Az ökörfarkkóró, latin nevén Verbascum thapsiforme a görvélyf?félék családjába tartozó kétéves növény, amely szereti a napsütötte, köves lejt?ket, ahol, ha jól érzi magát, akár 2 méteres magasságba is megn?het. Els? évben alakul ki a levélrózsája, és csak a második évben virágzik. Érdekes, hogy ennek a gyógynövénynek a magjai rendkívül mérgez?k.Az ökörfarkkóró eredetileg Európában és Ázsiában (Kína nyugati területein is) honos növény, ám ma már Észak-Amerikában is megtalálható. A növény külseje felettébb jellegzetes, fürtös virágzata világossárga szín?, és édesen illatozik. Ez a monumentális növény júniustól szeptemberig virágzik, és ebben az id?szakban érdemes gy?jteni – nemcsak a virágát, hanem nemezszer? leveleit is, amelyeket szárítunk, olajban áztatjuk vagy ken?csökhöz keverjük ?ket. A növény virágait teljes napsütésben kell leszedni, és gyorsan, még ugyanazon a napon kiszárítani, különben a virágok bebarnulnak, és veszítenek gyógyhatásukból.
Az ökörfarkkórót nem igazán lehet rászoktatni a kerti életre, mert tápanyagban szegény, nagyon könny?, meszes talajra, emellett rengeteg napsütésre van szüksége. A kertekben való természetes megjelenése rendkívül ritka, és a hagyomány szerint egy ilyen ökörfarkkórós kert áldottnak számít. A növény családneve (Verbascum) a bajuszt jelöl? görög szó csonka változata, ami arra a tényre utal, hogy az ökörfarkkóró levelei egész felületükön er?sen sz?rösek.
Gyógynövény és fényhordozó
Az ökörfarkkórót már az ókori rómaiak és görögök is jól ismerték, nemcsak gyógynövényként, hanem fényhordozóként is alkalmazták. A faggyúba vagy gyantába mártott, szárított ökörfarkkóró-szárakat gyertyaként használták a szabad ég alatt tartott temetkezési szertartásokon. A római légiók fáklyákat készítettek bel?le.
Az ókorban el?szeretettel használták az ökörfarkkórót a konyhában, valamint a növény leveleibe csomagolták a gyümölcsöket (például a fügét), hogy így védjék ?ket a rothadástól. A növény virágaiból készített f?zettel öblögették a sz?ke emberek haját, hogy ezzel is kiemeljék hajuk sárga színét.A mágikus kelta szertartásokon az ökörfarkkórót füstöl?ként alkalmazták, mert úgy tartották, hogy a növényb?l származó füst belélegzésével megszerezhetik az ?sök tudását. Ökörfarkkóró segítségével festették be a druidák szertartási öltözékét is.
A néphagyomány említést tesz a cip?be helyezhet? ökörfarkkóró-talpbetétr?l, amellyel a viseltes cip? kiválóan kipárnázható, valamint az ökörfarkkóró-tejr?l, amely hathatós segítséget nyújt hörg?problémák esetén. Az ökörfarkkóró szárított, összemorzsolt leveleit gyakran hozzákeverték a dohányhoz. Ennek nem csupán anyagi okai voltak, egészségi szempontok ugyancsak közrejátszottak, az ökörfarkkóró ugyanis az asztmás tünetek és a köhögés csillapításának hatékony eszköze volt. Bár az ökörfarkkórót a középkorban a boszorkányok jellegzetes növényeként tartották számon, valószín?leg azért, mert a növény alakja sokban emlékeztet a sepr?re, különböz? kolostorokban is termesztették, mert úgy hitték, hogy a növény megvédi ?ket az ördögt?l.
Indiában ezzel szemben a biztonság növényeként tisztelik az ökörfarkkórót, ezért sok házban akasztják az ajtó vagy az ablak fölé, hogy megvédje a bent lakókat a gonosz szellemekt?l, vagy beteszik a párnájuk alá, hogy vele ?zzék el a rossz álmokat.
Jótékony hatás a légutakra
Az ökörfarkkóró hatóanyagai, amelyek között megtaláljuk a glikozidokat, flavonoidokat, szaponinokat, nyálka- és cserz?anyagokat, tonizálják a légz?szerveket, jótékonyan hatnak légúti gyulladásokban, és el?segítik a lerakódott nyák felköhögését. Az ökörfarkkóróból készített f?zet bels?leg kiválóan alkalmazható hörghurut, tüd?gyulladás, mellhártyagyulladás és er?s köhögés, valamint allergiás szénanátha esetén. A nyálkaanyagok és a szaponinok egyfajta véd?burkot képeznek a fels? légutak nyálkahártyáin, védve ?ket a sérülésekt?l és a kiszáradástól. A glikozidok segítenek fellazítani a lerakódott nyákot, ezzel megkönnyítik annak felköhögését, illetve csillapítják az er?s köhögést.
Az ökörfarkkóróban megtalálható az egyik leghatékonyabb bioflavonoid, a heszperidin, amelynek er?s gyulladásellenes hatása van. Emellett görcsoldóként és vizelethajtóként is számon tartják. Hörghurut és más légúti megbetegedések esetén érdemes az ökörfarkkóró használatát egyéb gyógynövények – pl. bazsalikom, édesgyökér, hársfa, bodza, mályva vagy kakukkf? – alkalmazásával kombinálni.
B?rgyulladásra, szemölcsre is hasznos
Az ökörfarkkóróból készített tea támogatja a máj- és a lépm?ködést, jótékonyan hat továbbá gyomor-, valamint bélgyulladásban. A növényb?l készített ken?cs pedig segítséget nyújt aranyér, égési sérülések, fagyási sérülések, fekélyek és reuma esetén. A növény virágaiból kilúgozással nyert olajos anyaggal kiválóan kezelhet?k a b?rgyulladások, a szétmorzsolt friss levelek pedig eltüntetik a szemölcsöket. A jószágoknál az ökörfarkkóró állítólag minden betegséget meggyógyít…
Az ökörfarkkóró nagymamáink növénye, a hagyományok és a régi rituálék virága, rendkívül konzervatív, és megbízhatóan tartja pozícióját a gyógynövények világában. Ez a felettébb öntudatos növény óriási mennyiség? napsugárzást rejteget magában, ezért egészen logikus, hogy az ember életébe is képes fényt vinni. És ahol fény van, ott nincs helye semmiféle gonosz gondolatnak. Legközelebb, ha Ön megpillant egy ökörfarkkórót, hagyja magát fénnyel beragyogni, meggyógyítani, elvarázsolni, és engedje meg magának, hogy bepillantást nyerhessen személyiségének jobbik oldalába.
Forrás : Tereza Viktorova