A kapor (Anethum graveolens) az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, törékeny gyógynövény, amelynek összetéveszthetetlen aromáját valószínűleg mindenki ismeri. Latin elnevezése arra utal, hogy nagyon gyorsan nő és terjed. A Földközi-tenger és a Közel-Kelet vidékeiről származik, apró kaszattermését onnan terjesztette szét a szél és a víz, de elterjedésében az embernek is nagy szerepe volt. A hieroglifáknak köszönhetően tudjuk, hogy a kaprot már az ókori Egyiptomban is használták több mint 2700 évvel ezelőtt – és nemcsak az étkek fűszerezésére, hanem a legkülönbözőbb egészségügyi problémák kezelésére is.

Az egyiptomiak szokásait és tudását átvették, majd továbbfejlesztették az ókori görögök és rómaiak. Ők “juttatták el” a kaprot az Alpoktól északra fekvő területekre, ahol hamarosan rendkívül közkedveltté vált, és a III. századtól kezdve gyakorlatilag egész Európában megtalálható.

A középkorban a boszorkányok és a démonok ellen javasolták, hogy visszafogja azok (és a beteg) szexuális szenvedélyét.
A kapor évelő, 40-160 cm magas, vékony, szürkészöld, üreges növényszárú, szárnyalt levelű gyógy- és fűszernövény. Júniustól szeptemberig apró, sárga, nagyobb ernyőkbe rendeződött virágokkal virágzik. Ősszel pedig egy kapron akár 500 kicsi kettős kaszat is beérhet, amelyek 3 év után is képesek kicsírázni.

Törékeny illat

A talajjal szemben igénytelen, csupán napra és melegre van szüksége, és mivel igencsak törékeny “testalkatú”, nem kedveli a szelet. A lakásban vagy az erkélyen is képes gond nélkül eléldegélni. A konyhában az egész szára és az ernyős virágzata használatos (ki lehet szárítani, le lehet fagyasztani, sőt el is tehetjük ecetben). 30 Celsius-foknál magasabb hőmérsékletnek azonban nem szabad kitenni, mert akkor elvesznek az illóolajai. Meleg ételekhez emiatt közvetlenül tálalás előtt szokás hozzáadni, és előtte vákuumcsomagolásban érdemes tárolni.
A legtöbb hatóanyagot az apró magok tartalmazzák. A belőlük sajtolt olaj aranyszínű, gyümölcsös illatú és csípős ízű. Összetétele a köményolajéhoz hasonlítható. A különbség az illóolajak arányában van (karvon, limonén és feladrin). A gyógyító elegyet kiegészítik a fehérjék, az aminosavak, a szerves savak, a flavonoidok, az A- és a C-vitamin, a karotin, a vas, a kalcium, a foszfor stb.

Nem csak mártásokba

A kaporszószt mindnyájan ismerjük. A konyhában a kaprot használjuk levesek, halak vagy saláták ízesítésére is. A kaporszár pedig nem hiányozhat egy rendes uborkasaláta öntetéből sem. Egyedi aromájának köszönhetően a kapor előkelő helyet vívott ki magának a parfüm- és a likőrgyártásban is.
Időtlen idők óta alkalmazzák a népi gyógyászatban fejfájásra, asztmára, gyomorpanaszokra, vesekőre. Az első ismert doppingnövény is egyben: úgy vélték, hogy növeli az ember fizikai erejét, ezért az atléták és a gladiátorok nemcsak ételeiket ízesítették, hanem izmaikat is kenegették vele.
Tisztítja a vért – fertőtlenítő hatásai enyhítik a vese- és az emésztési problémákat. A kapormagokból készített tea vizelethajtó és hashajtó hatású. Támogatja az emésztést, növeli az étvágyat, serkenti a gyomornedvek termelődését. Csillapítja a hasgörcsöket, emellett kiválóan hat csuklás, valamint felfújódás ellen, főleg a gyerekeknél.
A benne található anyagok serkentik az anyatej termelődését, sőt átmennek az anyatejbe, aminek köszönhetően az újszülöttet nem bántják a szelek, nem fáj a hasa, és a baba sokkal nyugodtabbá válik.
Csökkenti a vérnyomást, nyugtat (valamelyest a libidót is mérsékli), sőt enyhe altató hatásáról ugyancsak ismert. Segíti a szívizom vérellátását, azaz segít megelőzni a szívbetegségek kialakulását, illetve támogatja a szívbetegek rehabilitációját angina pectoris, ischaemiás szívbetegség, infarktus után.

Hogyan használjuk?

A kapormagokat mindig frissen összezúzva, közvetlenül vagy főzet formájában alkalmazzuk.
Forró vízzel leöntött, teáskanálnyi zúzott kapormag erősíti a szervezetet, segíti az emésztést (forralt borral leöntve, elősegíti a nyugodt alvást).
A kapormagok rágcsálása “édesíti” a leheletet, segít felköhögni a letapadt nyákot, és csillapítja a köhögést.
A kapormagos fürdő erősíti a körmöket, és nyugtatja a gyógyuló sebeket.
A növénynek nincsenek nemkívánatos mellékhatásai. Kiválóan kombinálható egyéb gyógynövényekkel, például a kamillával.

Írta: VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász,