A párbeszéd elkezdődött – Vesevédő Nemzeti program

Amikor kimondja az orvos valakinek a veséjéről, hogy működése elégtelen, akkor már nagy a baj. Ahogy Fazekas Mária, a Nemzeti Vese Program szóvivője elmagyarázza, a vese csökkenő működésének nincs érezhető, látható tünete, sokan évekig nem keresik fel háziorvosukat, hogy laborvizsgálatot kérjenek az időben történő szűrés érdekében.
A veseelégtelenség az az állapot, amikor a vese nem vagy csak csökkentett mértékben képes a méreganyagokat kiválasztani a szervezetből. A vesék sokáig képesek helytállni, ellátni funkciójukat, még akkor is, ha már drasztikusan károsodtak. De amikor az orvos megállapítja, hogy veseelégtelenség áll fenn, az azt jelenti, hogy a mérgező salakanyagok koncentrációja megnövekszik a vérben, szaknyelven: urémia következik be.
A veseelégtelenségnek két fajtája ismert, az akut-heveny és a krónikus-idült. Akut esetben hirtelen éri károsodás a veséket, és egy időre csökken működőképességük. Ez több okból is bekövetkezhet, így például nagy vérveszteség, baleset vagy súlyos, hasmenéses folyadékveszteség miatt, amikor már a kiszáradás veszélye fenyegeti a szervezetet.
Prohászka Zoltán, a SE III. számú Belgyógyászati Klinika Kutatólaboratóriumának tudományos főmunkatársa, laboratóriumvezetője példaként elmondja, hogy ez a nagy folyadékvesztéssel járó eset fordult elő a közelmúltban elterjedt németországi hasmenésjárványkor is, jó néhány ember veséjét károsítva. A járványt, ahogy most már kiderült, egy coli csoportba tartozó bélbaktérium okozta, amely a főorvos szerint szinte évente okoz fertőzéseket, de nem ilyen súlyos mértékben. Az életveszélyes szövődmény szerencsére ritka, vagyis veseelégtelenség és súlyos vérszegénység előfordulása nem számottevő.

A krónikus veseelégtelenség viszont olyan progresszív állapot, amikor a vesék hosszú idő alatt – rendszerint visszafordíthatatlanul – károsodnak. Ez az állapot nagyrészt cukorbetegség vagy magas vérnyomás kezeletlensége következtében alakul ki, de lehet örökletes, miként kontrollálatlan, nagy mennyiségű gyógyszerfogyasztás eredménye is.

Cselekvési terv kialakítása a cél

Civilizációs betegségről van szó – mondjuk a mai divat szerint. De ez csak részben igaz, hiszen nem a XXI. század sajátja a krónikus vesebántalom, de míg régen egyértelműen halálos volt, ma vesefunkció pótló kezeléssel, esetleg transzplantációval megmentik a betegek életét.
Az viszont igaz és aggasztó, hogy napjainkban folyamatosan és gyorsan nő a veseelégtelenségben szenvedők száma. Ez a körülmény és felismerés késztette a nephrológiai szakma képviselőt, a nephrológiai szolgáltatókat, valamint a betegekből szerveződött civil szervezetek képviselőit, hogy programot kezdeményezzenek a vesék épsége érdekében. Ugyanis a megelőzés a vesebetegségek esetében valóban kulcsszó. A szűrés, a korai felismerés rendkívül fontos a további életesélyek szempontjából, és sokkal olcsóbb is – ami szintén nem elhanyagolható szempont -, mint a már kialakult elégtelenség kezelése, amely – ha sikeres is – nem ad gondtalanul teljes életet a beteg számára.
Megdöbbentő, hogy a betegek fele nem is tud vesekárosodásáról, és amikor ez kiderül, akkor már csak a dialízis vagy a veseátültetés a megoldás. Pedig megfelelő életmóddal és táplálkozással a legtöbb vesebetegség és a járulékos betegségei kivédhetők.
Ezért született a közelmúltban a Nemzeti Vese Program, amely nem más, mint széles körű párbeszéd a betegek, az egészségesek, a szakma képviselői és a döntéshozók között, hogy együtt sikerüljön olyan cselekvési tervet kialakítani, melynek eredménye valóban számokban és emberi életekben mérhető sikertörténet legyen.

Forrás: MTI, Leopold Györgyi