A reumatoid artritisz súlyos autoimmun betegség, amely főként a kéz és a láb ízületeit támadja meg. Fájdalmas duzzanatokat okoz, amelyet porckárosodás, csontkárosodás és az ízület elformátlanodása követ.
„A létező gyógyszerek nagyon drágák, elnyomják az immunrendszert és gyakran nem használhatók hosszú időn át” – mondta Salah-uddin Ahmed, kutatásvezető.
Az egyetem kutatói az epigallocatechin-3-gallátot (EGCG) vizsgálták, amely a zöld tea gyulladásgátló tulajdonságokkal rendelkező vegyülete.
Kutatásuk szerint az EGCG-nek kedvezőek a tulajdonságai, a reumatoid artritisz gyógyszere lehet, mert hatékonyan képes blokkolni a betegséget, anélkül, hogy gátolná a többi sejtfunkciót.
„Ez a tanulmány teret nyit az EGCG felhasználása előtt: megcéloz egy fontos jel-fehérjét (TAK1), amely felelős azért, hogy a gyulladáskeltő citokinek gyulladást és szövetleépülést okoznak reumatoid artritiszben.”
A kutatók állatmodell-kísérlettel erősítették meg az emberi reumatoid artritiszre vonatkozó eredményeiket: megfigyelték, hogy az állatok bokájának dagadása jelentősen csökkent, ha 10 napon át EGCG-vel kezelték.
Forrás: Független.hu
Eddig a hír, és ilyenkor mindig felmerül bennem- meg szerintem a többi olvasóban is- egy kérdés. Az addig rendben hogy zöld tea meg epigallokatekingallát, meg természetes és könnyen hozzáférhető, napláne valószínűleg nincs mellékhatása. De ott van a hiányérzet: mégis mennyit? Ugyanis a dolog nagyon egyszerűnek tűnik, viszont enélkül az információ nélkül használhatatlan. Némi keresgélés után a vizsgálatról szóló rövid összefoglalóban megtaláltam a keresett dózist. A patkányokon 10 napig használt dózis:50 mg / kg / nap. Ha ezt egy az egyben átszámoljuk egy átlag hatvan kilós emberre az 60×50=3000 milligramm/ nap . (Zárójelben azért megjegyzem nem tudom pontosan hogyan adaptálják a patkányon végzett kísérletek eredményeit az emberre.)
Felmerül a kérdés a zöld teát mint teát fogyasztva be tudjuk-e vinni a szervezetbe ezt a mennyiséget. További kereséseim arra vonatkoztak vajon mennyi EGCG lehet egy csésze normál módon – 1 filtert 200 ml. forró vízzel leöntve, 3-5 percig állni hagyva – elkészített zöld teában. Nem tudtam meg semmit. Vagyis annyit, hogy a befolyásoló tényezők száma olyan nagy, hogy csak igen pontatlan közelítéssel lehet megsaccolni mennyi EGCG van egy csésze teában. 50mg-tól 120-ig mindent találtam , ide végül a National Cancer Institut zöld teáról szóló cikkének a táblázatát fogom bemásolni.
Catechin Concentrations of Green Tea Infusions
Catechin in Green Tea Infusion | Catechin Concentration (mg/L)* |
Catechin Concentration (mg/8 fl oz)* |
---|---|---|
Epigallocatechin-3-gallate (EGCG) | 117–442 | 25–106 |
Epigallocatechin (EGC) | 203–471 | 49–113 |
Epicatechin-3-gallate (ECG) | 17–150 | 4–36 |
Epicatechin (EC) | 25–81 | 6–19 |
*mg = milligram; L = liter; fl oz = fluid ounce.
És egy újabb info egy újabb oldalról– természetesen ez sem a bulvár kategóriába tartozik-: kb . 2 órával azután hogy megittuk a teánkat, a vérünkben levő polifenolok szintje csökkenni kezd, tehát a hatás fenntartásához minimum 2 óránként teáznunk kellene.
Arról nem is beszélve, hogy ha standardizált EGCG kivonattal szeretnénk megoldani a dolgot az sem lenne egyszerű, és a fent említett –általam számolt és korántsem biztos hogy megfelelő – mennyiségben valószínűleg mellékhatásai lennének.
Mi a tanulság az egészből ?
Ha oldalunk követné az interneten igen kedvelt hagyományokat a fenti hírt valahogy így tálalná:
Eltitkolt adatok a zöld tea csodálatos hatásairól!…vagy…Kezeld egyszerűen zöld teával a fájdalmad!
Ezek a hangzatos címek aztán szépen elkezdenének keringeni az éterben mint a forgószél, és többen csendben bólogatnának magukban: hát igen a gyógyszerlobbi már megint eltitkol előlünk valamit pedig milyen egyszerű a megoldás !!
Végül azt mondanám: nem, a megoldás nem ilyen egyszerű! És a felfedezésből talán egyszer valóban gyógyszer lesz, addig is nem tévedünk nagyot ha kipróbáljuk a zöld teát mint gyulladáscsökkentő szert, de ne várjunk csodát tőle.