A kutyaugatás bosszantó hatását vizsgálták az ELTE etológiai tanszékének kutatói.

A Bioacoustics cím? folyóiratban megjelent tanulmányukban Jégh-Czinege Nikolett PhD-hallgató, valamint Faragó Tamás és Pongrácz Péter, a tanszékének kutatói
arra kerestek választ, miért leszünk többnyire idegesek, ha kutyaugatást, f?ként ha a szomszéd kutyájának ugatását halljuk és vannak-e olyan emberek, akiket az átlagosnál jobban zavar, amikor ugatást hallanak?

A kutatók 153 résztvev?t toboroztak vizsgálatukhoz, amelynek során az embereknek 12 különböz? kutyaugatást kellett meghallgatniuk, majd pontozniuk aszerint, mennyire találták azokat idegesít?nek, a hang alapján a kutyát mennyire gondolták mérgesnek, ijedtnek, vidámnak.
Három korcsoport tagjait vonták be a kutatásba: 10-11 éves gyerekeket, 18-35 éves és 50-70 év közötti feln?tteket. A tesztek során az etológusok vizsgálták a lakókörnyezet esetleges szerepét is. Mindhárom korcsoportban voltak falusi, kertvárosi és városközpontban él? lakosok – olvasható az intézmény MTI-hez eljuttatott közleményében.

Eredményeik szerint a lakóhelynek nem volt hatása a kutyaugatás által kiváltott bosszankodás mértékére. Vagyis nem igazolható, hogy a nagyvárosi, “természetb?l kiszakadt” embereket jobban idegesítené a kutyák által keltett zaj. Az életkor viszont összefüggést mutatott a bosszankodással: a fiatal feln?ttek tartották a legidegesít?bbnek az ugatásokat, különösen, ha azok magas hangon szóltak. A férfiakat jobban bosszantotta az ugatás, mint a n?ket.

Ez az eredmény összecseng azzal az elmélettel, miszerint az embert a babasírás és az ahhoz hasonló hangok idegesítik leginkább. A magas hangú kutyaugatások akusztikailag közel állnak a babasíráshoz, a fiatal feln?ttek pedig biológiailag az a korosztály, akik számára a baba jelenléte talán a legtermészetesebb, vagyis t?lük lenne várható a legélénkebb reakció a sírásszer? hangokra.

A szakemberek megállapították, hogy a legidegesít?bbnek bizonyuló ugatások f? hangtani jellemz?i (magas frekvencia, érdes tónus) nem illenek a hangulati jellemzés során “legnek” bizonyuló ugatásokhoz. Vagyis nem egyszer?en arról van szó, hogy az ember számára a legmérgesebb vagy legrémültebb kutya ugatása lenne egyben a legbosszantóbb, hanem az eredmények szerint a kifejezetten bosszantó ugatások egy külön kategóriát képviselnek.

Ennek a hangtípusnak az evolúciós eredetét a kutatók abban látják, hogy a kutya számára el?nyös lehetett az ember figyelmének minél hatékonyabb megragadása egy potenciálisan fenyeget? szituációban. Az, hogy e hangtípus manapság sokakban tehetetlen bosszúságot okoz, nem az evolúció “hibája”, hanem a mind több ember és kutya koncentrált el?fordulásából adódó “melléktermék”.

MTI