A szelén a talajban és kőzetekben található, felhalmozódik a növényekben, és ezúton kerül be a táplálékláncba. A szelén a legtöbb élelmiszerben jelen van, nagyon jó forrásai a diófélék (különösen a brazil diók), a halak és tenger gyümölcsei, a belsőségek (vese, máj) és a húsok. A gabonafélék, zöldségek, és más növényi eredetű élelmiszer tartalmaz szelént, de a mennyisége a termőtalaj minőségétől függ. Európa talaja viszonylag szegény szelénben összehasonlítva olyan területekkel, mint például Amerika, Kanada és Kína.

A szelénbevitel Észak-Európában általában az utóbbi évtizedekben esett le számottevően. Az 1970-es években a napi bevitel 60-70 µg körüli volt, miközben a mai becsült bevitel csak 30 µg nőknél és 40 µg férfiaknál, amely körülbelül a fele a jelenleg ajánlott mennyiségben². Azt gondolják, hogy ennek az oka feltehetően a nagyobb bizalom a hazai termesztés iránt a Kanadából és Amerikából importált búzával szemben, amely 50-szer több szelént tartalmaz, mint az európai búza. Érdekes módon Finnország az 1980-as években a trágyába kevert szelént és a szelénszintek ennek megfelelően nőttek (lásd a táblázatot).

Habár a szelénbevitel az alacsonyabb érték felé mutat, a hiányosság jelei nem figyelhetőek meg Európában. Ugyanakkor az optimális szint alatti szelénbevitel csökkentheti a szelenoproteinek termelését, amely viszont befolyásolhatja a DNS-helyreállítást, károsíthatja az immun- és a gyulladásellenes válaszokat, és csökkentheti az olyan betegségek, mint a rák és a szívbetegség elleni védelmet.

A szelén szerepét a rák kialakulásában nemrégiben alaposan áttanulmányozták. Habár léteznek kézenfekvő mechanizmusok, amelyek révén a szelenoproteinek csökkenthetnék a rák kialakulásának valószínűségét (például a DNS-károsító szabad gyökök felszámolása révén), arra a következtésre jutottak, hogy nem elégséges a bizonyítéka annak, hogy a szeléntartalmú élelmiszerek megvédenének a rák bármely formájának kockázata ellen, a prosztatarákot kivéve. A szelenoproteinek csökkenthetik a prosztatarák rizikóját, mivel részt vesznek a tesztoszteron termelésében, amely fontos szabályozója mind a szabályos, mind a rendellenes prosztatanövekedésnek.

Tizenhárom, a szelén szerepét a szívbetegségekben megfigyelő vizsgálat metaanalízise mérsékelten fordított arányosságot talált a szelénnel való ellátottság jelzői és a szívbetegség között. Habár a jó szelénellátottságú lakosságcsoportok körében végzett vizsgálatok nem találtak bizonyítékot a szív- és érrendszeri védelemre és a kiegészítőkkel folyó vizsgálatok sem kellően meggyőzőek.

Európában a felnőttek szelénbevitelének felső biztonságos határát 300 µg/nap-ban állapították meg, majd az 1-3 éves gyeremekek számára fokozatosan csökkentették 60 µg/nap-ra. Ha ezt a szintet túllépi valaki, akkor enyhe esetekben, bőrkárosodást és haj-, körömhullást okozhat, minthogy a hosszútávú nagy adagok (900 µg/nap felett) idegrendszeri elváltozásokat eredményezhetnek, többek között zsibbadást, görcsöket, akár bénulást is. Az élelmiszerforrásokból származó túlzott szelénbevitel nagyon ritka, de Svédországban gyerekek esetében jelentettek olyan mérgezéses eseteket, amelyekben véletlenül túladagolták a szeléntablettákat.

Habár Európában csökkentek a szelénbevitelek, még mindig elégségesek, hogy megelőzzék bármilyen nyilvánvaló jelét a hiánynak és hasonlóak a Föld többi más területeihez (lásd a táblázatot). A szelenoproteinek szintje úgy tűnik, normál étrendi bevitellel viszonylag egyszerűen éri el a legfelső értékét és nem emelkedik tovább a szelén pótlásával. Ez összhangban van a legújabb antioxidánspótlással kapcsolatos vizsgálattal, amely nem tulajdonított egyértelmű előnyöket a szelén kiegészítő, nem élelmiszereredetű forrásból történő fogyasztásának. Egy változatos étrend fogyasztásával a legtöbb ember elegendő mennyiségű szelénhez jut hozzá az élelmiszereiből.

Földrajzi különbségek a felnőttek szelénbevitelében (µg/day)

Régió vagy ország	Szelénbevitel (Közép ± standard hiba vagy tartomány)
Új-Zéland, alacsony szelénbevitelű terület	11 ± 3
Kína, betegségmentes terület	13 ± 3
Kína, szeléntartalmú terület	1338
Dél-Svédország	40 ± 4
Finnország, mielőtt a trágyába szelént  kevertek	26
Finnország, miután a trágyába szelént  kevertek	56
Szlovákia	27 ± 8
Egyesült Királyság, 1974	60
Egyesült Királyság, 1995	33
Olaszország	41
Németország	38 – 48
Franciaország	47
Egyesült Államok	80 ± 37
Kanada	98 – 224
Venezuela	80 – 500

 Végül még néhány szelénforrás :mustármag, árpa, tofu,tojás, barna rizs, napraforgómag, szezámmag, lenmag, káposzta, spenót, fokhagyma brokkoli mángold. (whfoods.com)

Forrás: eufic.org