A periódusos rendszer 26-os rendszámú elemeként számon tartott vas felfedezésének időpontja az emberi történelem múltjába vész. Bár a Gangesz völgyében Kr. e. 1800 tájáról származó vasleletekre is rábukkantak, ez a fém Kr. e. 1200-tól vált egyre elterjedtebbé. De nemcsak emberek foglalatoskodtak vele, hanem mitológiabeli istenek is (a görögönél Héphaisztosz, míg a rómaiaknál Vulcanus).

Hiány és többlet
A felnőtt ember testében levő kb. 2,5–4 g-nyi (a nőkben kevesebb, míg a férfiakban több) vas 60%-a a vörösvérsejtbeli hemoglobinban, 25%-a a vastároló és -szállító fehérjékhez (transzferrinhez, laktoferrinhez, ferritinhez, hemosziderinhez) kötődve, míg 15%-a az izombeli mioglobinban és különböző enzimekben fordul elő. A hemoglobin vasa köti meg az oxigént, amelyre a test minden sejtjének szüksége van. A vastartalmú enzimek különböző feladatokat töltenek be a testben. Bizonyos enzimek oxidációs-redukciós folyamatokat (elektronátvitelt) tesznek lehetővé (pl. citokrómok), mások hidrolízisekben működnek közre (pl. az oldatban bíbor színű savanyú foszfatáz), s olyanok is akadnak, amelyek védik a szervezetet (pl. szuperoxid-diszmutáz, kataláz, citokróm-c-peroxidáz).
A vastartalmú fehérjék képződéséhez szükséges vas a vékonybél felső szakaszán szívódik fel, amely kisebbrészt a vörös húsok hemoglobinjából és mioglobinjából származik, nagyobbrészt vassók formájában jut a tápcsatornába. Ez az elem előbb a bélnyálkahártya hámsejtjeibe, majd belőlük a vérbe jut, ahol transzferrinhez kapcsolódik. Ebből a fehérjéből épül be a vas a különböző sejtek belsejében létrejövő hemoglobinba, mioglobinba és enzimekbe, míg a maradék ferritinhez vagy hemosziderinhez kötött állapotban raktározódik.

Bár minden sejt képes vasat tárolni, a legnagyobb mennyiségben a máj, a lép és a csontvelő sejtjei halmozzák fel. A vas felszívódását a C-vitamin elősegíti, míg a gyomorsavhiány, valamint az ételekben levő polifenolok, fitát és kalcium gátolja.
Testünk takarékoskodik a vassal, ezért elég keveset veszít naponta. A java része a széklettel ürül, de kis mennyiségben a vizelettel és a lehámló bőrrel is távozik a szervezetből. A havivérzés során napi 0,6-0,7 mg-mal növekszik a nők vasvesztése. A felmérések szerint vashiány esetén számottevően csökken, míg vassal való túlterhelés esetén tetemesen nő a napi vasürítés.

Vashiány(ezt vérvesztés, fokozott vasszükséglet, csökkent vasfelszívódás vagy idült vérsejtoldódás idézheti elő)

– vérszegénység, következésképp a sejtek kellő mennyiségű oxigénnel való ellátásának zavara következik be,

– romlik a vázizmok munkavégző képessége

-lassul a gyermekek fejlődése, károsodnak megismerési, emlékezési és intellektuális folyamataik

– rendellenesség támadhat a terhesség kimenetelében (gyakoribb a koraszülés, a kis születési testtömeg, valamint a szülés utáni gyermek- és anyai halálozás)

– vashiányra utalhat egyebek között a kanál alakú köröm, a talaj vagy jég evése utáni vágy

–valamint a nyálkahártyára korlátozódó idült kandidiázis is

 A kelleténél több vas

-Az is baj forrása lehet, ha örökletes vagy egyéb ok miatt a kelleténél több vas szívódik fel a vérbe, illetve tárolódik a szervekben (bőrben, szívben, hasnyálmirigyben, ízületekben, bélfalban stb.). Ez a hemokromatózisnak nevezett bántalom egyebek között a bőr bronzszínű pigmentációjával, májrákkal, májzsugorodással és szívelégtelenséggel társulhat

-Amikor viszont egyebek között tüdővérzés, ismételt transzfúzió, gyógyszer vagy a vörösvérsejtek fokozott lebomlása miatt vastároló hemosziderin rakódik le a test szöveteiben (ezt az ártalmat hemosziderózisnak nevezik), az fáradékonysággal, gyengeségérzéssel, hasmenéssel, hányással, köhögéssel és légszomjjal járhat, s ezúttal is előfordul májzsugorodás.

