A fekete nadálytő (Symphytum officinale), népies nevén forrasztófű, összeforrasztófű, sarkosfű, összeplántálófű, nadálygyökér, madárgyökér vagy feketegyökér az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartozó, a nyirkos réteken, ártereken, csatornák mentén élő, érdes, szúrós szőrökkel borított évelő növény.
Gyökerei 2,5–3 cm vastag gyökértörzsből és az abból eredő átlag 1,5 cm vastag és 20 cm hosszú gyökérből áll. A gyökérzet húsos, nyálkás, könnyen törhető, kívül fénylő fekete, belül fehér, szagtalan, émelyítően kellemetlen ízű. A szár alul dúsan elágazó, a szárlevelek nyélrefutók. Levele széles, érdes, hegyes csúcsokban végződik, bogernyős virágzata bíbor vagy rózsaszín, esetleg sárgásfehér. Egész nyáron virágzik.
A fekete nadálytő levelét, de főképpen a gyökerét használhatjuk gyógyászati célra. A gyökeret általában tavasszal kell gyűjteni, később csak azoknak a növényeknek a gyökere gyűjthető, amelyek még nem hoztak virágot. Száraz helyen egy rétegben kiterítve szárítsuk, a gyökér belseje így megőrzi fehéres színét, a rossz szárítás során a gyökér belseje megbarnul.
A fekete nadálytő gyulladáscsökkentő, csontregeneráló, hámosító hatású, segíti a szövetek újraképződését, sebek gyógyulását. Csonttörésnél elősegíti a csontok hegesedését, gyorsítja a csontok összeforradását. Sebeknél, zúzódásoknál, húzódásoknál, lábszárfekélynél, sérüléseknél, visszérgyulladásnál, véraláfutásoknál, nyáktömlő gyulladásnál, ínhüvelygyulladásnál, köszvény esetén, ízületi gyulladásnál, körömágygyulladásnál, körömleválásnál, lábgombásodásnál használhatjuk eredményesen.
A homeopátia hívői szerint jelentősen felgyorsítja a csont gyógyulását, ezért szigorúan csak akkor szabad alkalmaznunk, ha meggyőződtünk róla, hogy a csontok a helyükön vannak
Levél forrázatát bőrlágyító hatása miatt főleg fürdőbe és arclemosóba téve használhatjuk.
A fekete nadálytő gyökeréből készült őrleményt külsőleg légzőszervi és emésztőrendszeri megbetegedéseknél is sikeresen alkalmazhatjuk.
A szárított gyökérporból készült borogatások esetén 100 gramm gyökeret 500 ml meleg vízzel elkeverünk, míg pépes állagot nem kapunk. Ezt a pépet kell felhelyezni a problémás területre, és egész éjszakára rajt kell hagyni.
Levelét frissen és szárítva borogatásként illetve ülőfürdő készítéséhez; gyökerét frissen és szárítva, de porrá őrölve is felhasználhatjuk borogatáshoz, tinktúrához, vagy akár kenőcsöt is készülhetünk belőle. Belsőleges alkalmazása – pl. teaként – nem ajánlott, mivel a májra mérgező hatású pirrolizidin-alkaloidot tartalmaz. A borogatásként nyílt sebre sem használható.
Pépes pakolás: a jól megszárított gyökereket finomra daráljuk, egy csészében forró vízzel és néhány csepp étolajjal gyorsan péppé keverjük, majd felkenjük egy vászonkendőre és azon melegen a beteg testrészre, helyezzük, rákötjük.
Friss levélborogatás: a friss leveleket megmossuk, és egy deszkán szétnyomjuk, a beteg testrészre helyezzük és rögzítjük.
Forrázott borogatás: a leveleket leforrázzuk, és melegen helyezzük fel.
Tinktúrakészítés: a gyökereket alaposan megmossuk és kefével is megtisztítjuk, apróra vágjuk és lazán megtöltünk vele egy üveget, felöntjük gabonapálinkával vagy valamilyen gyümölcspálinkával, és két hétig állni hagyjuk a napon vagy a kályha közelében. A pálinka lepje el a gyökereket!
Kenőcs: 4-6 friss megtisztított gyökeret a lehető legfinomabbra felaprítunk és mintegy 250 gramm tiszta sertészsírban gyorsan, kisütjük, éjszakára állni hagyjuk. Másnap felmelegítjük, egy kendőn átszűrjük és kipréseljük. Rögtön kicsi, tiszta tégelyekbe töltjük, és hűtőszekrényben tároljuk. A kenőcs helyettesítheti a pépet.
Nadálytő-bor: 2-5 friss, megmosott levelet finomra aprítunk és ezt 1 liter jó fehérborban 5-6 hétig állni, hagyjuk.