A jojoba (Simmondsia chinensis) szárazságtűrő, akár 10 évig is élő, örökzöld cserje. A szegfűfélék rendjébe tartozó család egyetlen képviselője. Kalifornia, Arizona és Mexikó sivatagos területein őshonos. A chinensis fajtanevet véletlenül írták a gyógynövény-határozóba. Cseh nyelven a növény neve kínai télizöld – pedig a jojoba se nem téli, se nem zöld, se nem kínai…
Három méter magasra is megnő. Széles koronáját kb. 3 cm hosszúságú, ovális, vastag, szürkészöld levelek alkotják, amelyeket vékony viaszréteg fed, megakadályozva a vízveszteséget és a kipárolgást. Egynemű, apró, szerény virágzatú. Kora tavasszal nyíló zöldessárga virágai virágporfelhőket varázsolnak a Föld északi féltekéjén. A szél végezte megtermékenyítéssel kialakul a toktermés, melyben dióra vagy kávészemre hasonlító egyetlen magot találunk. A bennszülöttek CofeeBerry-nek nevezik. Változatos elnevezései arra utalnak, hogy a jojoba magja sokféle állat kedvenc eledele.
Az apacsok folyékony aranya
A közép-amerikai apacs indiánok régóta ismerték az (őshonos mexikói) o’dham nyelven ho-ho-ba néven illetett sivatagi diót. Használták gyógyszerként, sebek fertőtlenítésére, bőrápolásra, hajregenerálásra és napfény elleni védelem céljából. A magolajból készült kenőcs bőr- és hajlágyító hatását, valamint állatbőr cserzésekor történő felhasználhatóságát először a XVIII. században jegyezték fel mexikói misszionáriusok. Az állapotos apacs nők a ho-ho-ba kenőcsöt a szülés megkönnyítésére alkalmazták, míg a vadászok és a lótolvajok a növénnyel enyhítették éhségüket. A jojoba simmondsin nevű anyaga ugyanis csökkenti az étvágyat.
Napjainkban Mexikóban, Argentínában, Peruban, Ausztráliában, Izraelben, Spanyolországban és az USA déli államainak szárazabb területein is találunk jojobatermő vidékeket. A betakarítást emberi erővel végzik, mert a termések nem egyszerre érnek meg. A jojobamag cseppfolyós viaszt tartalmaz (olvadáspontja 7 °C) – de jojobaolajként ismerik, világos aranyszínű, enyhén dió illatú, cseppfolyós állagú. Nagy mennyiségben találhatunk benne telítetlen zsírsavakat, vitaminokat (főként E-vitamint), ásványi anyagokat és észtereket, amelyek összetételükben a bálnazsírhoz és az emberi faggyúhoz hasonlíthatók. A legtöbb növényi olajtól eltérően a jojoba nem tartalmaz triglicerideket, így nem is avasodik, tehát masszázsolajokhoz ideálisan alkalmazható bázisolajként.
Balzsam a bőrnek
A jojoba csak külsőleg alkalmazható. Olaját egyedülálló tulajdonságai miatt a leghatékonyabb és legsokoldalúbb bőrápolók közé sorolják. Gyermekek bőrápolásához is kiválóan használható. Védőréteget hoz létre a bőr felületén, megóvja a bőrt a kiszáradástól, táplálja, növeli rugalmasságát, kisimítja a ráncokat, a hegeket és a terhességi csíkokat. Regenerálja a bőrt az egész testfelületen (a hajat és a körmöket is beleértve). Gyulladáscsökkentő hatású, kiválóan alkalmazható égési sérülésekre, berepedezett bőrre, pattanásokra, sőt herpeszre is. Hatékonynak tartják még övsömör ellen.
Napjaink fodrászai alátámasztják az indiánok tapasztalatait. A jojobaolaj ugyanis segítségünkre van korpás, viszkető fejbőr esetén, javítja a haj minőségét, csodálatos fényt és puhaságot kölcsönöz neki. Serkenti a hajnövekedést, könnyen eloszlatható és gyorsan beszívódik. Természetes, 3-4-es UV faktorú.
Tápláló fűtőanyag
Az 1920-as években fedezték fel, hogy a jojobaolaj összetétele szinte teljesen azonos a bálnazsíréval. Magvai nagy mennyiségben fogyasztva mérgezők, az emészthetetlen viasz hasmenést okozhat, az indiánok azonban mindmáig fogyasztják a növény magjait, a pirított és őrölt magokból pedig kávéhoz hasonló italt készítenek. Háziállataikat is jojobával etetik. Az olaj kisajtolása után visszamaradt magokban kb. 30%-nyi fehérje és aminosav található, azaz rendkívül táplálóak.
A jojoba olajat elsősorban a kozmetikai és a gyógyszeripar hasznosítja krémek, samponok és balzsamok, kozmetikumok készítésére.
Vladimír Vonásek
Szakmailag ellenőrizte és kiegészítette:
Németh Imréné Éva
fitoterapeuta