A gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata), a Scrophulariaceae családjába tartozó fokozottan védett növényfaj. Nevét onnan kapta, hogy virágzati tengelye és csészelevelei szőrösek, gyapjas-molyhosak. Kétéves növény, első évben tőrózsát alkotó leveleket fejleszt. Dús füzért alkotó virágait a második évben hozza. A virágok pártája fehér vagy sárgásfehér színű, vörösbarnán erezett. Magassága kb 50-130 cm, a szár alján nagy, hosszúnyelű, lándzsa alakú tőlevelei vannak. Erősen mérgező növény, levelei gyógyhatású anyagokat tartalmaznak, ezért a növényt termesztik is.
A gyapjas gyűszűvirág Délkelet-Európából származó, a világon sokfelé elterjedt növényfaj. Leginkább száraz sztyepréteken, sziklagyepeken, pusztafüves lejtőkön, karsztbokorerdőkben terjedt el, a világ szinte minden kontinensén (az Antarktiszt kivéve).
Fő hatóanyagai az A-tól E-ig jelölt lanatosidok. Ezeket köznapi néven szívre ható glikozidoknak is nevezhetjük. Ha a cukor részt eltávolítjuk olyan hatóanyagokat kapunk mint a digitoxin, gitoxin, digoxin, digitalin és gitaloxin.
A drog (Digitális lanatae folium) 1 százalék, szívre ható glikozidot tartalmaz, melyből szívelégtelenség kezelésére használt gyógyszereket állítanak elő. Erős hatású hatóanyagai miatt háziszerként való használata kerülendő.
Magyarországon vadon a következő helyeken fordul elő: Bükk, Gödöllői-dv, Pilis, Budai-hg, Bakony, Mecsek-alja, Baranyai-dv, Dráva-sík, Szekszárdi-dv, Mezőföld, Tengelici-hv, Szentendrei-sz, Duna-Tisza köze. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke: 100.000 Ft.
Másik jól ismert gyűszűvirágunk a piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea) Magyarországon vadon nem fordul elő, azonban kertekben dísznövényként használják. Vad változataiban a glikozidok mennyisége csak 0,1-0,6 %. Ezek főleg a purpurea-glikozid A, amely digitoxint eredményez, és a glikozid B amely a gitoxin prekurzora.
Bár az ókori Rómában a gyűszűvirág már ismert gyógynövény volt, szívelégtelenség kezelésére Európában csak a 10. század körül tért vissza. Széles körben azonban nem használták egészen a 1700-as évek végéig, amikor William Withering brit orvos tudományos kutatása alátámasztotta a hatást. A még ma is gyógyszerként használt digoxint 1957-ben izolálták a gyapjas gyűszűvirágból. A gyógyszer ugynevezett pozitív innotróp hatást gyakorol a szívre, vagyis a szívizom összehúzódás ereje növekszik, ezáltal nagyobb mennyiségű vér kerül az erekbe. A digoxin azonban igen kis terápiás ablakkal rendelkezik, tehát kicsi a különbség a hatékony és a mérgező dózis között. A terápia veszélyességéhez hozzátartozik, hogy a digitalis-glikozidok felhalmozódnak a szervezetben, és nagyon lassan ürülnek ki. Emiatt a rosszul megválasztott gyógyszeres terápia is okozhat mérgezést. Napjainkban már ritkán alkalmazzák.
A népgyógyászatban köhögésre, vízhajtásra, epilepsziára használták, mivel azonban az egész növény mérgező, házilagos használata nem javasolt.
A növénnyel, vagy a gyógyszerrel történő mérgezés jelei az elmosódott látás, az összeszűkült pupilla, szédülés, túlzott vizelés, fáradtság, izomgyengeség, émelygés, erős de lassított pulzus, reszketések, és hányás, súlyosabb esetekben zavartság, rángatózások, és halál. A krónikus digitálisz mérgezést vizuális halucinációk, sárga-zöld színlátás, és gasztrointesztinális problémák jellemzik.
És végül egy történet, ami lehet igaz is… vagy mégsem? A fáma szerint Vincent Van Gogh gyűszűvirágot szedett az epilepsziájára, és utolérte a tipikus mellékhatás, mindent sárgában látott. Talán emiatt a mellékhatás miatt választotta festményein oly gyakran a sárga színt?