A vidrafű latin neve (Menyanthes trifoliata) a görög menýein, azaz kitárulkozik és az anthos, azaz virág szavakból ered. Egyéb ismert elnevezései: vidraelecke, vízi elecke, keserű háromlevelűfű, keserű lóhere, bolyhosvirág, keserű vidrafű. A növény hófehér, csodálatos…
A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) – amelyet egyes vidékeken csengőfűnek, csengőlinkának, kozmadinornak, lyukaslevelűfűnek, Szent Antal virágának, Szent János füvének, Jézus füvének vagy egyszerűen orbáncfűnek ismernek – az orbáncfűfélék családjába tartozó növényfaj, a Kárpát-medence gyakori őshonos…
A fekete nadálytő (Symphytum officinale), népies nevén forrasztófű, összeforrasztófű, sarkosfű, összeplántálófű, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó, a nyirkos réteken, ártereken, csatornák mentén élő, érdes, szúrós szőrökkel borított évelő növény. Gyökerei 2,5–3…
Több néven néven ismeri a néphagyomány az Orvosi tisztesfüvet (Betonica officinalis), ezek közül a bakfű, a betonika és a sebfű a legelterjedtebb. Az orvosi tisztesfű ajakosvirágúak rendjébe és az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj. 30—60 cm…
A fehérmájvirág (Parnassia palustris) a fehérmájvirágfélék (Parnassiaceae) családjába tartozó, évelő növényfaj. Korábban a család tagjait a kőtörőfűfélékhez (Saxifragaceae) sorolták, ám a genetikai vizsgálatok szerint csak távoli rokonok. A nemzetség nevét a görög Parnasszosz-hegyről kapta. Népies…
A muira puama (Ptychopetalum olacoides) egzotikus fás növény. Amazónia őserdőinek lakói évszázadok óta használják gyógyításra és az életerő megerősítésére. A muira puama név fordítása: “erős fa” vagy “potens fa”. A növény más elnevezései, mint potency…
A betyárkóró vagy más néven juhfark-kóró (Conyza canadensis L.) Észak-Amerikában őshonos, származási helye valószínűleg Kanada. Mára már szinte az egész világon elterjedt növény. Az észak-amerikai indiánok már több emberöltőn keresztül ismerték a növényt, és annak…
A kínai csüdfű (Astragalus membranaceus) már az ókori maják földjén, valamint a 2. századtól az ősi kínai gyógynövénytanban is ismeretes volt. Magasabb rendű növénynek tartották, amellyel nemcsak betegségeket, hanem az ember általános életenergiáját is erősíteni…