Torma – A csípős és erős vidéki szolga

A torma, latin nevén Armoracia rusticana széles körben ismert kitartó, évelő növény, amely eredetileg Délkelet-Európában és armoracia_rusticanaNyugat-Ázsiában honos, de amely már a középkorban gyorsan elterjedt a világ nagy részén. A torma a laza, nedves talajt és a napos területeket kedveli. Termesztésével nem kell különösképpen sokat bajlódni, mivel vadon is bőségesen terem. Amennyiben azonban nem szeretne “tormaszedő körútra” indulni, elég, ha egy kis tormagyökér darabot elültet tavasszal a kertjében, ha lehet a burgonya mellé, mert így növelheti a krumpli ellenálló-képességét a különböző betegségekkel szemben. A torma azonban gyorsan és könnyedén terjeszkedik, “magáévá teheti” akár az egész kertet is, éppen ezért mégiscsak jobb, ha a kerítésen kívül ülteti el. Vidékről származik és imádja a szabadságot.

A torma hatalmas gyökereit szükség szerint bármikor kiáshatjuk, kivéve virágzás idején. Begyűjtése lehetséges tehát márciustól májusig (ilyenkor lágyabb az íze), vagy szeptembertől októberig (ilyenkor pedig már erős aromás ízű). A kiásott tormát tehetjük homokba, amennyiben később szeretnénk felhasználni, vagy lereszelhetjük és ki is száríthatjuk, illetve fehér borecetbe is elrakhatjuk. Semmi esetre sem ajánlatos megfőzni, mert akkor elveszíti gyógyító hatásait. A friss torma illatos, ún. mustáresszenciát, kalciumot, magnéziumot, nátriumot és rengeteg C vitamint tartalmaz.

A tormát nagyon sokáig kizárólag gyógynövényként használták, és csak a XVI. és XVII. század folyamán került be a konyhákba Armoracia rusticananémet és dán szakácsoknak köszönhetően, de azóta valóban szilárd helye van a konyhaművészetben. Abban az időben találták fel ugyanis a tormamártást, amely remekül passzol a hús- és halételekhez, és azóta a tormát inkább finomságként tarja számon az emberiség. A konyhán belül történő felhasználásának azonban megvannak az okai. Támogatja ugyanis az emésztőenzimek kiválasztását, a gyomor- és bélműködést, valamint étvágygerjesztő.

A természetgyógyászatban elsősorban a slejm feloldójaként ismert növény. Leginkább köhögés, nátha, felső légúti hurut, valamint eldugult üregek esetében használatos. Sokszor elég, ha csak belélegezzük a frissen reszelt torma illatát, de az is jó, ha kiskanállal eszünk belőle, esetleg összekeverjük mézzel, vagy cukorral megszórjuk a felvágott torma darabkákat, és így tormalét nyerünk belőle, ami a gyerekeknek is ízlik. A torma ezen kívül enyhén vizelethajtó hatású, mert támogatja a veseműködést, és különböző fertőzések esetén képes fertőtleníteni a húgyútakat, illetve eltávolítani a húgykövet. A veseműködésre gyakorolt pozitív hatásának köszönhetően jótékonyan hat az ízületekre is, amelyek tevékenysége szorosan összefügg a veseműködéssel. Ezért reuma és köszvény esetében belsőleg, illetve külsőleg egyaránt alkalmazható. A tormaecetes pakolás segít megszüntetni az ízületi fájdalmat, az izommerevséget, de akár a fogfájást is.

A torma a Tűz eleméhez tartozik, ezért melegítő hatású, segíti a vérkeringést, és tisztítja a vért. Tisztító hatását a kozmetikában is ki lehet használni. A tormából kinyert lé világosítja a bőrt, valamint a szeplőket, és a tejben áztatott torma kiváló bőrtisztító tej.

A legutóbbi tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a tormában levő anyagok erős antibiotikumként hatnak az emésztőrendszerben és a húgyúti szervekben, valamint a szívben megtelepedett több fajta baktériummal és kórokozóval szemben, amelyek a szívben nem csak angina pectorist, de többféle szívbillentyű-betegséget is okozhatnak. Antibakteriális tulajdonságainak köszönhetően ellenáll a gombáknak, ezért befőzésekkor uborkához szokták tenni, hogy megvédje azt a penészesedéstől.

A torma rendkívül erős, gyógyító finomság, és tekintettel erre a hatalmas erőre tisztelettel, valamint mértékkel kell bánni vele. Nagy mennyiségben fogyasztva ugyanis ingerelheti, sőt megégetheti az emésztőrendszer egyes részeit. Körültekintően kéne használniuk a fekélyes betegségekben, a rossz veseműködésben, illetve elégtelen pajzsmirigy-működésben szenvedőknek is. Terhesség alatt sem szabad túlzásba vinni a torma fogyasztását.

Közelítsen ezért a tormához, úgy ahogy a tűzhöz szokott, és ne feledje, amilyen jó szolga, olyan kegyetlen úr is lehet.

Forrás: Tereza Viktorova