Egyéb elnevezései: vadkomló, sullyogó iszalag,
Hazája valószínűleg Kelet-Európa volt, azonban a 8. század óta egész Közép-Európában elterjedt. Nedvesebb helyeken, ártéri és ligeterdőkben olykor áthatolhatatlan bozótot képez. A jobbra csavarodó száron horgas szőröket és keresztben átellenesen elhelyezkedő, hosszú nyelű, 3-5 karéjú, durva tapintású leveleket találunk. 10-40 m hosszú indáival bokrokra, fákra kapaszkodik.
Nedves, mocsaras vidékeken élő, átellenes lándzsás levelű növény.
Egyéb elnevezései: balzsamfű, démutka, kakucskafű, timián, tömjénfű, töményfű, csombor,
Szárazságtűrő, fényigényes. Egyes fajták 20-50 cm hosszúra növő hajtásai elfekvők, mások félgömb alakú bokrokká fejlődnek. A hajtások elágazók, a fekvő részeken legyökeresednek. Virágos hajtásain átellenesen helyezkednek el elliptikus levelei. Apró, ajakos, egyes fajokon lilás rózsaszínű, másokon rózsavörös virágai az ágak végén nyílnak. Magja nagyon apró.
Egyéb elnevezései: pestisölőfű, patikai gálga, galga,
Az kecskeruta évelő növény, amely bokrosan nő, és felálló szára 40-100 cm magas. Páratlanul szárnyalt levelei rövid nyelűek, és 11-19 levélkéből állnak. A levélkék lándzsásak vagy elliptikus alakúak. Virágfürtjei hosszú nyelűek és dús virágúak. Virágai lilás vagy fehér színűek.
Ázsiai eredetű, 1574-ben hozták Konstantinápolyból Bécsbe, majd innen terjedt el hazánkban is, főként szerzetesek és barátok közvetítésével, akik gyógyhatása miatt termesztették. A növények később kivadultak, mára pedig a magyar flóra szerves részévé váltak. Az egész északi féltekén megtalálható tavakban, mocsaras helyeken, állóvizek partjain.
Egyéb elnevezései: Mezei katáng, Vad cikória,
A parlagon hagyott területeken és az utak mentén elterjedt mezei katáng lágy szárú, évelő növény, amely az 1 m magasságot is elérheti. Tőlevelei öblösen hasogatottak, karéjosan fogasak. Szárlevelei lándzsásak vagy tojásdadok. Szárának felső levelei pillás élűek. Kék, néha rózsaszín vagy fehér virágai a szárak végén fészekvirágzatot alkotnak és a levélhónaljakban csoportosulnak.
Egyéb elnevezései: orvosi székfű, nemes pipitér, pipitér, anyafű, szikfű, szüzekanyja, bubulyka,
Mezőkön, útszéleken, parlagokon általában nagyobb tömegben fordul elő, de Közép-Európában és hazánkban termesztik is. Egy-, néha kétéves 10-40 cm magas, gyéren elágazó, melegigényes növény.
Egyéb elnevezései: izsóp,
A Kárpát-medencében hagyományosan egyetlen faját, amely a Földközi-tenger keleti részén és Ázsiában őshonos.