A megújuló szövetek bels? dinamikájának elméleti modelljét építette fel két magyar kutató, hogy jobban megértsük, hogyan védekezik a soksejt? szervezet a rák ellen, vajon balszerencsés események következménye vagy többsejt? létünk szükségszer? velejárója a rák – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közleményében.

Bár számos környezeti tényez?, köztük a dohányzás rákkelt? hatása megkérd?jelezhetetlen, mégis egyre több kutatási eredmény utal arra, hogy a rák nem civilizációs átok, hanem hatszázmillió éves evolúciós örökség, amelyet azóta hordozunk magunkkal.
Két fiatal magyar elméleti evolúciókutató, az MTA Lendület programjának jelenlegi és korábbi kedvezményezettjei szerint a titok – legalábbis részben – a szövetek hierarchikus szervez?désében, valamint a szöveti megújulást tápláló ?ssejtek lassú osztódási ütemében rejlik.
Az MTA-Eötvös Loránd tudományegyetem (ELTE) Lendület Biofizikai Kutatócsoport, valamint az MTA-ELTE Lendület Evolúciós Genomika Kutatócsoport vezet?i, Derényi Imre és Szöll?si Gergely János a Nature Communications folyóiratban közölték világos matematikai modellre alapozott okfejtésüket, mely szerint az evolúció a daganatos elfajulás kockázatát a megújuló szövetek hierarchikus szervezésével, ezen keresztül a sejtosztódások számának minimumon tartásával igyekszik mérsékelni.
A daganatok megjelenésének kockázata ugyanis nem az életkorral, hanem a sejtek generációinak számával függ össze, vagyis azzal, hogy sejtjeink hány osztódás után érik el m?köd?képes végállapotukat – olvasható az MTA portálján közzétett ismertet?ben.
Derényi és Szöll?si annak a kérdésnek eredt nyomába, hogy optimális esetben hány osztódással – és milyen struktúrában – hozhatók létre az emberi test szöveteinek sejtjei és a valós helyzet mennyire áll közel ehhez az optimumhoz.
A kutatók modellvizsgálatai azt mutatták, hogy az optimális megoldás hierarchikus szöveti struktúrát jelent, ahol a hierarchia különféle rétegei más és más módon és gyakorisággal osztódnak.
Szövetmodelljükben a hierarchia legalsó szintjén ?ssejtek állnak, amelyek semmilyen specializált feladatot nem látnak el, ellenben állandó utánpótlást biztosítanak a rendszer számára. A hierarchia legfels? szintjét pedig azok a véglegesen elkötelezett sejtek alkotják, amelyek a szövet tényleges funkcióit ellátják, ellenben osztódásra már nem képesek, és rövid pályafutásuk végeztével utód nélkül elpusztulnak.
Ilyenek például a vér kering? sejtjei vagy a b?r hámsejtjei, amelyek naponta milliárdszám hullanak el, de ugyanilyen számban pótlódnak is. A hierarchia közbüls? rétegeit a differenciálódás különböz? fokán álló, a szövet élettani szerepe szerint nem funkcionáló, ám osztódóképes sejtek népesítik be. Derényi és Szöll?si modellje szerint ez a szöveti szervez?dés lehet az evolúció egyik válaszlépése a soksejt?ség természetéb?l adódó kockázati tényez?vel, a daganatos burjánzással szemben.
A szövetek e rejtett rétegeinek jobb megismerése segíthet a rák kialakulásának megértésében és a lehetséges kezelési módok kutatásában is szerepet játszhat.

Aki kíváncsi a hosszabb, matematikai levezetéssel alátámasztott elméletre elolvashatja a MTA honlapján, amelyb?l kiderül hogy az ember az egerek és a bálnák között foglal helyet a maga 60-80 évével!  Vagyis az evolúció ennyit szán nekünk, és jó esetben ennyi ideig hajlandó javítani génhibáinkat! A cikk címe: Balszerencsés események következménye vagy többsejt? létünk szükségszer? velejárója a rák?

Kép forrása:MTA