A leuzea carthamoides, latinul Leuzea carthamoides DC., syn. Rhaponticum carthamoides valóban gyógyító növény. Talán ismerősebben hangzik Önnek a gyógyító leuzea, a szoba leuzea vagy a marali gyökér elnevezés. Ezt a gúnynevet egy megfigyelt ténynek köszönheti a leuzea. A szibériai szarvasok, azaz kaukázusi nyelven a maralok (Cervus elaphus maral) ugyanis kifejezetten keresik ennek az évelő növénynek a gyökereit, főleg szarvasbőgés idején. Segít a kegyetlen szibériai tél túlélésében, és bizonyos mértékig biztosítja a szarvasok reprodukálódását. Tapasztalatim szerint a leuzea nem igazán ismert, a gyógynövény kalauzok többségében benne sincs, és általában a gyógynövényboltokban is csak rendelésre lehet leuzea gyökeret kapni. Különös, hogy ez a figyelemreméltó növény még nem vívta ki magának a megfelelő helyet az ismert és használt gyógynövények között. Amennyiben azonban latin nevét beírja valamelyik internet keresőbe, Ön is megláthatja, hogy az utóbbi időben rengeteg tudományos kísérletet végeztek vele és rajta. Úgy néz ki, mintha erről a szibériai gyógynövényről méltatlanul megfeledkeztek volna.
A XX. század ’40-es és ’70-es évei közti időszakban folyó kísérletek a Lauzea carthamoidesből nyert kivonatban található anyagok identifikálására, azok gyógyszerészeti hatásainak megállapítására összpontosítottak. A szóban forgó kísérletek eredményeit már a ’70-es években nyilvánosságra hozták. A figyelem akkoriban elsősorban a természetes rovarméregként működő ecdyszteroidokra (főleg a 20-hydroxyecdysteron) terelődött. Az emberi szervezet tulajdonképpen nap, mint nap ki van téve ezeknek, az anyagoknak (más növényekben is megtalálhatók, de alapvetően kisebb mennyiségben, mint a leuzeában), zavartalanul áthaladnak a gyomorsav gyilkos környezetén, és egyből a vérbe szívódnak fel. Kísérletek bebizonyították, hogy a többi jelenlevő biológiailag aktív komponensekkel együtt ezek az anyagok hihetetlen adaptogén tulajdonsággal rendelkeznek. Növelik a szervezet nem specifikus immunitását, és stimulálják a központi idegrendszert. A leuzeában levő további értékes anyagok közé tartoznak a bioflavonoidok (quercetin, kaempferol, luteolin…), glükozidok, szerves savak, karotinoidok, tanninok és nem utolsó sorban a C-vitamin.
A veszélyeztetett növényfajok orosz könyvébe (a leuzea csak a szibériai síkságokon honos) a leuzea csak 1988-ban került be. A növény ritka előfordulása és a szarvasok általi gyűjtése miatt a hatóságok korlátozták a szabadon növő leuzea szedését, ám a gyűjtés korlátozásában az is szerepet játszott, hogy a termesztett leuzea egyedek sokkal kevesebb aktív szubsztanciát tartalmaznak, mint a vadon élő példányok, ezért kevésbé hatásosak. A ’60-as években ugyanis Oroszországban a leuzea-kivonat 50%-át hivatalosan gyógyszerként használták a krónikus fáradtság ellen, a fizikai és pszichikai teljesítmény növelése érdekében, valamint a betegségek utáni lábadozás időszakának lerövidítése céljából. A következő években további gyógyhatásokat fedeztek fel, amelyek nem csupán az emberekre, hanem az állatokra is befolyással bírtak.
A szóban forgó növény iránt mutatkozó tudományos érdeklődésnek köszönhetően ma már tudjuk, hogy a leuzea bizonyítottan adaptogén hatású növény. Növeli a mentális és a fizikai kapacitást is, javítja a stresszel szembeni reagálásunkat és a fizikai, valamint mentális változásokkal szembeni alkalmazkodó-képességünket. Általánosságban elmondható, hogy a leuzea növeli a stresszel szembeni ellenálló-képességünket, ezért logikus, hogy elsősorban a stressz-hormonokat termelő szervekre fejti ki a hatását. A stresszhelyzetben adrenalint termelő mellékveséken kívül pozitívan hat az endokrin mirigyekre is, amelyek stressz esetén terhelésnek vannak kitéve. Tekintettel arra, hogy a leuzea képes ellenőrizni a vércukorszintet, cukorbetegek számára kiváltképpen előnyös. A leuzea-kivonat e mellett védi a májfunkciót és a kardiovaszkuláris rendszert, és az antioxidánsoknak köszönhetően segít megelőzni a civilizációs betegségek kialakulását.
Rendkívül érdekes a leuzea carthamoidesból nyert ecdyszteron anabolikus hatása – támogatja a fehérje elsősorban izmokban történő lerakódását, de teljesen másképpen hat, mint az anabolikus szteroidok. Annak ellenére, hogy a leuzea rendkívül részletes gyógyszerészeti vizsgálatokon eset át, nem találtak nála semmiféle olyan negatív hatást, mint amilyenek a klasszikus, férfi nemi hormonokból kiinduló anabolitikumok esetében ismertek. Ellenkezőleg. Stabilizálja a glükogénszintet a csontizomzatban, javítja az izmok és az agy oxigénellátását, és lerövidíti a megterhelt izmok regenerációjának idejét. A testre és a pszichikumra kifejtett fáradság elleni hatásit már több tudományos kísérlet is bebizonyította. Ahogyan az ismert, a mentális stressz kimeríti a szervezetet, és ez hirtelen jelentkező alvászavarban is megnyilvánulhat. A fizikai és aklimatikus terhelésnek kitett északsarki tengeren hajózó tengerészek tesztcsoportjának esetében bizonyítást nyert, hogy a leuzea-kivonat javítja az alvást, az étvágyat, a kedvet és nem utolsó sorban a munkaképességet, míg ezzel szemben az alkoholos teát fogyasztók körében nagyobb volt a fáradékonyság, és csökkent a tengerészek munkabírása.
A leuzea carthamoides felhasználhatósági köre valóban rendkívül széles. Pozitívan hat depresszió esetében. Adaptogén készítményként pedig jótékony hatással bír a szervezet kimerültségekor, illetve fáradékonyság, alvászavar, emésztési zavar, alacsony teljesítőképesség esetében. Segédkészítményként továbbá jó szolgálatot tesz pszichikai eredetű impotencia (elsősorban férfiaknál), nehéz operációk és vegyi, valamint bakteriális eredetű mérgezés utáni lábadozás esetében. Kiválóan használható nagy kitartást és erőt igénylő sportok űzésekor.
A leuzea-kivonatnak azonban lehetnek mellékhatási is: túlérzékeny pácienseknél túladagoláskor excitálódik a központi idegrendszer (megnövekedett agyi aktivitás), amit aluszékonyság követ. A nagyobb adagok fogyasztása alacsony vérnyomású emberek esetében sem ajánlott.
Tereza Viktorova
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász,