A periódusos rendszer 26-os rendszámú elemeként számon tartott vas felfedezésének időpontja az emberi történelem múltjába vész. Bár a Gangesz völgyében Kr. e. 1800 tájáról származó vasleletekre is rábukkantak, ez a fém Kr. e. 1200-tól vált egyre elterjedtebbé. De nemcsak emberek foglalatoskodtak vele, hanem mitológiabeli istenek is (a görögönél Héphaisztosz, míg a rómaiaknál Vulcanus).
Hiány és többlet
A felnőtt ember testében levő kb. 2,5–4 g-nyi (a nőkben kevesebb, míg a férfiakban több) vas 60%-a a vörösvérsejtbeli hemoglobinban, 25%-a a vastároló és -szállító fehérjékhez (transzferrinhez, laktoferrinhez, ferritinhez, hemosziderinhez) kötődve, míg 15%-a az izombeli mioglobinban és különböző enzimekben fordul elő. A hemoglobin vasa köti meg az oxigént, amelyre a test minden sejtjének szüksége van. A vastartalmú enzimek különböző feladatokat töltenek be a testben. Bizonyos enzimek oxidációs-redukciós folyamatokat (elektronátvitelt) tesznek lehetővé (pl. citokrómok), mások hidrolízisekben működnek közre (pl. az oldatban bíbor színű savanyú foszfatáz), s olyanok is akadnak, amelyek védik a szervezetet (pl. szuperoxid-diszmutáz, kataláz, citokróm-c-peroxidáz).
A vastartalmú fehérjék képződéséhez szükséges vas a vékonybél felső szakaszán szívódik fel, amely kisebbrészt a vörös húsok hemoglobinjából és mioglobinjából származik, nagyobbrészt vassók formájában jut a tápcsatornába. Ez az elem előbb a bélnyálkahártya hámsejtjeibe, majd belőlük a vérbe jut, ahol transzferrinhez kapcsolódik. Ebből a fehérjéből épül be a vas a különböző sejtek belsejében létrejövő hemoglobinba, mioglobinba és enzimekbe, míg a maradék ferritinhez vagy hemosziderinhez kötött állapotban raktározódik.
Bár minden sejt képes vasat tárolni, a legnagyobb mennyiségben a máj, a lép és a csontvelő sejtjei halmozzák fel. A vas felszívódását a C-vitamin elősegíti, míg a gyomorsavhiány, valamint az ételekben levő polifenolok, fitát és kalcium gátolja.
Testünk takarékoskodik a vassal, ezért elég keveset veszít naponta. A java része a széklettel ürül, de kis mennyiségben a vizelettel és a lehámló bőrrel is távozik a szervezetből. A havivérzés során napi 0,6-0,7 mg-mal növekszik a nők vasvesztése. A felmérések szerint vashiány esetén számottevően csökken, míg vassal való túlterhelés esetén tetemesen nő a napi vasürítés.
Vashiány(ezt vérvesztés, fokozott vasszükséglet, csökkent vasfelszívódás vagy idült vérsejtoldódás idézheti elő)
– vérszegénység, következésképp a sejtek kellő mennyiségű oxigénnel való ellátásának zavara következik be,
– romlik a vázizmok munkavégző képessége
-lassul a gyermekek fejlődése, károsodnak megismerési, emlékezési és intellektuális folyamataik
– rendellenesség támadhat a terhesség kimenetelében (gyakoribb a koraszülés, a kis születési testtömeg, valamint a szülés utáni gyermek- és anyai halálozás)
– vashiányra utalhat egyebek között a kanál alakú köröm, a talaj vagy jég evése utáni vágy
–valamint a nyálkahártyára korlátozódó idült kandidiázis is
A kelleténél több vas
-Az is baj forrása lehet, ha örökletes vagy egyéb ok miatt a kelleténél több vas szívódik fel a vérbe, illetve tárolódik a szervekben (bőrben, szívben, hasnyálmirigyben, ízületekben, bélfalban stb.). Ez a hemokromatózisnak nevezett bántalom egyebek között a bőr bronzszínű pigmentációjával, májrákkal, májzsugorodással és szívelégtelenséggel társulhat
-Amikor viszont egyebek között tüdővérzés, ismételt transzfúzió, gyógyszer vagy a vörösvérsejtek fokozott lebomlása miatt vastároló hemosziderin rakódik le a test szöveteiben (ezt az ártalmat hemosziderózisnak nevezik), az fáradékonysággal, gyengeségérzéssel, hasmenéssel, hányással, köhögéssel és légszomjjal járhat, s ezúttal is előfordul májzsugorodás.
Anyatej a mérce
A 0–6 hónapos csecsemők becsült vagy ajánlott vasszükséglete helyett azt szokták megadni, hogy mennyi vas látszik megfelelőnek ebben az életkorban, s ezt az anyatej vastartalma alapján számítják ki. Minthogy a különböző anyatejekben többé-kevésé eltérő adagban (litenként 0,2 és 1,11 mg közötti mennyiségben) fordul elő ez az elem, ezért átlagos értéket (0,35 mg-ot) vesznek a számítás alapjául. Azt feltételezve, hogy a gyermek 7,8 dl tejet szopik naponta, ennyivel – kerekítve – 0,27 mg vas jut a szervezetébe. Minden jel arra vall, hogy ennyi elég is, különösen az első hónapokban, mert az időre született csecsemő teste nem szenved vasból hiányt (a vasraktárai fel vannak töltve), s bőségesen el van látva a vére hemoglobinnal is. Bár idővel apad a vaskészlete, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyatejjel általában hozzájut annyi vashoz, amennyire szüksége van. Minthogy azonban a kiscsecsemők testtömeg-gyarapodása nem egyforma (hat hónapos korban néhány kilogrammos eltérés is előfordul körükben), megokolt lehet a 0,27 mg-os ajánlott értéktől kismértékben eltérni.
A hat és tizenkét hónapos kor közötti vasszükségletet a vasfelszívódás mértéke, a testtömeg és növekedési üteme, a széklettel, vizelettel, leváló hámsejtekkel stb. elvesztett vasadag, a szövetekben tárolt és nem tárolt vas mennyisége, valamint a vértérfogat és a hemoglobinkoncentráció nevekedésével gyarapodó hemoglobintömeg alapján becsülik meg. Ebben az életszakaszban a vas becsült átlagos szükséglete (EAR) 6,9 mg/nap, míg ajánlott étkezési mennyisége (RDA) 11 mg/nap.
Az egy- és nyolcéves kor közötti időszakot két szakaszra szokták osztani az EAR és az RDA szempontjából. Az EAR egy- és hároméves kor között 3 mg/nap, míg négy- és nyolcéves kor között 4,1 mg/nap, ugyanakkor az RDA egy- és hároméves kor között 7 mg/nap, míg négy- és nyolcéves kor között 11 mg/nap.
A kilenc- és tizennyolc éves korosztályban a lányok havivérzésére tekintettel különbség van a fiúk és a nagyobb lányok vasszükséglete között. Az EAR a kilenc–tizenhárom éves fiúknál 5,9 mg/nap, míg a tizennégy–tizennyolc éveseknél 7,7 mg/nap, ugyanakkor a kilenc–tizenhárom éves lányoknál 5,7 mg/nap, míg a tizennégy–tizennyolc éveseknél 7,9 mg/nap. Az RDA a kilenc–tizenhárom éves fiúknál és lányoknál is 8 mg/nap, ugyanakkor a tizennégy–tizennyolc éves fiúknál 11 mg/nap, míg az ilyen korú lányoknál 15 mg/nap.
A tizennyolc évesnél idősebbek körében szintén különbséget tesznek a férfiak és a nők napi vasszükséglete között. Az EAR a férfiaknál 6 mg/nap, míg az RDA 8 mg/nap, ugyanakkor az EAR a tizenkilenc és ötven év közötti nőknél 8,1 mg/nap, míg az idősebbeknél 5 mg/nap, az RDA pedig az előbbi korcsoportban 18 mg/nap, míg az ötven év felettieknél 8 mg/nap. A terhesség magától értődően növeli a napi vasszükségletet: az EAR 22 mg/nap, míg az RDA 27 mg/nap. Minthogy a terhes nők átlagosan körülbelül 15 mg vasat fogyasztanak az ételekkel naponta, a hiányzó mennyiséget vasat tartalmazó tablettával kell pótolniuk. A szoptatás ideje alatt ennél jóval kevesebb vasat ajánl a szakirodalom (4): az EAR 6,5–7 mg/nap, míg az RDA 9-10 mg/nap az anyák számára.
