A halhatatlan magyal

A tea szerelmesei a magyal szó hallatán a maté teára asszociálnak, mások pedig a karácsonyra gondolnak. A növény áldásos hatásait nemcsak a dél-amerikai bennszülöttek ismerik évszázadok óta. A kelták, a buddhisták és az ókori rómaiak is szent növényként tisztelték. Az angolok holly-nak, azaz szentnek nevezik. Innen ered a híres Hollywood (szent fa) elnevezés is.

A magyalfélék családjába körülbelül 600-fajta növény és több száz különböző nemesített dísznövény tartozik. A növények méretükben, virágaik színében, bogyóikban, leveleik formájában is különböznek egymástól, található köztük örökzöld és lombhullató, tüskés és tüske nélküli is. Ám a magyalfélék mindegyike kétlaki cserje vagy kisebb fa. Szaporodáshoz egy porzós és egy termős virág szükséges.

A magyalfélék már a harmadkorban itt voltak a Földön. A körülményekhez alkalmazkodva valamennyi kontinensen elterjedek, az alföldektől a magas hegyi tájakig mindenhol találkozhatunk velük.

Legismertebb fajtája a közönséges magyal (Ilex aquifolium L.), amely 20 méteres magasságot is elérhet. Az örökzöld cserje egyenes tartású, sűrű ágú. Kemény, fogas, bőrnemű levelei hosszúkás-lándzsásak, többnyire fodros szélűek, szúrós fogakkal. A levelek feltűnően fényesek, mintha éppen megáztatta volna őket az eső. Apró fehér virágait a nyári virágzáskor rovarok porozzák be. Ősszel a sötét levelek hátulján világos piros, kb. 1 cm-es, 4-6 magot tartalmazó bogyószerű termések jelennek meg. Ezek a bogyók tavaszig ékesítik a növényt.

A közönséges magyal főként Nyugat- és Dél-Európában terjedt el. (Csehországban először Sychrovban ültettek magyalt, 1880-ban.) Nagyon lassan növekszik, átlagban 100 évig is eltart a növekedése, nem ritkák az 500 éves példányok sem.

Élősövénynek is kiváló. Rendszeres nyesésével megőrizhető a formája, szúrós tüskéivel távol tartja a betolakodókat. A magyalbokor az apróbb és nagyobb állatoknak is kedvenc rejtekhelye, védelmezője.

Veszélyes szépség

A népi gyógyászatban már több száz éve használják a szinte elviselhetetlenül keserű magyallevél főzetet reuma, köszvény, láz vagy köhögés csillapítására. Napjainkban mellhártyagyulladásra, a vércukorszint beállítására és a veseműködés támogatására is javasolt. Az aromaterápiában stresszoldáshoz használják.

Vonzó piros bogyói (illetve magjai) nem ehetők. Teobromint, a koffeinhez hasonló vegyületet tartalmaznak, amely kis mennyiségben serkenti az idegrendszer működését, nagyobb adagban azonban hányingert, rosszullétet, hasmenést, szapora pulzust, alacsony vérnyomást és fásultságot okoz. Az enyhe mérgezés jelei akár már egy-két bogyó elfogyasztása után jelentkezhetnek (felnőtt esetében). A madarak és a rágcsálók csak késő télen csipegetik le a magyal termését, mert a fagyok hatására a bogyók finomabb ízűek és toxicitásukat is elveszítik.

A paraguay-i elixír

Bizonyos magyalfajták fájával az ébenfát pótolják, például puskatus készítésekor. Több mint 60-fajta magyal azonban nemesebb célokat szolgál: serkentő italok készülnek belőlük. Az Ilex paraguariensis (maté) rekordmennyiségű koffeint tartalmaz, és az ayahuasca egyik fő összetevője. (Ez különböző pszichoaktív főzetek összefoglaló neve. A dél-amerikai sámánok az őserdőben honos ayahuasca indáiból készítik, sámán- és vallási szertartások alkalmából. Generációk óta ezt a serkentő és hallucinogén, hánytató italt használják a test és lélek megtisztításához.)

A paraguayi magyal levele, amelyből a közismert maté tea is készül, nagy mennyiségben tartalmaz koffeint, cserzőanyagokat, illóolajokat, vitaminokat, teobromint és ásványi anyagokat. A levelekből készített főzet serkentő hatású, támogatja az emésztést és a kiválasztást. Maté teát először a guaran indiánok fogyasztottak, majd a spanyol hódítók magukkal hozták a receptet Európába, ahol a kávé egyik, egészségesebb alternatívája lett.

Regék és hagyományok

A magyal a keresztény hagyományban Krisztus töviskoronájának szimbóluma, míg piros termései Krisztus vérét jelképezik. Az ősi kelta vallás követői, a druidák a téli napforduló ünnepének alkalmával – már jóval a kereszténység előtt – a természet szellemeként és az élet folytatásának jelképeként tisztelték a magyalt. A római szaturnáliák alkalmával a barátok ajándékként magyal ágakat küldtek egymásnak. A növényt, főleg az angolszász világban, még ma is sokféle mítosz, hiedelem övezi (Harry Potter varázspálcája is magyalból készült).

A szárított növény megtartja a színét, ezért remekül alkalmazható karácsonyi dekorációk készítéséhez. A karácsonyfát is ékesíti. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy a család kisebb tagjai vagy a házi kedvenceink ne tekintsék édességnek a magyal termését.

Írta:
VLADIMÍR VONÁSEK
Szakmailag ellenőrizte, kiegészítette: NÉMETH IMRÉNÉ ÉVA fitoterapeuta természetgyógyász,