Bár már jó ideje tisztában vagyunk azzal, hogy az új csontok képződéséhez az ösztönzést az izmok igénybe vétele adja meg, nem volt világos, hogyan folytatnak kommunikációt az izmok a csontokkal.
„Ez nagyon ígéretes eredmény, mind a laboratóriumok, mind a klinikák számára” – mondja Mone Zaidi professzor, a Mount Sinai Egyetem kémiai biológia intézetének vezetője, a Mount Sinai Csont-programjának igazgatója.
„Meghatároztuk azt a molekulát, amelyet az izomszövet az edzés alatt bocsát ki, és amely közvetlenül a hosszú csontok erősségét növeli. Ezeket a csontokat használjuk az edzés során, ezek szoktak a leggyakrabban eltörni.”
A kísérletet olasz egyetemekkel együttműködve végezték: fiatal hím egérbe irisint fecskendeztek, amelyet a vázizomból vontak ki. Az egereknek jelentősen megnőtt ettől a csontjaik tömege és ereje, elsősorban a csöves csontoké, amelyek sűrű és kompakt csontszövetből állnak. A csöves csontok teszik ki a csontváz súlyának 80 százalékát.
Az irisin jelzőmolekula főként a csöves csontok növekedését befolyásolta, a szivacsos csontokat nem érintette. Az edzés az új csontsejtek keletkezésére gyakorolt közvetlen ösztönző hatást.
A kutatás beláthatatlan távlatokat nyithat.
A fizikai aktivitás csökkenésével, például volt sportolóknál, progresszív csontvesztés, ezzel együtt fokozott csonttörési kockázat léphet föl. Az űrhajósoknál a súlytalanság okoz gyors és súlyos csontveszteséget, míg a gerincsérüléseknél a mozgás hiánya következtében a csontok törékenysége miatt alakul ki kockázat.
Az idősebbek, ahogy a kor előrehaladtával fokozatosan elveszítik korábbi izomtömegüket, hajlamosak lesznek a csontritkulásra.
A kutatók bíznak a terápia kifejlesztésében.
„Az izom- és a csontvesztés gyakori orvosi probléma az időseknél, esetükben ez a megrokkanás egyik fő oka. Ha megértjük a molekuláris kapcsolatot az izmok és a csontok között, az reményt ad a korral járó csont- és izomvesztés kezelésére – egyidejűleg, egy gyógyszerrel” – magyarázza Zaidi professzor.