A boglárkafélék családjába tartozó növények nagy része bels?legesen fogyasztva mérgez?, de még ezen mérgez? növények között is találhatunk küls?leg jó hatású „gyógynövényeket”, ezek közé tartozik a libadögleszt?f? is.  Igaz a hivatalos neve Torzsika boglárka (Ranunculus sceleratus), de népies elnevezései utalnak mérges voltára. A libadögleszt?f?vön kívül még éget? boglárkának, csíp?s szirontóknak és egyes vidékeken lator koldusnak is nevezték. Ezek az elnevezések egyértelm?en arra utalnak, hogy a növény friss nedve csúnya, fájdalmas b?rhólyagosodást idéz el?. Ezt a tulajdonságát használták ki azon koldusok, akik a több alamizsnáért hajlandóak voltak vállalni  a pár napos tortúrát, amit a b?rhólyagosodás okoz.

Maga a Torzsika boglárka a vizes-, mocsaras réteket, árokpartokat, sekély viz? tavak partját kedvel?, ével? növény. A 15-50 cm magas szára húsos, vaskos, belül üreges. A levelek igen változatos alakúak, az alsók szélesebb karéjokra osztottak, hosszú nyéllel kapcsolódnak szárhoz, a levélnyél vége félkör alakú levélhüvelyben végz?dik. A fels? levelek keskenyebb karéjúak, egész a levélalapig hasadtak lehetnek, a nyelük rövidebb, mint az alsó leveleké, vagy teljesen hiányzik. A levelek széle ép, vagy f?részes. Sárga virágai magányosan nyílnak az elágazó szártagok csúcsán, hamar széthullnak, júniusban virágzik. Termése hengeres, megnyúlt aszmagcsokor.

Bels?leges fogyasztás esetén els?ként ideg és izomkárosodás okoz, majd esetenként 6 – 12 óra elteltével fájdalmas kínok közötti halált, ezért bels?leg semmiképpen sem szabad használni. Küls?leg golyvánál és aranyér kezelésénél használták a forrázatát, de ez érthet? módon már feledésbe is merült.

Napjainkban kizárólag a homeopátiában alkalmazzák „gyógyászati” céllal.