Washington, 2012. február 14., kedd (MTI) – A szerelembe esés letarolhatja egész testünket: szívünk rohan, gyomrunk csomóban, érzelmi hullámvasútba kerülünk, egyik percben eszel?sen boldogok vagyunk, hogy a következ? percben ezt felváltsa a szorongás és kétségbeesés. Kutatások szerint mindezeket az er?teljes változásokat agyunknak köszönhetjük, mert függ?vé válunk szerelmünk célpontjától.

   Egy kisméret? tanulmányban mágneses rezonanciás képalkotó berendezéssel vizsgálták tíz n? és hét férfi agyát, akik mindannyian mélységesen szerelmesnek vallották magukat. Kapcsolatuk hossza egy hónap és legfeljebb két év között volt az agyi szkennelés idején.
Szerelmükr?l és egy hozzá nagyon hasonló személyr?l mutattak képeket a tesztben az önkénteseknek. Kedvesük fotóját látva a szerelmesek agyának azon részeiben jelentkezett aktivitás, amelyek a motivációval és a jutalmazással vannak kapcsolatban.
„Az intenzív, szenvedélyes szerelem ugyanazt a rendszert használja az agyban, amely akkor aktiválódik, amikor valaki drogfügg?vé válik” – magyarázta a LiveScience cím? ismeretterjeszt? portálnak (www.livescience.com) Arthur Aron pszichológus, a New York-i Állami Egyetem munkatársa, a tanulmány társszerz?je. Más szavakkal: függ?vé válunk szerelmünkt?l.
Szakért?k szerint a romantikus szerelem a leger?teljesebb érzés, amelyet valaki birtokolhat. Az emberi agy arra van huzalozva, hogy társat keressen magának, ezért er?sen motiváltak vagyunk abban, hogy megnyerjük a kiszemelt személyt párunknak. Id?nként a széls?ségekt?l sem riadunk vissza, csak hogy figyelmét és vonzalmát megszerezzük.
„Boldog lehet valaki, amikor szerelmes, de szoronghat is. A másik személy egy célt testesít meg az illet? életében” – idézte fel Lucy Brown, a New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetem kutatója, Aron társszerz?je. Mint hangsúlyozta, az agy jutalomközpontja alapvet?en fontos a túléléshez, hiszen segít annak felismerésében, mikor jó nekünk valami. Az a hajtóer?, hogy jól érezzük magunkat szerelmünk közelében, akár er?sebb is lehet, mint a szexuális hajtóer? – tette hozzá Brown.
Amikor elnyerjük a vágyott személy szerelmét, halványulhat a szerelem intenzitása, ám Aron szerint ez nem törvényszer?. Egy másik tanulmányában olyan férfiak és n?k agyát vizsgálta MRI-vel, akik átlagosan már 21 éve házasok voltak, és úgy találta, hogy még mindig jelentkezett a szerelemre jellemz? intenzív agyi aktivitás.
A tartósan szerelmes önkéntesek mindegyikének agyában aktiválódtak azok a területek, amelyek a friss szerelmeseknél, de más területek is, így a köt?déshez és a jutalommal való megelégedettséghez kapcsolható területek.
„A legtöbb embernél a szokványos minta az, hogy a szenvedélyes szerelem intenzitása csökken, de növekszik a köt?dés er?ssége” – mondta Aron. Ez a köt?dés teszi lehet?vé, hogy a párok együtt maradhassanak, gyerekeket vállaljanak, akiket fel is nevelnek.
„A legtöbb eml?s nem neveli közösen a gyerekeit, de az ember igen” – hangsúlyozta Aron, hozzátéve, hogy a tartósan fennmaradó szerelem már nem jelent olyan kínzó vágyat, mint a kezd?d?.

 (MTI)