A fészekvirágzatúak családjába tartozó, minden részében rendkívül keserű ízű, egyéves gyógynövény. Latin elnevezése (Cnicus benedictus L.) a növény jótékony hatásaira utal. A benedictus szó magyar fordításban: áldott jelentésű. Számos népi elnevezése  ismert, ilyenek a bárcs, áldott bárcs, áldottfű, keserű bogáncs, áldott haloványka, pápafű.

Az áldott benedekfű akár 60 cm magasra is megnövő, egészében erőteljesen serteszőrös növény. Hosszúkás, szúrós hegyű levelei miatt csak megfelelő kesztyűben tanácsos gyűjteni. Világossárga virágai júniusban és júliusban nyílnak. A gyógyászati szempontból legértékesebb szárát – oldalhajtásaival, valamint felső virágos, leveles részeivel – virágzása idején a legalkalmasabb gyűjteni. Árnyékos helyen szárítva megőrzi színét, értékeit és nem fakul ki.

A modern tudomány is elismeri

Gyógyhatásait már az ókorban is ismerték. A Földközi-tenger vidéke és Elő-Ázsia a hazája, itt őshonos, ezen a vidéken vadon terem. Magyarországon termesztik, éghajlati igényei szerint  napos, szélvédett helyen kevésbé igényes talajon is megél. Magjai könnyen szóródnak, jól szaporodik.

A benedekfű elterjedésében, megismerésében nagy szerepük volt a bencés szerzeteseknek akik Itáliából honosították, szorgalmasan termesztették kolostorok kertjében. Ennek eredményeként a XVI. században már egész Európában elterjedt. A hétköznapi emberek is megkedvelték, és érdekes nevekkel illették: keserű tüske, széphaj, szamártövis, nyuszifül, áldott szúrós növény. Vértisztító és a “rothadást kiűző” gyógynövényként a pestis elleni, legismertebb gyógyszerré vált a középkorban.

Matthioli mester azoknak a szoptató kismamáknak javasolta a benedekfű használatát, akiknek elapadt a tejük. (Ezt mi nem ajánljuk, mert a benedekfű keserű anyaga bejut az anyatejbe – a szaklektor.)

Napjainkban a keserű tüske már kevésbé áll a “nyilvánosság” figyelmének középpontjában, gyógyító erejét azonban mindinkább elismeri a modern tudomány. A benedekfű nemcsak a természetgyógyászatban és a homeopátiában használatos, hanem a hivatalos orvostudomány is alkalmazza, elsősorban komplex fertőtlenítő hatása miatt – legyen szó az emésztőrendszerről vagy bőrbetegségekről. Nemsokára talán már a daganatok gyógyításában is szerephez jut (citosztatikus hatását jelenleg vizsgálják), és esetleg a HIV vírus elleni terápiába is beépítik (egyes tanulmányok beszámolnak a hatásosságáról).

Kiváló fertőtlenítő szer

A benedekfű kivonata jellegzetesen keserű ízű. Az I. világháború után komlópótlóként próbálták hasznosítani a sörgyártásban, sikertelenül. Gyógyító anyagokat, illóolajokat, cserzőanyagokat, gyantát, vitamint, mikroelemeket és sok egyéb kiváló hatóanyagot (knicin, nikotinsav, mikroelemek, keserűanyag) tartalmaz. Fő tulajdonságai közül az antivirális és antibakteriális hatásait emelhetjük ki.

Gyógyító tulajdonságai révén előnyösen alkalmazható az emésztőrendszer és a kiválasztó rendszer problémáinál. Javítja és elősegíti az emésztést, támogatja a gyenge gyomorműködést, gyógyítja az étvágytalanságot, mérsékli a hasmenést, megnyugtatja a hasnyálmirigyet. Az epehólyag és a máj betegségeiben (sárgaság) kifejezetten javasolt a használata. Segíti az epe kiválasztását. Vizelethajtó és egyéb hatásával támogatja a húgysav kiválasztódását is, ezért jótékonyan hat köszvény és reuma esetén, és méregtelenítő kúrákhoz is kiválóan alkalmas.

Fertőtlenítő hatásának köszönhetően, tinktúra vagy forrázat formájában, külsőleg hatékonyan alkalmazható nehezen gyógyuló sebekre, kelésekre, bőrgyulladásra; akne, lábszárfekély, ekcéma vagy sömör kezelésére. A benedekfű hozzáadásával készült krémek enyhítik a bőr és a nyálkahártya elváltozásait, elsősorban a gyulladásos folyamatok gyógyulását támogatják.

Vírusellenes gyógyhatása a fájdalmas övsömör kezelésekor is tapasztalható, mert hatékonyan csillapítja a neuralgiás fájdalmat, meggyorsítja a gyógyulást. A herpesz vírus ellen is hatásosan alkalmazható, külsőleg és belsőleg egyaránt.

Benedekfüves ülőfürdővel megelőzhető az aranyér kialakulása, illetve elősegíti a már kialakult betegség gyógyulását.

Használata gyógyításra és a konyhában

Belsőleg: egy teáskanálnyi szárított növényt egy csészényi (2 dl) forrásban levő vízzel leforrázunk, majd lefedve 15 percig áztatjuk. Leszűrve mindig étkezések előtt 20-30 perccel, az édesítés teljes elhagyásával fogyaszthatjuk.

A növény gyökerét kellemetlen szájszag és ínygyulladás esetén (kicsi adagban, kevés alkalommal) rágcsálva alkalmazzuk.

A benedekfű túladagolása rosszullétet, hányást, veseingerlékenységet idézhet elő, ezért vesegyulladás esetén kerüljük a használatát. Külsőleg tartózkodjunk a növény érintésétől az esetleges bőrirritációk miatt.

Várandós és szoptató anyukák kerüljék a benedekfű használatát.

A benedekfű a konyhában is felhasználható. Szárított virágát ételeink színezésére, “befestésére”, sáfrányként, illetve annak pótlására használhatjuk fel. Gyökerét felfőzve likőrök vagy gyógyborok készítésénél alkalmazhatjuk; kesernyést íz kölcsönöz az italoknak, de gyógyhatása kiváló (mértékkel használva). Készíthetünk benedekfüves forralt bort is, amely a gyógynövénynek köszönhetően kellemes ízű lesz.

A benedekfüvet megtalálhatjuk a különféle svédcseppekben is.

Összeállította: Vladimír Vonásek    –  Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta, természetgyógyász,