A mezőgazdasági termelés gyakorlata nagyot változott az elmúlt ötven év alatt: jelentősen csökkent a termékek változatossága, amitől egyhangúbb lett a táplálkozásunk. Ennek hatását vizsgálták a kutatók.
Mark Heiman (Microbiom Therapeutics) és Frank Greenway (Pennington Biomedical Research Center) felismerték, milyen változást okoz a táplálkozás sokféleségének hiánya az emberi emésztőcsatorna mikroorganizmus-közösségeiben.
A 21. század gyakori betegségei, mint a 2. típusú cukorbetegség, az elhízás és a gyulladásos bélbetegség, mind-mind a mikroorganizmusok gazdagságának csökkenésével hozhatók összefüggésbe.
A bél mikrobiomját belső elválasztású mirigynek tekinthetjük, amely megemésztve a táplálékban levő speciális tápanyagokat, az anyagcsere útján metabolikus jelzéseket küld a gazdaszervezetnek (az embernek).
Ebből következik, hogy egy erősen specializált diéta egy idő után befolyásolja a bélcsatorna mikroorganizmusainak gazdagságát.
Tény, hogy néhány nap elegendő ahhoz, hogy a megváltozott étrend befolyásolja a mikrobiomot.
Hogyha az új étrendet az jellemzi, hogy egy vagy több makronutrienst (fő tápanyagot: például szénhidrátot – gabonafélét, cukrot) kihagy az étrendből, mint azt az Atkins vagy a paleo diétában (vagy a vegán diétában) láthatjuk, az embereknél lényegileg szelektálja a mikroorganizmusokat, többségbe juttatva egyes fajokat.
A mikroorganizmusok változatosságát nem lehet túlértékelni. Fontos anyagokat termelnek a gazdaszervezet számára, és a megnövelt változatosság lehetőséget ad az alkalmazkodási képesség, a fiziológiai válaszképesség növelésére.
„Minél nagyobb a jelzések repertoárja, annál valószínűbb, hogy képes lesz fenntartani a szervezet az egyensúlyt, amikor felborul az étrend” – magyarázza Heiman. „Mivel minden egyes makrotápanyagban (fő táplálék-összetevőben: fehérjében, zsírban vagy szénhidrátban) benne van a lehetőség, hogy a mikroorganizmusok specifikus metabolikus jelzéssé alakítsák az emésztés során, az emésztéssel létrejövő változatosság a jelzésekben, nagyobb változatosság lehetőségét nyújtja az adható válaszokban.”
A kutatók további kutatásokat sürgetnek: hogyan hatnak az egyes makro-tápanyagok a mikrobiomra (a mikroorganizmusok összességére a gazdaszervezetben), és miként lehetne a bélcsatorna mikrobiális diverzitását fölhasználni az emésztési betegségek személyre szabott gyógyításában.
Nem a vérminta, hanem a székletminta lesz a fontos a jövőben az orvosnak a metabolikus rendellenességek kezeléséhez, az egyéni diéta-előírásokhoz.
Forrás: http://www.eurekalert.org/pub_releases/2016-03/e-rid031516.php