Az orvosi zsálya latin nevén Salvia officinalis a Földközi-tenger vidékéről származik, az árvacsalán-félék családjába tartozó, évelő félcserje. A napos élőhelyet kedveli, és csak a száraz jó áteresztő képességű talajban érzi jól magát. Napjainkban több fajtáját is termesztik, ezek elsősorban magasságukban, levélzetük sűrűségében és alakjában, valamint virágzatuk színében térnek el egymástól.
A szurokfű (máselnevezéssel: vadmajoránna, oregánó), latin nevén Origanum vulgare, az ajakos virágúak családjába tartozó, évelő növény. Közeli rokonát a konyhából kerti majoránna (Origanum majorana) néven ismerjük. A vadon növő gyógynövény szereti a laza talajt és a napos helyeket, egyben nagyon igénytelen, ezért akár az ablakban elhelyezett növényládában is könnyedén termeszthető.
A Maitake az egyik legtöbbet vizsgált gyógygomba. A Japán északi részén őshonos maitake igen régóta kedvelt étkezési és orvosi gomba egyaránt. Neve táncoló gombát jelent, amit onnét eredeztetnek, hogy értéke és ára miatt aki megtalálta rögtön táncra perdült örömében. Mások szerint a táncoló pillangókhoz hasonlatos alakja miatt kapta a nevét. A japán orvosok régóta alkalmazzák mint adaptogén, ami azt jelenti, hogy segíti a szervezet saját ellenálló képességének magas szinten tartását.
A pecsétviaszgombát (Ganoderma lucidum) több mint 2000 éve ismerik és használják Kínában. A kínaiak meggyőződése szerint a gomba mágikus erejénél fogva a legkülönfélébb betegségek gyógyítására alkalmas, amire a gomba egyik neve a „Ling Zhi” is utal, ami “spirituális erőt” jelent.
A gomba készítményeit Kínában és Japánban gyógyszerként forgalmazzák, Kínában az egészségbiztosítási rendszer gyógyszerspektrumának egyik fontos eleme, az USA-ban pedig az egyébként igen szigorú Food and Drug Aministration ( Élelmiszer és Gyógyszerügyi Hivatal ) a pecsétviaszgomba felhasználását engedélyezte, és felvette a forgalomba hozható táplálék-kiegészítôk listájára.