Vasforrások
Bár a vegyes étrend kellő adagban tartalmaz vasat, sokan úgy érzik, hogy kiegészítésképpen is szedniük kell ezt az elemet. Amerikai felmérések szerint a nők 21–25, míg a férfiak 16 százaléka él ezzel a lehetőséggel. Ha hallgatnak a szakember (orvos, dietetikus) tanácsára, csak az általuk ajánlott mennyiségben fogyasztanak vastablettát, ezáltal elkerülik a túl sok vas okozta ártalmakat (a vas felső tűrési határa 40–45 mg/nap körül van).
Az élelmiszerek közül elsősorban a húsok és a májak tartalmaznak bőségesen vasat, de bizonyos magok (bab, lencse, borsó, dió, mogyoró és mák) vastartalma is számottevő. A tej, a túró, a kenyér és számos gyümölcs ugyanakkor szerény vasforrás. A vastartalmat illetően zavarkeltő, hogy ahányféle listát átnézünk, ugyanarra az élelmiszerre annyiféle értéket találunk, s ez alól az 1. táblázat összegyűjtött értékei sem kivételek.
1. táblázat Élelmiszerek 100 g-jának vastartalma mg-ban
bárányhús
|
10,5
|
sertésmáj
|
10,0
|
halpaszta
|
9,0
|
vese
|
8,0
|
szív
|
7,7
|
libamáj, kagyló, bab
|
7,0
|
marhamáj
|
5,5
|
libahús, fácánhús, lencse, szójaliszt
|
5,0
|
sóska
|
4,6
|
ribizli
|
4,5
|
szárított füge
|
4,2
|
dió
|
4,1
|
borsó, spenót
|
4,0
|
marhahús
|
3,5
|
csirkehús
|
3,0
|
szamóca
|
2,9
|
kajszibarack
|
2,1
|
körte
|
1,9
|
búzaliszt
|
1,7
|
vöröshagyma
|
1,6
|
retek
|
1,5
|
sertéshús, rizs, zöldborsó, citrom
|
1,0
|
egres
|
0,9
|
kenyér
|
0,8
|
trappista sajt, szőlő
|
0,7
|
zöldbab, málna
|
0,6
|
meggy
|
0,5
|
alma, banán, cseresznye, karalábé
|
0,3
|
túró, őszibarack, szilva
|
0,2
|
Irodalom
1. Lozoff, B., Brittenham, G. et al: Developmental deficits in iron-deficient infants: effects of age and iron lack. J. Pediatr., 101, 948–952, 1982.
2. Allen, L. H.: Anemia and iron deficiency: effects on pregnancy outcome. Am. J. Clin. Nutr., 71, 1280S–1284S, 2000.
3. Ansell, J. E., Wheby, M. S.: Pica: its relation to iron deficiency. A review of recent literature. Va. Med. Mon., 99, 951–954, 1972.
4. Food and Nutritional Board, Institute of Medicine: Dietary reference intakes for vitamin A, vitamin K, arsenic, boron, chromium, copper, iodine, iron, manganese, molybdenum, nickel, silicon, vanadium, and zinc. The National Academies Press, 2000.
Dr. Pécsi Tibor
Megjegyzés: Ami kimaradt !A vas elég rossz hatékonysággal szívódik fel. Ionos formájában Fe2+ (ferro vas) a felszívódás hatásfoka csupán 10%, ha a húsokban levő hemhez kötött vasat nézzük az felszívódás hatékonysága csupán a duplája tehát 20%. Ezért ha pl. egy 8mg vasat tartalmazó étrend kiegészítőt fogyasztunk abból csak 0,8 mg vas hasznosul! Az étrend kiegészítők kifejezett vashiány pótlására nem alkalmasak a bennük levő alacsony hatóanyagtartalom miatt. A gyógyszerek kb. 100mg-os hatóanyagtartalma tesz lehetővé kb. 10mg vasfelszívódást.(A szerk.)