Anyatej a mérce

A 0–6 hónapos csecsemők becsült vagy ajánlott vasszükséglete helyett azt szokták megadni, hogy mennyi vas látszik megfelelőnek ebben az életkorban, s ezt az anyatej vastartalma alapján számítják ki. Minthogy a különböző anyatejekben többé-kevésé eltérő adagban (litenként 0,2 és 1,11 mg közötti mennyiségben) fordul elő ez az elem, ezért átlagos értéket (0,35 mg-ot) vesznek a számítás alapjául. Azt feltételezve, hogy a gyermek 7,8 dl tejet szopik naponta, ennyivel – kerekítve – 0,27 mg vas jut a szervezetébe. Minden jel arra vall, hogy ennyi elég is, különösen az első hónapokban, mert az időre született csecsemő teste nem szenved vasból hiányt (a vasraktárai fel vannak töltve), s bőségesen el van látva a vére hemoglobinnal is. Bár idővel apad a vaskészlete, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyatejjel általában hozzájut annyi vashoz, amennyire szüksége van. Minthogy azonban a kiscsecsemők testtömeg-gyarapodása nem egyforma (hat hónapos korban néhány kilogrammos eltérés is előfordul körükben), megokolt lehet a 0,27 mg-os ajánlott értéktől kismértékben eltérni.

A hat és tizenkét hónapos kor közötti vasszükségletet a vasfelszívódás mértéke, a testtömeg és növekedési üteme, a széklettel, vizelettel, leváló hámsejtekkel stb. elvesztett vasadag, a szövetekben tárolt és nem tárolt vas mennyisége, valamint a vértérfogat és a hemoglobinkoncentráció nevekedésével gyarapodó hemoglobintömeg alapján becsülik meg. Ebben az életszakaszban a vas becsült átlagos szükséglete (EAR) 6,9 mg/nap, míg ajánlott étkezési mennyisége (RDA) 11 mg/nap.

Az egy- és nyolcéves kor közötti időszakot két szakaszra szokták osztani az EAR és az RDA szempontjából. Az EAR egy- és hároméves kor között 3 mg/nap, míg négy- és nyolcéves kor között 4,1 mg/nap, ugyanakkor az RDA egy- és hároméves kor között 7 mg/nap, míg négy- és nyolcéves kor között 11 mg/nap.

A kilenc- és tizennyolc éves korosztályban a lányok havivérzésére tekintettel különbség van a fiúk és a nagyobb lányok vasszükséglete között. Az EAR a kilenc–tizenhárom éves fiúknál 5,9 mg/nap, míg a tizennégy–tizennyolc éveseknél 7,7 mg/nap, ugyanakkor a kilenc–tizenhárom éves lányoknál 5,7 mg/nap, míg a tizennégy–tizennyolc éveseknél 7,9 mg/nap. Az RDA a kilenc–tizenhárom éves fiúknál és lányoknál is 8 mg/nap, ugyanakkor a tizennégy–tizennyolc éves fiúknál 11 mg/nap, míg az ilyen korú lányoknál 15 mg/nap.

A tizennyolc évesnél idősebbek körében szintén különbséget tesznek a férfiak és a nők napi vasszükséglete között. Az EAR a férfiaknál 6 mg/nap, míg az RDA 8 mg/nap, ugyanakkor az EAR a tizenkilenc és ötven év közötti nőknél 8,1 mg/nap, míg az idősebbeknél 5 mg/nap, az RDA pedig az előbbi korcsoportban 18 mg/nap, míg az ötven év felettieknél 8 mg/nap. A terhesség magától értődően növeli a napi vasszükségletet: az EAR 22 mg/nap, míg az RDA 27 mg/nap. Minthogy a terhes nők átlagosan körülbelül 15 mg vasat fogyasztanak az ételekkel naponta, a hiányzó mennyiséget vasat tartalmazó tablettával kell pótolniuk. A szoptatás ideje alatt ennél jóval kevesebb vasat ajánl a szakirodalom (4): az EAR 6,5–7 mg/nap, míg az RDA 9-10 mg/nap az anyák számára.

