oldására az ókori Egyiptomban, Kínában, Arábiában és Indiában is alkalmazták az orvosok. Az édeskömény olaja külső használat során a növény, fertőtlenítő (például szemöblögetésre, gyulladás esetén), parazitaellenes tulajdonságaira korlátozódott (taszítja a bolhákat, a tetveket és a rühöt).
A hagyományos orvoslásban az édeskömény belsőleg alkalmazva (főzet vagy forrázat formájában) ismert leginkább. Az emésztésre kifejtett jótékony hatásával már emberemlékezet óta élnek. Ellazítja az emésztőrendszer simaizomzatának görcseit, segíti az emésztőenzimek kiválasztását, és felgyorsítja a bélmozgást. Az illatos édeskömény teát gyakran alkalmazzuk csecsemőknél felfújódás és görcsök enyhítésére. Természetesen a felnőtteken is segít, és nem csupán gyomorégésben.
Kivonata fertőtlenítő (antiszeptikus) hatású. Az édeskömény tea vagy szirup hatékony hurutoldó, ezért felső légúti fertőzésekben, köhögésben vagy légcsőhurutban (bronchitis) remekül használható.
A “női bajokat enyhítő” növények csoportjába tartozik. A gyógynövényben található fitoösztrogének támogatják a mellszövet növekedését, ezért javasolható a tejelválasztás serkentésére, a menstruáció elindítására, a szülési fájdalom enyhítésére vagy akár a libidó növelésére. Az ókori rómaiak az édesköményt a “tekintet” gyógynövényének is tartották, és Indiában is úgy vélték, hogy a növény javítja a látást. Úgy tűnik, igazuk volt… Az újabb keletű kutatások egyre gyakrabban említik, hogy az édeskömény segítséget nyújthat a zöld hályog gyógyításában. Ugyancsak hatékony a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a vastagbélrák megelőzésében. A belőle előállított készítmények kedvenc kisállataink egészségén szintén javíthatnak (a felfújódástól kezdve, egészen a bolhákig).
Alapszabály, hogy a növény használata állapotos hölgyeknek nem ajánlott, és nem célszerű a hosszú távú, folyamatos alkalmazása sem (legfeljebb 2 hétig javasolt). A szabályok megtartásával az édeskömény használata biztonságosnak mondható.

Helye a konyhánkban

Ropogós szárának és jellegzetesen édeskés ízének köszönhető, hogy az édeskömény nemcsak gyógynövényként, hanem zöldségként és fűszernövényként is közismert. Elsősorban a mediterrán és az ázsiai konyhában népszerű. Friss levelei kellemesen ízesítik a joghurtos önteteket, mártásokat és salátákat, de belemorzsolhatjuk levesekbe és egyéb zöldséges ételekbe is. A sülteknek, süteményeknek és desszerteknek ugyancsak fűszere lehet, és persze ne feledkezzünk meg az abszintról és más likőrökről sem. Érdekesség: Indiában étkezés után szárított köménymagokat rágcsálnak a lehelet felfrissítésére.
Kellemes illatát az élelmiszeripar és a gyógyszeripar is felhasználja különböző ételekben, italokban vagy gyógyszerekben, hogy elfedje néhány összetevő kellemetlen szagát. Köménnyel illatosítják a természetes alapanyagú szappanokat, fogkrémeket és sok más kozmetikumot is.

Ez a sokoldalú antik gyógynövény szó szerint egészséggel illatosítja és ízesíti életünket.

Írta: Vladimír Vonásek

Szakmailag ellenőrizte és kiegészítette: Németh Imréné Éva fitoterapeuta, természetgyógyász