Egyéb elnevezései: farkastalpfű, kereklapu, körömfű, körömlapu, lókörmű szattyán, lókörmű szattyu, lóköröműfű, mostohalapu, partilapu, podbál, szamárköröm, szamárlapu, szattyú, tyúkvirág, vajkapu,

Az őszirózsafélék családjába tartozó, nyirkos réteken, árokpartokon, lúgos agyagos, kavicsos, törmelékes talajon termő évelő növény. Gyökértörzse kisujjnyi vastag, hengeres, kúszó, ebből sokfonalas gyökér ered. Szára kora tavasszal a levelek megjelenése előtt fejlődnek, 10 – 30 cm hosszúak, pikkelylevelesek, tetejükön egy virágzattal. A fészek 2 cm átmérőjű, fészek pikkelyei egysorosak. A virágok élénksárgák, csészéjük fehér bóbitaszőrökből áll, március – áprilisban nyílik. Levelei tőből erednek, hosszú nyelűek, lemezük 15 – 25 cm széles, szívesen kerekded vagy szögletes kerületű, széle öblös, egyenlőtlenül aprón fogazott, felszínén sötétzöld, fonákján szürkésen, molyhosan szőrös. Erezetük 7 – 11 ága a levél nyelébe tenyeresen összefut.

Drog: virág félig nyitott állapotban, kocsány nélkül (Farfarae flos); szárított levél (Farfarae folium)

Hatóanyag: nyálka, flavonoid, cseranyag, pirrolozidin alkaloida (mérgező hatású)

Alkalmazás:
belsőleg:
– száraz köhögésre (ingerszüntető),
– nehézlégzésre,
– felső légúti megbetegedésre,

külsőleg:
– szájüregi fekélyre,
– szájüregi gyulladásra,

Mellékhatás: májtoxikus hatása miatt tartósan nem adható, májgyulladás és májelégtelenség esetén kerülendő az alkalmazása

Teájának elkészítése és adagolása: Fél evőkanál gyógynövényt leforrázunk 2 dl vízzel, 10 percig állni hagyjuk, szűrjük. Fogyasztása naponta háromszor javasolt.