Vasforrások
Bár a vegyes étrend kellő adagban tartalmaz vasat, sokan úgy érzik, hogy kiegészítésképpen is szedniük kell ezt az elemet. Amerikai felmérések szerint a nők 21–25, míg a férfiak 16 százaléka él ezzel a lehetőséggel. Ha hallgatnak a szakember (orvos, dietetikus) tanácsára, csak az általuk ajánlott mennyiségben fogyasztanak vastablettát, ezáltal elkerülik a túl sok vas okozta ártalmakat (a vas felső tűrési határa 40–45 mg/nap körül van).
Az élelmiszerek közül elsősorban a húsok és a májak tartalmaznak bőségesen vasat, de bizonyos magok (bab, lencse, borsó, dió, mogyoró és mák) vastartalma is számottevő. A tej, a túró, a kenyér és számos gyümölcs ugyanakkor szerény vasforrás. A vastartalmat illetően zavarkeltő, hogy ahányféle listát átnézünk, ugyanarra az élelmiszerre annyiféle értéket találunk, s ez alól az 1. táblázat összegyűjtött értékei sem kivételek.

1. táblázat Élelmiszerek 100 g-jának vastartalma mg-ban

 

bárányhús	10,5
sertésmáj	10,0
halpaszta	9,0
vese	8,0
szív	7,7
libamáj, kagyló, bab	7,0
marhamáj	5,5
libahús, fácánhús, lencse, szójaliszt	5,0
sóska	4,6
ribizli	4,5
szárított füge	4,2
dió	4,1
borsó, spenót	4,0
marhahús	3,5
csirkehús	3,0
szamóca	2,9
kajszibarack	2,1
körte	1,9
búzaliszt	1,7
vöröshagyma	1,6
retek	1,5
sertéshús, rizs, zöldborsó, citrom	1,0
egres	0,9
kenyér	0,8
trappista sajt, szőlő	0,7
zöldbab, málna	0,6
meggy	0,5
alma, banán, cseresznye, karalábé	0,3
túró, őszibarack, szilva	0,2

Irodalom
1. Lozoff, B., Brittenham, G. et al: Developmental deficits in iron-deficient infants: effects of age and iron lack. J. Pediatr., 101, 948–952, 1982.
2. Allen, L. H.: Anemia and iron deficiency: effects on pregnancy outcome. Am. J. Clin. Nutr., 71, 1280S–1284S, 2000.
3. Ansell, J. E., Wheby, M. S.: Pica: its relation to iron deficiency. A review of recent literature. Va. Med. Mon., 99, 951–954, 1972.
4. Food and Nutritional Board, Institute of Medicine: Dietary reference intakes for vitamin A, vitamin K, arsenic, boron, chromium, copper, iodine, iron, manganese, molybdenum, nickel, silicon, vanadium, and zinc. The National Academies Press, 2000.

Dr. Pécsi Tibor

Megjegyzés: Ami kimaradt !A vas elég rossz hatékonysággal szívódik fel. Ionos formájában Fe2+ (ferro vas) a felszívódás hatásfoka csupán 10%, ha a húsokban levő hemhez kötött vasat nézzük az felszívódás hatékonysága csupán a duplája tehát 20%. Ezért ha pl. egy 8mg vasat tartalmazó étrend kiegészítőt fogyasztunk abból csak 0,8 mg vas hasznosul! Az étrend kiegészítők kifejezett vashiány pótlására nem alkalmasak a bennük levő alacsony hatóanyagtartalom miatt. A gyógyszerek kb. 100mg-os hatóanyagtartalma tesz lehetővé kb. 10mg vasfelszívódást.(A szerk.)