A vendégszerető király

A diófa (latin nevén Juglans regia) hatalmas, hosszú életű, Ázsiából származó fa, amely akár 300 évig is elél. Szereti a napsütötte területeket, de a talaj összetételével szemben nem mondható igényesnek. Termést csak élete 10-15. évében kezd hozni, ezért stratégiai szempontból előnyösebb, ha kertünkbe már kifejlettebb példányt ültetünk.

A kertben elegendő helyet kell biztosítanunk számára, és érdemes felkészülnünk arra is, hogy közvetlen környezetében semmi nem fog kinőni. A diófa gyökere ugyanis olyan anyagokat termel, amelyek a legtöbb növény számára mérgezők. Ennek a gyönyörű és egyben gyógyító fának egyetlen kertből sem volna szabad hiányoznia, hiszen rendkívül hasznos és sokoldalú növény, amelyet az emberek már az ókorban felettébb megkedveltek, és folyamatosan ültettek az egész világon.

Az éretlen termés is hasznos

Gyorsan növő törzse különösen jó minőségű faanyagot ad, amit gyakran használunk bútor vagy luxus kivitelű fapadló készítésére. A diófa emellett jelentős méztermő növény, és a belőle nyert kivonatok rovarűző hatásúak.

Mivel a diófa kivonat támogatja a bőr és a haj barnulását, gyakran felfedezhetjük a napozókrémek és samponok összetevői között is. A diófából nyert természetes (sárga) színezőanyagot fel lehet használni textíliák színezésére.

Gyógyító célokra felhasználható a fa levele (emésztési panaszokra és bőrproblémákra: ekcéma, sömör, akne), törzse és termésburka is (bőrfertőtlenítés, hajhullás kezelése). Végül, de nem utolsósorban jót csemegézhetünk a kifejezetten gyógyító terméséből is.

Rendkívül érdekesek és gyógyhatású anyagokban gazdagok a fa még éretlen termései, amelyek még szorosan be vannak zárva a zöld termésburokba, és a belső héjuk még nem keményedett meg. Ezeket az éretlen terméseket júniusban szokás begyűjteni, és vagy ki kell őket szárítani, vagy alkoholba tenni. Az éretlen diónak más a hatóanyag-összetétele, mint az érettnek. Sokkal kevesebb zsír található benne, viszont nagy mennyiségben tartalmaz C-vitamint, valamint fertőtlenítő és antibakteriális hatású anyagokat. Az éretlen dióból készített főzetet vagy tinktúrát ezért gyakran használják betegségmegelőző célú tisztításhoz és emésztési panaszok, gyomor és bélproblémák kezeléséhez. Kiegészítő szerként kiválóan használható továbbá megfázás, torokfájás esetén vagy a fogíny egészségének megőrzéséhez.

Diólikőr: gyógyhatású és finom

A diólikőr gyógyító hatású és kivételesen jó ízű, ezért engedjék meg, hogy közreadjak egy bevált receptet:

Az éretlen diót vékony darabokra szeleteljük, egy pohárba helyezzük, majd a poharat teleöntjük jó minőségű alkohollal. Az ízhatás fokozásának kedvéért beletehetünk egy szál fahéjat, de nem feltétlenül szükséges. Legalább egy hónapig napos helyen állni hagyjuk, majd leszűrjük, és ízlés szerint édesítjük.

Ősszel azonban az érett dió kerül előtérbe. A diófa gyümölcse szeptember-októberben érik be teljesen, és nagy mennyiségben tartalmaz zsírt, főleg telítetlen linolsavat és linolénsavat, rengeteg antioxidáns hatású flavonoidot, vitamint és nyomelemet (K, P, Mg). A vitaminok közül ki kell emelnünk a B-vitaminokat és az E-vitamint. Ezeknek köszönhetően a dió nemcsak az agyra és az idegrendszerre hat felettébb előnyösen, hanem a bőrre és a nyálkahártyákra is.

Olaja is védi az egészséget

Dióból finom növényi olaj nyerhető, amely sokáig megőrzi jellegzetes dió illatát és ízét. Ezért remekül felhasználható hidegtálak vagy sütemények készítésekor. Rendkívül jó minőségű olajról van szó, amely erősíti az immunrendszert, védi a szív és az érrendszer működését, javítja a memóriát, és más tekintetben is jótékonyan hat az agyműködésre.

A dióhéj ugyancsak gyógyító hatású. Nemcsak csodálatos őszi díszítést készíthetünk belőle, hanem megfőzésével a száraz köhögés elleni, felettébb hatékony szert is kaphatunk.

Nagy mennyiségben található benne telítetlen zsírsav, ami hajlamos a gyors oxidálódásra, ezért érdemes hűvös, sötét helyen, kis mennyiségben tárolni. Az érett diót ajánlatos először alaposan kiszárítani, és csak utána eltenni, nehogy bepenészedjen. Mélyhűtőben is tárolható, vagy eltehetjük mézben, hogy elkerüljük a zsírsavak nemkívánatos oxidációját.

Mágikus szempontból úgy tartják: a diófa segít az embernek abban, hogy meghallja a belső énjét, és annak tanácsára hallgatva képes legyen a saját érdekében cselekedni – tekintet nélkül arra, mit gondolnak róla a többiek. Segít elfogadni a változásokat, és támogatja, hogy megtegyük a döntő lépést elrendelt sorsunk felé.

Ez a vendégszerető király azonban csak azoknak segít, aki tudják, hogy mit akarnak. Régebben a népi hagyomány jegyében a házak elé diófát ültettek, lombkoronája alá pedig padot vagy lócát tettek a kinti időtöltéshez. Talán csak azért ültették a diófát, hogy hűs árnyékában kellemesen elücsöröghessenek, és nyugtuk legyen a rovaroktól, esetleg azért, hogy a koronája alatt átadják magukat a belső énnel való párbeszédnek… De az is lehet, hogy mindkét szempont fontos volt. Tán nekünk is ki kellene próbálnunk, hogy büszkén, szabadon haladhassunk a saját utunkon.

Forrás: Tereza Viktorova

Kapcsolódó  anyagok: 

Egy marék dió minden nap

Diófa (Juglans regia)