Az aranyat az ókorban a Nappal azonosították, így általános erősítő tulajdonságában hittek.
Mózes az Aranyborjút összetörte, a port vízben keverve népével megitatta. Az ókori egyiptomiak 5000 évvel ezelőtt fogyasztottak aranyat mentális, testi és spirituális tisztulás céljából. A kínai orvoslásban is szerepet kapott az aranyat tartalmazó életelixír. A Salernoban, a 12. század során megszületett receptgyűjtemény, a Circa instans már egy teljes fejezetet szentelt az arany gyógyító erejének: lepra, lépbetegségek, melankólia, gyomorbántalom és eszméletvesztés esetén ajánlotta az aranyforgácsok feloldását javasolta borban, vízben vagy gyümölcslében. Kauterizáció, sebkiégetés céljára a Circa instans az arannyal bevont eszközöket tartotta hasznosnak,

Paracelsus nyomán a középkori Európában például végtagfájdalmak kezelésére széles körben használtak aranyból készített italokat. Úgy tartották, hogy az aurum fulminans nevű medicina megizzasztja a beteget, eltávolítja a káros anyagokat, csökkenti a hányingert, gyógyítja a himlőt és a kanyarót. Aranyból és antimonból féreghajtó tinktúrát készítettek, de a nemesfém használatos volt szemcsepp formájában is. A 19. században arany-tetrakloriddal szifiliszt, bőrtumorokat, arcon és méhnyakon létrejövő fekélyeket is kezeltek. Az ammónium-aurátot lázban és „ideggyengeségben” alkalmazták. Hólyagos bőrbetegségekben intrakután (bőr alá juttatva) is adtak aranyat. Az arany orvosi alkalmazását chrysotherápiának nevezték el.

Robert Koch fedezte fel az arany tuberkulózis elleni hatását. Az 1900-as évek elejére az arany azonban már csak a rheumatoid arthritis kezelésében volt használatos: kezdetben a bőr alá, az érintett ízületekhez aranylapocskákat ültettek be. A parenteralis (a tápcsatorna megkerülése, pl. infúzió általi) kezeléseket Forestier vezette be. Az intravénás vagy szájon át alkalmazható aranyvegyületek az ízületi bajok terápiájában máig választható szerek.

Bizonyos kutatások arra utalnak, hogy az arany a tévesen aktiválódott immunrendszert, a gyulladást gátolja és megakadályozza bizonyos daganatok növekedését. Az ezt alátámasztó emberi adatok azonban még hiányosak. Az aranyvegyületek mellékhatássál is járnak (a betegek 50 százaléka számol be ilyen panaszról), ezek a következők: bőrviszketés, kiütés, fémes szájíz, hasmenés, májkárosodás, vérzékenység, izgatottság. A reumatológián kívül ma már csak a fogászatban használnak aranyat orvosi célra.

Ma a természetgyógyászatban alkalmazzák  az aranykolloidot. Ezt először Michael Faraday állította elő elektrolízissel, s az eredeti készítmény mindmáig látható a Londoni Természettudományi Múzeumban. Jelenleg többek között agyi teljesítményfokozásra, iszákosság, szénhidrátfüggőség, elhízás ellen fogyasztják, de mindez tudományosan nem megalapozott.

Forrás: minden napi.hu