A jojoba (Simmondsia chinensis) szárazságt?r?, akár 10 évig is él?, örökzöld cserje. A szegf?félék rendjébe tartozó család egyetlen képvisel?je. Kalifornia, Arizona és Mexikó sivatagos területein ?shonos. A chinensis fajtanevet véletlenül írták a gyógynövény-határozóba. Cseh nyelven a növény neve kínai télizöld – pedig a jojoba se nem téli, se nem zöld, se nem kínai…

Három méter magasra is megn?. Széles koronáját kb. 3 cm hosszúságú, ovális, vastag, szürkészöld levelek alkotják, amelyeket vékony viaszréteg fed, megakadályozva a vízveszteséget és a kipárolgást. Egynem?, apró, szerény virágzatú. Kora tavasszal nyíló zöldessárga virágai virágporfelh?ket varázsolnak a Föld északi féltekéjén. A szél végezte megtermékenyítéssel kialakul a toktermés, melyben dióra vagy kávészemre hasonlító egyetlen magot találunk. A bennszülöttek CofeeBerry-nek nevezik. Változatos elnevezései arra utalnak, hogy a jojoba magja sokféle állat kedvenc eledele.

Az apacsok folyékony aranya

A közép-amerikai apacs indiánok régóta ismerték az (?shonos mexikói) o’dham nyelven ho-ho-ba néven illetett sivatagi diót. Használták gyógyszerként, sebek fert?tlenítésére, b?rápolásra, hajregenerálásra és napfény elleni védelem céljából. A magolajból készült ken?cs b?r- és hajlágyító hatását, valamint állatb?r cserzésekor történ? felhasználhatóságát el?ször a XVIII. században jegyezték fel mexikói misszionáriusok. Az állapotos apacs n?k a ho-ho-ba ken?csöt a szülés megkönnyítésére alkalmazták, míg a vadászok és a lótolvajok a növénnyel enyhítették éhségüket. A jojoba simmondsin nev? anyaga ugyanis csökkenti az étvágyat.

Napjainkban Mexikóban, Argentínában, Peruban, Ausztráliában, Izraelben, Spanyolországban és az USA déli államainak szárazabb területein is találunk jojobaterm? vidékeket. A betakarítást emberi er?vel végzik, mert a termések nem egyszerre érnek meg. A jojobamag cseppfolyós viaszt tartalmaz (olvadáspontja 7 °C) – de jojobaolajként ismerik, világos aranyszín?, enyhén dió illatú, cseppfolyós állagú. Nagy mennyiségben találhatunk benne telítetlen zsírsavakat, vitaminokat (f?ként E-vitamint), ásványi anyagokat és észtereket, amelyek összetételükben a bálnazsírhoz és az emberi faggyúhoz hasonlíthatók. A legtöbb növényi olajtól eltér?en a jojoba nem tartalmaz triglicerideket, így nem is avasodik, tehát masszázsolajokhoz ideálisan alkalmazható bázisolajként.

Balzsam a b?rnek

A jojoba csak küls?leg alkalmazható. Olaját egyedülálló tulajdonságai miatt a leghatékonyabb és legsokoldalúbb b?rápolók közé sorolják. Gyermekek b?rápolásához is kiválóan használható. Véd?réteget hoz létre a b?r felületén, megóvja a b?rt a kiszáradástól, táplálja, növeli rugalmasságát, kisimítja a ráncokat, a hegeket és a terhességi csíkokat. Regenerálja a b?rt az egész testfelületen (a hajat és a körmöket is beleértve). Gyulladáscsökkent? hatású, kiválóan alkalmazható égési sérülésekre, berepedezett b?rre, pattanásokra, s?t herpeszre is. Hatékonynak tartják még övsömör ellen.

Napjaink fodrászai alátámasztják az indiánok tapasztalatait. A jojobaolaj ugyanis segítségünkre van korpás, viszket? fejb?r esetén, javítja a haj min?ségét, csodálatos fényt és puhaságot kölcsönöz neki. Serkenti a hajnövekedést, könnyen eloszlatható és gyorsan beszívódik. Természetes, 3-4-es UV faktorú.

Tápláló f?t?anyag

Az 1920-as években fedezték fel, hogy a jojobaolaj összetétele szinte teljesen azonos a bálnazsíréval. Magvai nagy mennyiségben fogyasztva mérgez?k, az emészthetetlen viasz hasmenést okozhat, az indiánok azonban mindmáig fogyasztják a növény magjait, a pirított és ?rölt magokból pedig kávéhoz hasonló italt készítenek. Háziállataikat is jojobával etetik. Az olaj kisajtolása után visszamaradt magokban kb. 30%-nyi fehérje és aminosav található, azaz rendkívül táplálóak.

A jojoba olajat els?sorban a kozmetikai és a gyógyszeripar hasznosítja krémek, samponok és balzsamok, kozmetikumok készítésére.

Vladimír Vonásek

Szakmailag ellen?rizte és kiegészítette:

Németh Imréné Éva

fitoterapeuta