Úgy gondoljuk a cékla őse Észak -Afrikában élt vadon az Ázsia és Európai felé eső tengerpartokon. Ezekben a legkorábbi időkben csak a levelét fogyasztották. Az ókori rómaiak voltak  az elsők akik termesztették  és már nem a levelét fogyasztották  hanem a gyökerét. Aztán a törzsek  akik betörtek Rómába magukkal vitték és terjesztették Észak-Európában ahol először állati takarmányként használták  majd a 16. században lett  egyre népszerűbb emberi  táplálék. Hogy miről is beszélek? Mai témánk a cékla!

A Libatopfélék közé tartozó élelmiszernek használt növények úgy tűnik olyan előnyöket kínálnak számunkra amelyeket más növények nem. Ebbe az alcsaládba tartozik a mángold, a spenót, a cukorrépa, a takarmányrépa és a cékla.

A cékla telt mélybordó színét a betalainoknak nevezett pigmentek adják. Két alapvető típusuk a betacyaninok és a betaxantinok.

A betacyaninok  a pirosas-lilás szín hordozói, legismertebb közülük a betanin.

A betaxantinok a sárgás színért felelősek, a sárga színű céklákban ezek dominálnak, legismertebb  közöttük a vulgaxantin.

Minden színanyag kiindulási  molekulája a  betalamicsav. A hozzá kapcsolódó aminosavak vagy aminosav származékok  milyensége  határozza meg mi lesz a végeredmény. A céklában  található színanyagok vízben oldhatóak és még egy szokatlan tulajdonságuk van, az hogy nitrogént tartalmaznak. A  betalainok közül sok antioxidánsként és gyulladáscsökkentőként működik, ugyanakkor ők maguk is nagyon érzékenyek az oxidációra. A cékla mellett még néhány növény tartalmaz betalainokat például a mángold, a rebarbara, a fügekaktusz, a nopál kaktusz  és az amaránt.

Antioxidáns hatás

A céklában nem az a meglepő, hogy antioxidánsokat tartalmaz hanem inkább az, hogy milyeneket. Feltűnő és szokatlan  keverék. Megszoktuk ha zöldségben meg antioxidánsban gondolkodunk legelőször a karotinoidok jutnak eszünkbe, elsősorban a béta-karotin. Ha ugyanezt vörösben  képzeljük akkor az antocianinok jutnak eszünkbe, amelyek például a vörös káposzta gyönyörű színét adják. A cékla pedig azt bizonyítja sem ez sem az, inkább  szintetizál magának  különleges keveréket: betacyaninok és betaxantinok. Ezek az egyedi antioxidánsok aztán párosulnak még a C-vitamin tartalommal meg a mangánnal és így egy egyedülálló keverék alakul ki. Bár a kutatások még kezdeti szakaszban vannak, úgy tűnik ez a sajátos összetétel védi az idegrendszer egészségét és egy olyan hozzá szorosan kapcsolódó szerv egészségét is mint a szem.

Gyulladáscsökkentés

A cékla színét alkotó sokféle molekuláról kimutatható hogy funkcionális gyulladásgátló vegyület. Különösen aktívak ilyen szempontból a betanin, az izobetanin és a vulgaxantin. Az egyik mechanizmus amely magyarázza a hatékonyságukat a ciklooxigenáz enzimek (beleértve a COX-1 és COX-2) gátlása. Ezeket az enzimeket a sejtek széles körben használják üzenetküldésre, amikor szükségük van valamilyen gyulladás kiváltására például védekezés céljából. Azonban amikor a test valamilyen krónikus gyulladásos folyamaton megy keresztül nincs szükség ezeknek a futároknak a létére, mert csak rontanak a helyzeten. Ilyen betegségek például az ateroszklerózis, a 2-es típusú cukorbetegség amelyek krónikus és nem kívánt gyulladással járnak együtt. (A gyógyszeripar ugyanezeket az enzimeket mesterségesen kifejlesztett molekulákkal próbálja kordában tartani gyulladások esetén.)

Amellett hogy egyedi színanyagokkal rendelkezik a cékla még kitűnő forrása a betainnak. (Nem tévesztendő össze a színagyagok közé tartozó betaninnal) Mi a következő jótétemény, ami miatt azt mondhatjuk fontos nekünk a cékla? A betain kiinduló vegyülete a kolin szintézisnek és a képződött kolinnak  már sok funkciója van a szervezetben. A kolin a B-vitaminhoz hasonló esszenciális tápanyag, mely a májban, húsokban, halban, diófélékben és tojásban található meg nagy mennyiségben. A kolin táplálékkiegészítők formájában történő pótlásának hatását több betegségben is tanulmányozták már, ilyen például a krónikus májgyulladás és cirrózis, a depresszió, a memóriazavarok, az Alzheimer-kór és demencia, továbbá a görcsrohamok bizonyos formái. Ebből következik hogy kolinra sokféle esetben szükség van. Mivel a gyulladáscsökkentésről kezdtünk beszélni maradjunk annál. A kolin kulcsfontosságú a kardiovaszkuláris rendszer számára mert megakadályozza a homocisztein felhalmozódását. Az emelkedett homocisztein szint pedig kapcsolódik a nemkívánt gyulladásokhoz és az általuk okozott kardiovasculáris problémákhoz.

