Leopold Györgyi írja:
(MTI-Press) – Azt már régóta tudták az értelmi fogyatékosokkal foglalkozó szakemberek, hogy a hagyományosan, hosszú id? óta m?köd? intézményrendszer nem igazán ideális és megfelel? valamennyi fogyatékkal él? gondozott számára. „Az 1700-as években épült, régi kastélyépületek adnak otthont többnyire gondozottainknak – mondja Kovács Melinda, az Értelmi Fogyatékossággal él?k és Segít?ik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) ügyvezet?je. – Ezek az otthonok általában távol vannak a lakott településekt?l, a családtól, a szükséges infrastruktúra is elavult, és az elszigeteltség semmiképpen nem hasznos az ezekben él?knek.”

Tájékoztatása szerint külföldön már évek óta megtörtént az elavult, korszer?tlen intézményi forma felszámolása, és több bevált mintát tanulmányozhattak ?k is Svédországban, Angliában, Franciaországban a nagy létszámú otthonokból történ? „kitagolásra.”
– Két évvel ezel?tt adódott lehet?ség számunkra is, hogy elinduljunk a modernizálás útján – húzta alá. – Kormányzati támogatás, valamint a hazai fogyatékosokat véd? jogszabályok és az Európai Unió idevonatkozó irányelvei is ezt a programot er?sítik.
– Az elmúlt évben meg is történt az els? „kitagolás”, ahogy hivatalosan nevezik, azaz egy kísérleti modell alapján néhány értelmi fogyatékos megkezdhette intézményen kívüli, önálló életét.

Mi kellett ehhez a nálunk rendhagyónak számító vállalkozáshoz?

– Sok minden. Els?sorban szakmai el?készít? munka. Ki kellett választani önkéntes jelentkez?k közül azokat, akik számításba jöhetnek a program során, akik el?reláthatólag alkalmasak, illetve alkalmassá tehet?k az önálló életvitelre. Ezen túl támogatókra is szükség volt, hiszen az elhatározás kevés ahhoz, hogy ezen az úton elinduljunk. Szerencsére minden feltétel teljesült. A Lesencetomajon m?köd? Pszichiátriai Betegek és Fogyatékosok Otthonából jelentkezett három fiatalember, hogy ?k szívesen kiköltöznének lakásotthonba. Szakembereink elméletileg és gyakorlatilag is felkészítették ?ket, hogy a teljesen új körülmények között megtalálják a helyüket. A tapolcai városi önkormányzat is segítségünkre sietett, felajánlottak a fiatalok számára egy bérlakást. Ezt a fiatalok mentorukkal együtt berendezték, és megkezdték önálló életüket. Ez így egyszer?nek és természetesnek hangzik. De gondoljuk el, mit jelent olyan embereknek egyik napról a másikra önálló életvitelt folytatni, akik korábban, egész életükben mindent készen kaptak: megkenve a vajas kenyeret, mellé téve a felvágottat, odakészítve az ágynem?t, ruhát. Akiknek nem kellett soha vásárolni, pénzzel bánni, hivatalos ügyeket intézni. Ezt mind meg kellett tanítani nekik, türelemmel, megértéssel. Tapolca befogadta ?ket, segítenek nekik a boltokban, bárhova mennek, kedvesen köszöntik ?ket, és a fiúk is igyekeznek alkalmazkodni a helyi közösséghez, beilleszkedtek elég rövid id? alatt, úgy élnek, akár a többi ott lakó.

– Akkor elmondhatjuk, hogy a program sikerrel startolt.

– Mindenképpen. Még csak néhány hónap telt el ugyan, de az már látszik, hogy „m?ködik” az elképzelés. A fiatalok élvezik az önálló életet, bebizonyosodott, hogy nem minden fogyatékkal él? igényel 24 órás felügyeletet, képesek mozgósítani meglév? képességeiket és úgy élni a mindennapokat, mint bárki más. Van állandó mentoruk, de ? csak akkor segít, ha szükséges. Eleinte f?ként a pénz beosztása, a vásárlás, a háztartási gépek kezelése, a takarítószerek ismerete, az élelmiszerek kiválasztása okozott nehézséget, de napról napra jobban eligazodnak ezekben a korábban számukra ismeretlen dolgokban.

– Adódik a kérdés: mib?l élnek a fiatalok?

– Egyrészt különféle állami juttatásokból, másrészt saját keresetükb?l. Valamennyien dolgoznak. Visszajárnak busszal naponta az anyaintézménybe, kerámiát, gyertyát készítenek vagy egyéb munkában hasznosítják magukat. Keresetükkel szabadon rendelkeznek, de a mentor segítségével el?bb a rezsiköltségeiket kell rendezni, azután jöhet az élelmiszerekre, ruhákra és egyebekre szánt összeg beosztása. Nagy élmény számukra, hogy azt ehetnek, amit szeretnek, maguk f?znek, és olyan ruhát vehetnek, ami tetszik nekik, nem azt kell hordani, amit mások választottak.

– Hogyan tovább? A jó start után milyen folytatást remélnek?

– A program még gyerekcip?ben jár. A kezdeti tapasztalat mindenképpen biztató. A kormánystratégia szerint 2040-re a hagyományos intézményrendszert fel kell számolni és önálló lakásotthonokba kell a gondozottakat költöztetni. Addig még van jó néhány év, de az biztos: a jöv? útja csak ez lehet. A fogyatékkal él?k nem homogén tömeget képeznek, sokféle hiányossággal, és sokféle adottsággal élnek, erre építve akarjuk differenciáltabbá tenni a gondozási munkát, jobban figyelembe véve az egyén méltóságát, emberi szükségleteit és jogait. Terveink szerint legközelebb a f?városban létesítenénk hasonló lehet?séget önálló életre alkalmas gondozottak számára. Ehhez még újabb forrásokra van szükség, de mivel az uniós pályázatok egyik eleme is támogatja ezt a programot – amelynek a végén integráltan történik majd az értelmi fogyatékosok gondozása, ami korszer?bb, emberibb és olcsóbb is lesz -, reméljük, hogy anyagi nehézségek sem gátolják megvalósítását.

A Kulcs program tehát elindult a bizonyítás útján. Bár az elnevezés jelképes, az értelmi fogyatékkal él?k nemcsak önálló lakáshoz kapták meg a kulcsot, hanem az élhet?bb, emberi élethez is, ami mindenkinek kijár.

(MTI)