Halhatatlanság, újjászületés, termékenység – Erdeifenyő

psAz erdeifenyő, latin nevén Pinus silvestris archaikus külsejű, tűlevelű fa. Rendkívül ősi fafajta, amely akár 40 méteres magasságba is megnőhet. Szinte változatlan alakban él a Földön már több millió éve. Viszonylag igénytelen, fénykedvelő fafajta, amely a legkülönbözőbb feltételekhez is képes alkalmazkodni. Jól tűri a szárazságot és a tápanyagban szegény talajt, ezért sziklákon, kőtengereken vagy akár homokos talajon is elél.

Az erdeifenyő eredeti élőhelye a meleg földközi-tengeri területektől – az 1000 méteres tengerszint feletti magasságokban fekvő területeken keresztül – egészen a sarkkör közelében levő, fagyos szibériai tundrákig terjed. Csehországban az egyik legelterjedtebb fafajta, és a fenyőerdők kedvelt fája, mert az erdei fenyőnek, a lucfenyővel ellentétben, sokkal mélyebbre hatoló gyökérzete van, és szélvihar esetén rendszerint nem fordul ki, sokkal inkább eltörik. Ha az erdeifenyő életkörülményei optimálisak, akár 350 évig is elélhet.

Régebben szent faként tisztelték, és már az ókori Görögországban is tudtak gyógyító képességeiről. Az erdeifenyő gyantáját gyakran használták sebek tisztítására, valamint füstöléssel különböző helyiségek fertőtlenítésére – légúti problémák, köhögés és megfázás esetén. A fenyő gyantáját torokfájás esetén akár rágcsálhatjuk is, és bár valószínűleg ez az utolsó gyógymód, amit kipróbálnánk, jól jöhet, ha a torokfájás egy sűrű erdő közepén tör ránk.

Légúti panaszok, idegnyugtatás

Napjaink természetgyógyászatában inkább az erdeifenyő rügyeit és fiatal tűleveleit hasznosítják főzet formájában krónikus légcsőhurutnál és tüdőgyulladásnál, valamint az idegrendszer megerősítése és a nyugodt alvás céljából. Az erdeifenyő alkoholos tinktúra formájában történő alkalmazása a légúti problémák kezelésének sokak számára rokonszenves módja lehet. A fenyő rügyeit 14 napig kell áztatni szilvapálinkába, majd az egészet át kell szűrni, és kis kortyokban iszogatni.

Az erdeifenyő tűleveleiből készített fürdő javítja a vérkeringést, jótékonyan hat a reumára, erősíti az ereket, csillapítja a feszült idegeket, és elősegíti a nyugodt alvást. Az erdeifenyő belső használata a növény ingerlő illóolaj-tartalma miatt terhes nőknek és vesegyulladásban szenvedőknek szigorúan tilos. Ám az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az erdeifenyőt sokkal inkább külsőleg, illóolajként szokás alkalmazni, és ebben a formájában senkire nem jelent veszélyt. Illóolaja fertőtlenítő, nyákoldó, köptető, erősítő, stabilizáló és élénkítő hatású. Gyógyítóan hat egyébként egy kellemes séta is a fenyőerdőben, amelyben egyes források szerint százszor kevesebb baktérium van, mint a városban. Nem véletlen, hogy sok gyógyintézetet és tüdőszanatóriumot fenyőerdők vesznek körül.

Mágikus képességek

Az erdeifenyőt a legtöbb nemzet, kultúra és törzs egyaránt nagy becsben tartotta, mágikus képességeit senki nem vonta kétségbe, és mindenhol elsősorban a halhatatlanság és az újjászületés fájaként tisztelték. A kelták a “bölcsesség anyjának” és az örök egészség megtestesítőjének tartották. Harcosokat és parancsnokokat kötöttek vele össze, ami arról tanúskodik, hogy a kelta hagyományban az erdeifenyőnek ugyanolyan fontos szerepe volt, mint a tölgynek. Az erdeifenyő az egyetlen fafajta, amelyből az ortodox zsidók koporsói készülhetnek. A kínai hagyományban erdeifenyőt ültettek az elhunytak sírja fölé, hogy ereje segítsen a megboldogultnak eljutni következő létszintjére. Erdeifenyőket ültettek a vietnami császárok palotái elé is, ezzel is jelképezve a császárok fenséges voltát, illetve, hogy szavatolják számukra a hosszú életet.

Ha arra gondolunk, hogy az erdeifenyő a halhatatlanság és az újjászületés jelképe, logikus, hogy ez a fa a termékenység szimbólumaként is szolgált – különösképpen a tobozai, amelyek pl. Oroszországban még mindig az esküvői szertartás elválaszthatatlan részei. A népi hiedelem szerint, ha erdeifenyő-tobozt hordunk a zsebünkben, a termékenység garantált.

Poszeidóntól a borostyánkőig

Az erdeifenyő rugalmas, puha és könnyű fája kiválóan alkalmas hajóépítésre, és ezt nagyon jól tudták az ókori görögök is, ezért szentelték az erdeifenyőt Poszeidónnak. Gyantáját nagy mennyiségben használják a terpentingyártásban, illetve más terpentintartalmú anyagok előállítása során. A megkövesedett erdeifenyő-gyanta, a borostyánkő, keresett mágikus ékszer, amely rendkívül jótékonyan hat az egészségre.

Az erdeifenyő mesés fa, amely időtlen idők óta inspirálja a költőket és az érzékeny lelkeket. Úgy néz ki, mint egy karcsú sárkány, piros pikkelyes nyakkal, széles szárnyakkal és apró, éles karmokkal. Valahol északon létezik egy tó, amelynek homokos partját ezek a mesebeli teremtmények veszik körül, és barátságos, biztonságos védelmet nyújtó szárnyaik alatt csodálatosan el lehet gondolkodni és mélázni a lélek halhatatlanságáról. Pihenjenek meg egy kicsit, nem kell sehová sietni…

Forrás:  Tereza Viktorova