De a betain még számos más úton is beleavatkozik a gyulladásos reakciókba: jelenléte az étrendünkben számos gyulladásos marker szintjét csökkenti a szervezetben többek között a C-reaktív protein, interleukin-6, alfa-tumornekrózis faktor. Anélkül hogy ezeknek az élettani folyamatoknak a mélyére tekintenénk, mégis azt mondhatjuk a cékla hatása a gyulladáscsökkentés   szempontjából nézve SZINTE  HATÁRTALAN.

Méregtelenítés

A céklában levő  pigmentek támogatják a szervezetben végbe menő méregtelenítési folyamatokat mégpedig ennek igen fontos 2. fázisát. Ennek a fázisnak a lényege, hogy a szervezetben lévő eltávolítandó molekulákat vízben oldhatóvá teszi hogy távozni tudjanak a szervezetből. Ezt a munkát a glutation-s -transzferáz enzimcsalád végzi. A céklában található betalainok  növelik az enzimrendszer aktivitását, ezzel segítve a szervezetet a méreganyagok eltávolításában. Ha tehát úgy gondoljuk nagyon is ki vagyunk téve  mindenféle toxinok expozíciójának, s szeretnénk valamit tenni ez ellen, étkezésünkben kiemelt helyet kell biztosítani a céklának.

Egy érdekes jelenség  azonban, hogy a felnőtt  emberi populációnak csak körülbelül 10-15%-a az igazi betalain reagáló. Az „igazi” betalain reagáló az a személy akinek szervezete maximálisan képes feldolgozni a céklát a benne található  betalainnal együtt és ezzel maximálisan ki tudja használni a gyulladáscsökkentő, antioxidáns és méregtelenítő hatást. (Ez az  adat az Egyesült Államokból származik ,lehet Európában nem teljesen érvényes)

Mit mondhatunk még róla

Antioxidáns, gyulladáscsökkentő, és erről a párosításról és mindenkinek eszébe juthat a rákmegelőzés. Egyelőre csak humán sejtekkel végzett laboratóriumi vizsgálatok  bizonyítják, hogy a cékla étrendi bevitele csökkentheti a kockázatot sok esetben:  vastagbél-, gyomor-, ideg-, tüdő-, emlő-, prosztata- és heretumor.

A cékla élelmi rosttartalma is az érdeklődés középpontjában áll. Bár azt mondjuk gyűjtőnéven  „élelmi rost” mégsem ugyanaz mindegyik. A cékla rostjai (a sárgarépa rostjaival egyetemben) különleges típusú élelmi rostok, amelyek speciális egészségügyi előnyöket biztosítanak főként az emésztőrendszer javára. Ennek az előnynek az oka ,hogy a rosttartalom jelentős része pektin-poliszaccharodiokból áll.

Színanyagok, rostok, C-vitamin és a felsorolás folytatódik, a szívbarát káliummal,  a szabad gyök fogó rézzel, a csontoknak és izmoknak segítő magnéziummal, a vassal és a foszforral. És aki képes a cékla zöldjét is felhasználni valamilyen formában, az jelentős mennyiségű luteinhez és zeaxantinhoz is juthat.

Érdekesség még a beeturia jelensége, amikor a céklafogyasztás után a vizelet a széklet (vagy mindkettő) vörösre vagy lilásra színeződik. Ez nem tekinthető kórosnak és avval függ össze hogy a szervezet mennyire tudja felhasználni a vörös színanyagokat.

Egy hátrányt azonban meg kell említenem. A céklában levő, és számunkra fontos fitonutritiensek beleértve a színanyagokat igen érzékenyek a hőre. Hogy lehetőleg minden megmaradjon benne vagy nyersen kellene fogyasztani, vagy maximum 15 perces párolás után.

És még egy érdekesség! A napi ajánlott mennyiség fogalmát inkább a vitaminokkal kapcsolatban ismerjük vagy használjuk. Mégis találtam utalást arra mennyit kellene fogyasztanunk a céklából. Heti rendszerességgel és legalább heti két alkalommal egy közepes nagyságú cékla- ez az egészség záloga!