A periódusos rendszer 26-os rendszámú elemeként számon tartott vas felfedezésének id?pontja az emberi történelem múltjába vész. Bár a Gangesz völgyében Kr. e. 1800 tájáról származó vasleletekre is rábukkantak, ez a fém Kr. e. 1200-tól vált egyre elterjedtebbé. De nemcsak emberek foglalatoskodtak vele, hanem mitológiabeli istenek is (a görögönél Héphaisztosz, míg a rómaiaknál Vulcanus).

 

Hiány és többlet
A feln?tt ember testében lev? kb. 2,5–4 g-nyi (a n?kben kevesebb, míg a férfiakban több) vas 60%-a a vörösvérsejtbeli hemoglobinban, 25%-a a vastároló és -szállító fehérjékhez (transzferrinhez, laktoferrinhez, ferritinhez, hemosziderinhez) köt?dve, míg 15%-a az izombeli mioglobinban és különböz? enzimekben fordul el?. A hemoglobin vasa köti meg az oxigént, amelyre a test minden sejtjének szüksége van. A vastartalmú enzimek különböz? feladatokat töltenek be a testben. Bizonyos enzimek oxidációs-redukciós folyamatokat (elektronátvitelt) tesznek lehet?vé (pl. citokrómok), mások hidrolízisekben m?ködnek közre (pl. az oldatban bíbor szín? savanyú foszfatáz), s olyanok is akadnak, amelyek védik a szervezetet (pl. szuperoxid-diszmutáz, kataláz, citokróm-c-peroxidáz).
A vastartalmú fehérjék képz?déséhez szükséges vas a vékonybél fels? szakaszán szívódik fel, amely kisebbrészt a vörös húsok hemoglobinjából és mioglobinjából származik, nagyobbrészt vassók formájában jut a tápcsatornába. Ez az elem el?bb a bélnyálkahártya hámsejtjeibe, majd bel?lük a vérbe jut, ahol transzferrinhez kapcsolódik. Ebb?l a fehérjéb?l épül be a vas a különböz? sejtek belsejében létrejöv? hemoglobinba, mioglobinba és enzimekbe, míg a maradék ferritinhez vagy hemosziderinhez kötött állapotban raktározódik.

Bár minden sejt képes vasat tárolni, a legnagyobb mennyiségben a máj, a lép és a csontvel? sejtjei halmozzák fel. A vas felszívódását a C-vitamin el?segíti, míg a gyomorsavhiány, valamint az ételekben lev? polifenolok, fitát és kalcium gátolja.
Testünk takarékoskodik a vassal, ezért elég keveset veszít naponta. A java része a széklettel ürül, de kis mennyiségben a vizelettel és a lehámló b?rrel is távozik a szervezetb?l. A havivérzés során napi 0,6-0,7 mg-mal növekszik a n?k vasvesztése. A felmérések szerint vashiány esetén számottev?en csökken, míg vassal való túlterhelés esetén tetemesen n? a napi vasürítés.

Vashiány(ezt vérvesztés, fokozott vasszükséglet, csökkent vasfelszívódás vagy idült vérsejtoldódás idézheti el?)

– vérszegénység, következésképp a sejtek kell? mennyiség? oxigénnel való ellátásának zavara következik be,

– romlik a vázizmok munkavégz? képessége

-lassul a gyermekek fejl?dése, károsodnak megismerési, emlékezési és intellektuális folyamataik

– rendellenesség támadhat a terhesség kimenetelében (gyakoribb a koraszülés, a kis születési testtömeg, valamint a szülés utáni gyermek- és anyai halálozás)

– vashiányra utalhat egyebek között a kanál alakú köröm, a talaj vagy jég evése utáni vágy

–valamint a nyálkahártyára korlátozódó idült kandidiázis is

 A kelleténél több vas

-Az is baj forrása lehet, ha örökletes vagy egyéb ok miatt a kelleténél több vas szívódik fel a vérbe, illetve tárolódik a szervekben (b?rben, szívben, hasnyálmirigyben, ízületekben, bélfalban stb.). Ez a hemokromatózisnak nevezett bántalom egyebek között a b?r bronzszín? pigmentációjával, májrákkal, májzsugorodással és szívelégtelenséggel társulhat

-Amikor viszont egyebek között tüd?vérzés, ismételt transzfúzió, gyógyszer vagy a vörösvérsejtek fokozott lebomlása miatt vastároló hemosziderin rakódik le a test szöveteiben (ezt az ártalmat hemosziderózisnak nevezik), az fáradékonysággal, gyengeségérzéssel, hasmenéssel, hányással, köhögéssel és légszomjjal járhat, s ezúttal is el?fordul májzsugorodás.

Anyatej a mérce

A 0–6 hónapos csecsem?k becsült vagy ajánlott vasszükséglete helyett azt szokták megadni, hogy mennyi vas látszik megfelel?nek ebben az életkorban, s ezt az anyatej vastartalma alapján számítják ki. Minthogy a különböz? anyatejekben többé-kevésé eltér? adagban (litenként 0,2 és 1,11 mg közötti mennyiségben) fordul el? ez az elem, ezért átlagos értéket (0,35 mg-ot) vesznek a számítás alapjául. Azt feltételezve, hogy a gyermek 7,8 dl tejet szopik naponta, ennyivel – kerekítve – 0,27 mg vas jut a szervezetébe. Minden jel arra vall, hogy ennyi elég is, különösen az els? hónapokban, mert az id?re született csecsem? teste nem szenved vasból hiányt (a vasraktárai fel vannak töltve), s b?ségesen el van látva a vére hemoglobinnal is. Bár id?vel apad a vaskészlete, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyatejjel általában hozzájut annyi vashoz, amennyire szüksége van. Minthogy azonban a kiscsecsem?k testtömeg-gyarapodása nem egyforma (hat hónapos korban néhány kilogrammos eltérés is el?fordul körükben), megokolt lehet a 0,27 mg-os ajánlott értékt?l kismértékben eltérni.

A hat és tizenkét hónapos kor közötti vasszükségletet a vasfelszívódás mértéke, a testtömeg és növekedési üteme, a széklettel, vizelettel, leváló hámsejtekkel stb. elvesztett vasadag, a szövetekben tárolt és nem tárolt vas mennyisége, valamint a vértérfogat és a hemoglobinkoncentráció nevekedésével gyarapodó hemoglobintömeg alapján becsülik meg. Ebben az életszakaszban a vas becsült átlagos szükséglete (EAR) 6,9 mg/nap, míg ajánlott étkezési mennyisége (RDA) 11 mg/nap.

Az egy- és nyolcéves kor közötti id?szakot két szakaszra szokták osztani az EAR és az RDA szempontjából. Az EAR egy- és hároméves kor között 3 mg/nap, míg négy- és nyolcéves kor között 4,1 mg/nap, ugyanakkor az RDA egy- és hároméves kor között 7 mg/nap, míg négy- és nyolcéves kor között 11 mg/nap.

A kilenc- és tizennyolc éves korosztályban a lányok havivérzésére tekintettel különbség van a fiúk és a nagyobb lányok vasszükséglete között. Az EAR a kilenc–tizenhárom éves fiúknál 5,9 mg/nap, míg a tizennégy–tizennyolc éveseknél 7,7 mg/nap, ugyanakkor a kilenc–tizenhárom éves lányoknál 5,7 mg/nap, míg a tizennégy–tizennyolc éveseknél 7,9 mg/nap. Az RDA a kilenc–tizenhárom éves fiúknál és lányoknál is 8 mg/nap, ugyanakkor a tizennégy–tizennyolc éves fiúknál 11 mg/nap, míg az ilyen korú lányoknál 15 mg/nap.

A tizennyolc évesnél id?sebbek körében szintén különbséget tesznek a férfiak és a n?k napi vasszükséglete között. Az EAR a férfiaknál 6 mg/nap, míg az RDA 8 mg/nap, ugyanakkor az EAR a tizenkilenc és ötven év közötti n?knél 8,1 mg/nap, míg az id?sebbeknél 5 mg/nap, az RDA pedig az el?bbi korcsoportban 18 mg/nap, míg az ötven év felettieknél 8 mg/nap. A terhesség magától ért?d?en növeli a napi vasszükségletet: az EAR 22 mg/nap, míg az RDA 27 mg/nap. Minthogy a terhes n?k átlagosan körülbelül 15 mg vasat fogyasztanak az ételekkel naponta, a hiányzó mennyiséget vasat tartalmazó tablettával kell pótolniuk. A szoptatás ideje alatt ennél jóval kevesebb vasat ajánl a szakirodalom (4): az EAR 6,5–7 mg/nap, míg az RDA 9-10 mg/nap az anyák számára.

Vasforrások
Bár a vegyes étrend kell? adagban tartalmaz vasat, sokan úgy érzik, hogy kiegészítésképpen is szedniük kell ezt az elemet. Amerikai felmérések szerint a n?k 21–25, míg a férfiak 16 százaléka él ezzel a lehet?séggel. Ha hallgatnak a szakember (orvos, dietetikus) tanácsára, csak az általuk ajánlott mennyiségben fogyasztanak vastablettát, ezáltal elkerülik a túl sok vas okozta ártalmakat (a vas fels? t?rési határa 40–45 mg/nap körül van).
Az élelmiszerek közül els?sorban a húsok és a májak tartalmaznak b?ségesen vasat, de bizonyos magok (bab, lencse, borsó, dió, mogyoró és mák) vastartalma is számottev?. A tej, a túró, a kenyér és számos gyümölcs ugyanakkor szerény vasforrás. A vastartalmat illet?en zavarkelt?, hogy ahányféle listát átnézünk, ugyanarra az élelmiszerre annyiféle értéket találunk, s ez alól az 1. táblázat összegy?jtött értékei sem kivételek.

1. táblázat Élelmiszerek 100 g-jának vastartalma mg-ban

 

bárányhús	10,5
sertésmáj	10,0
halpaszta	9,0
vese	8,0
szív	7,7
libamáj, kagyló, bab	7,0
marhamáj	5,5
libahús, fácánhús, lencse, szójaliszt	5,0
sóska	4,6
ribizli	4,5
szárított füge	4,2
dió	4,1
borsó, spenót	4,0
marhahús	3,5
csirkehús	3,0
szamóca	2,9
kajszibarack	2,1
körte	1,9
búzaliszt	1,7
vöröshagyma	1,6
retek	1,5
sertéshús, rizs, zöldborsó, citrom	1,0
egres	0,9
kenyér	0,8
trappista sajt, sz?l?	0,7
zöldbab, málna	0,6
meggy	0,5
alma, banán, cseresznye, karalábé	0,3
túró, ?szibarack, szilva	0,2

Irodalom
1. Lozoff, B., Brittenham, G. et al: Developmental deficits in iron-deficient infants: effects of age and iron lack. J. Pediatr., 101, 948–952, 1982.
2. Allen, L. H.: Anemia and iron deficiency: effects on pregnancy outcome. Am. J. Clin. Nutr., 71, 1280S–1284S, 2000.
3. Ansell, J. E., Wheby, M. S.: Pica: its relation to iron deficiency. A review of recent literature. Va. Med. Mon., 99, 951–954, 1972.
4. Food and Nutritional Board, Institute of Medicine: Dietary reference intakes for vitamin A, vitamin K, arsenic, boron, chromium, copper, iodine, iron, manganese, molybdenum, nickel, silicon, vanadium, and zinc. The National Academies Press, 2000.

Dr. Pécsi Tibor

Megjegyzés: Ami kimaradt !A vas elég rossz hatékonysággal szívódik fel. Ionos formájában Fe2+ (ferro vas) a felszívódás hatásfoka csupán 10%, ha a húsokban lev? hemhez kötött vasat nézzük az felszívódás hatékonysága csupán a duplája tehát 20%. Ezért ha pl. egy 8mg vasat tartalmazó étrend kiegészít?t fogyasztunk abból csak 0,8 mg vas hasznosul! Az étrend kiegészít?k kifejezett vashiány pótlására nem alkalmasak a bennük lev? alacsony hatóanyagtartalom miatt. A gyógyszerek kb. 100mg-os hatóanyagtartalma tesz lehet?vé kb. 10mg vasfelszívódást.(A szerk.)