A tizenhatodik századtól elismert Európában, hogy a kakaó egészséges. Azonban ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell ugornunk az időben a közép-amerikai indiánok népi hagyományaihoz, akik a ‘kakaót’ élet elixírként tisztelték.
Nem csupán az arany, ezüst és más drágakövek voltak értékesek, amiket a spanyol hódítók Hernando Cortés vezetésével magukkal hoztak az 1500–as évek derekán. Felfedezték a pici, barna babot is, amelyből az indiánok gyomorkeserűt vagy ízletes italt készítettek,amit ‘Xocoatl’-nak vagy ‘chocolatl’-nak neveztek, ahonnan a mai kakaó és csokoládé elnevezés származik. Az azték császár Montezuma, a csokoládés italt adta a katonáinak és az elitnek és jelentős szerepe volt a szentelési és ünnepélyes szertartásokon egyaránt, mint az istenek itala. Egy svéd botanikus Lin-naeus, aki értesült a kakaó hírnevéről, megjelölte a növényi fajt egy nemzettségnek és Theobroma cacao L. néven keresztelte el, ami magyarul az ‘istenek italát’ jelenti.
A kakaó 1544-ben érte el az Óvilágot, amikor a leendő II. Fülöp spanyol királynak bemutatták a babokat. A spanyol nemességet annyira elbűvölte, hogy a kakaó létét titokban tartották a kivülállóktól közel egy évszázadon át. Akkoriban az italt természetesen annak gyógyhatásai miatt fogyasztották illetve vágykeltő szerként! Az ital híre fokozatosan terjedt el Európában, ekkorra már gyakran fahéjjal és vaníliával ízesítve.
1615-ben, amikor a spanyol hercegnő Anna hozzáment a francia XIII. Lajos királyhoz, hozománya részeként vitte magával a csokoládé receptjét. Az első rendszeresen csokoláde italt fogyasztó francia a feljegyzések szerint Richelieu bíboros volt, aki ételként és emésztés segítőként fogyasztotta.
Az angoloknak egészen 1657-ig kellett várniuk az első kakaó italra, melyet a londoni csokoládé-ivók házában árusítottak. Samuel Pepys, aki híres naplóíró volt, kedvelte ezeket a divatos találkozó helyeket, melyek előfutárai voltak számos férfi klubnak, mint például a Garrick Klubnak, ami ‘A Kakaófa Csokoládé Ház’-ként kezdte meg pályafutását.
A tizenhetedik században a spanyolok Fernando Po szigetén, közel az Afrikai partokhoz, kezdtek el kakaó babot termeszteni. Azonban a kakaó csak az 1880-as évek körül vált világszintű árucikké, amikor az angolok a gyarmatokon, a mai Ghánában kezdték el termeszteni. Afrika nyugati partja a mai napig a világ legnagyobb kakaó-termelő területe, továbbá a cserje termesztése Közép-Amerikában és Nyugat-Indiában, Ázsiában Malájziában, Indonéziában és a Fülöp-szigeteken is fontos szerepet játszik a nemzetgazdaságban.
A kakaó és a csokoládé történelmén keresztül megfigyelhetjük hogyan lett egy drága luxuscikkből tömegtermék, hogyan tette a keserű orvosságként használt italt ízletes étellé az emberi ízlés. Ma a csokoládé egy pompás és fejedelmi termék, amely továbbra is a világ kedvence.
Forrás:eufic.org