A vizelet savassága csakúgy, mint a táplálék bizonyos összetevői befolyásolják a baktériumok túlélését és szaporodását a húgyutakban – ezt mutatta ki a Washington University Orvosi Fakultásának új kutatása.

A leggyakoribb bakteriális fertőzések közé tartozik világszerte a húgyúti fertőzés, amit gyakran okoznak az E. coli (Escherichia coli) baktériumtörzsek. Az orvosok már régóta az antibiotikumokra támaszkodnak a fertőzés kezelésében. De az antibiotikumokkal szembeni növekvő rezisztencia miatt lassan új terápia után kell nézniük.

“Az orvosok a megmondhatói, hogy nem egyszer találkoznak olyan beteggel, aki nagyon hajlamos a húgyúti fertőzésekre. Hosszú időn át ott voltak az olcsó antibiotikumok, amelyekkel jól lehetett gyógyítani. De az utóbbi 10-15 évben megugrott azoknak a fertőzéseknek a száma, amelyek rezisztensek ezekre a gyógyszerekre” – mondja Jeffrey P. Henderson, a tanulmány szerzője.

Ezért kutatta Henderson laboratóriuma azt kérdést: hogyan harcol a szervezet a maga természetes módján a bakteriális fertőzés ellen.

Egészséges személyek vizeletében tenyésztettek E.coli-t, és megfigyelték a baktériumok növekedését.

“A vizeletmintákat két csoportra oszthattuk aszerint, hogy megengedték vagy korlátozták a baktériumok növekedését. Azután megkérdeztük magunkat: mi lehet abban a vizeletmintában, ami korlátozza a baktériumok szaporodását.”

A siderocalin nevű fehérjét fedezték föl azokban a vizeletmintákban, amelyek gátolták a baktériumok növekedését – ezt termeli a szervezet a fertőzésre válaszul.

A siderocalin-ról az előző kutatásban bebizonyosodott, hogy azzal harcol a fertőzés ellen, hogy megfosztja a baktériumot a vastól – ami elengedhetetlen a baktérium növekedéséhez.

De mi kötötte egészséges önkénteseiket a siderocalin hatásosságához?

“Kor és nem nem játszott szerepet. Csak egyetlen faktor jöhetett szóba a sok közül, amit vizsgáltunk, a két csoport pH értéke, ami azt jelzi, mennyire savas vagy mennyire lúgos a vizelet.”

A hagyományos orvosi gondolkodás szerint a savas vizelet jobb környezet a bakteriális növekedés visszaszorítására, mondja Henderson. De az eredményeik szembe mentek ezzel az elgondolással: a kevésbé savas mintákban, azokban, amelyek közelebb álltak a víz semleges pH-jához, nagyobb aktivitást mutatotta siderocalin fehérje, és hatásosabban akadályozta baktériumnövekedést, mint a savasabb mintákban.

Sőt, a kutatók azt is kimutatták, hogy egyszerűen a pH módosításával serkenthetik vagy csökkenthetik a baktériumnövekedést. Amivel a betegek kezelésére is javaslatot tettek. De ez még nem volt minden.

“A vizelet összegyűjti a szervezet hulladékainak nagy részét, apró molekulák formájában. Ez egy hihetetlenül komplex közeg, amely megváltozik a táplálkozástól, befolyásolja a genetika, és több más tényező.”

Miután analizálták a mintákban levő vegyületek ezreit, a kutatók megállapították, hogy az aromás vegyületek – amelyek a személy étrendjében voltak megtalálhatók, tehát alapvetően étrend szerint változott az összetétel – ezeknek a lebomlási termékei akadályozták a baktériumok növekedését. A baktériumok korlátozott növekedése azokban a mintákban volt látható, amelyek több aromás vegyületet tartalmaztak, és megfordítva, ahol a minta megengedte a baktériumok növekedését, ott kevesebb volt az aromás vegyület.

Henderson azt gyanítja, hogy az aromás vegyületek nagy része jó vasmegkötő lehet, amivel megfosztja a baktériumokat a vastól. Ezeket a vegyületeket nem az emberi sejtek termelik, hanem a bélmikrobák, a táplálék emésztése közben.

“Kutatásunkból arra lehet következtetni, hogy az immunrendszer felhasználja a tápláléknövények vegyületeit arra, hogy megelőzze a baktériumok növekedését. Egy sor ilyen vegyületet azonosítottunk, ezek többsége kapcsolatban van valamely táplálkozási összetevővel – és a bélmikrobákkal.”

Eredményeik kapcsolatba hozták a vörös áfonyát – többek között – a baktériumnövekedés gátlásával. Megjegyzik a kutatók, hogy jó néhány kutatás vizsgálta a vörös áfonya-kivonatot vagy lét a húgyúti fertőzés kezelésére, de nem volt egyértelmű az eredmény.

“Lehetséges, hogy vörös áfonya hatékonyabb volna, ha párosítanák a vizelet lúgosításával. És lehet, hogy a vörös áfonya csak azoknak az embereknek segít, akiknek a megvannak a megfelelő bélmikrobáik.”

Forrás: Független.hu