A kányazsombor, jellegzetes aromájának köszönheti latin elnevezését (Alliaria petiolata L.). Egyéb, népi elnevezéseiben is előfordul a “hagymaszagú” jelző: fokhagymakányafű, bojtfű, fokhagymaszagúfű, fokhagymafű, hagymalapu, hagymaszagú, hagymázfű. A kányazsombor ősgyökerei Európából származnak. Melegkedvelő, a Földközi-tenger vidékétől Skandinávia…
A közönséges édeskömény (Foeniculum vulgare) a Földközi-tenger vidékéről származó többéves, lágyszárú, meleg igényes növény. Hatásait már az antik időkben ismerték és nagyra értékelték. Az ókori görögök a növényt az egyik legismertebb ókori csata helyszíne után…
A harasztok törzsén belül jól elkülönül a zsurlók családja, amelyek közé a mezei zsurlót (Equisetum arvense L.) soroljuk. Egyéb ismert elnevezései: kannamosófű, békaláb, békarokka, bábaguzsaly, lófarkfű. Latin elnevezése a növény külső megjelenési formájára utal: a…
A fokhagyma, latin nevén Allium sativum a liliomfélék családjába tartozó, hagyma alakú ével? növény, amely eredetileg Közép-Ázsiából, a Tien-San hegység vidékér?l származik. A vándor mongol törzsek vitték magukkal el?ször Kínába, majd onnan folyamatosan terjedt el…
A vöröshere (Trifolium pratense L., egyéb elnevezései: réti lóhere, lóhere) az ehet? gyógynövények egyike, finom íz?. Nincs annál jobb, mint vöröshere-szezonban (ami szerencsére elég hosszú) kifeküdni a rétre, és egy jót “legelészni”… Isteni, édes, és…
Egyéb elnevezései: gyűrűvirág, kömice, náthavirág, nyestike,
A körömvirág egyike a legtöbbféleképpen használt fűszer-, és gyógynövényeknek. A vidéki kertek kedves, jól ismert, fagytűrő, egyéves növénye sokrétű gyógyhatásáról ismert, de ételek színezésére és kozmetikai szerként is felhasználják.
Egyéb elnevezései: orvosi székfű, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka,
Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordul elő, de Közép-Európában és hazánkban termesztik is. Egy-, néha kétéves 10-40 cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény.