Szöcske csokiban

Nehéz elképzelni, hogy a rovarok a mindennapi étrendünk részeivé váljanak, ám egyre több érv szól emellett. Az Élelmiszervizsgálati Közlemények legfrissebb számában megjelent tanulmányból kiderül, hogy az Afrikában és Ázsiában a mai napig közkedvelt rovarok miért jelenthetnek megoldást a fehérjekrízisre, a közeljövő élelmezési és mezőgazdasági problémáira…

Bármennyire undorodunk is az entomofágiától, azaz a rovarok elfogyasztásától, szakértők szerint a jövőben valószínűleg szükség lesz a szokásaink újragondolására a globális élelmezésbiztonság garantálásához.

A világ népességének gyors növekedése és a természeti erőforrásaink szűkössége ugyanis komoly probléma a mezőgazdaság szempontjából, a küszöbön álló „fehérjekrízis” megoldását többek között a rovarok jelenthetik.

 

Tény, hogy a rovarevés régóta a mindennapok része több kultúrában is. Az ókori Görögországban például a kabócákat csemegének tartották, de a világ összes táján előszeretettel fogyasztották a lárvákat, tücsköket, szöcskéket, német katonák pedig még az 1600-as években is ettek olajban sült selyemhernyót. Mózes törvényei is engedélyezték a sáskák evését, amely rovarok a vadméz mellett Keresztelő Szent János aszkétikus étrendjének is  alapját képezték, de az iszlám világban is elfogadott élelmiszernek számítottak a hangyák, méhek.

Annak ellenére, hogy Angliában és néhány nyugat-európai országban ugyan forgalomban vannak bizonyos rovarcsemegék (ilyen például a csokoládéba mártott szöcske), a jelenkori európai társadalmak többnyire elutasítják az entomofágiát sőt, a téma kifejezetten tabunak számít.

Pedig számos érv szól amellett, hogy a rovarokat valamilyen módon érdemes lenne beépítenünk az étrendünkbe. Kezdjük a gazdaságiakkal. A világ rohamosan növekedő népessége nem csak a mezőgazdaságra ró egyre nagyobb terhet, hanem az állati fehérjék iránti kereslet jelentős környezeti többlet terheléssel is jár. Az ehető rovarfajok azonban más állatokhoz (marha, sertés, baromfi) viszonyítva nagyon kismértékű terhelést eredményeznek, a rovarok ráadásul szárazságtűrők, és nem túl igényesek a takarmányozás terén. Mindemellett a mezőgazdasági és élelmiszeripar melléktermékeinek széles körét hasznosítják, nincs szükségük hatalmas kiterjedésű mezőgazdasági területekre, a tenyésztésükkel egyszerre nagyobb tömegek élelmezését lehet megoldani.

De mégis miért lehetnek számunkra kívánatosak a rovarok?

A rovarok nagy mennyiségben tartalmaznak fehérjét/aminosavat és egyéb tápanyagokat, többek között zsírsavakat, szénhidrátokat, ásványi anyagokat (Ca, Mg, Cu, Mn, Zn, Se), valamint vitaminokat (A-, D2-, D3-, E-, C-, B1-, B2-, B3-, B5-, B6-, B7-, B12-vitamin, folsav). Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szerint a megfelelően előállított rovarok nem jelentenek nagyobb veszélyt, mint a hús!

Mindezek után már csak az a kérdés, hogy vajon jogi szempontból élelmiszernek minősülnek-e az ehető rovarok. Az Európai Bizottságban körülbelül 8 évvel ezelőtt tették fel először a kérdést, amelyet jelenleg a 258/97/EK rendelet szabályoz, eszerint ehetők a rovarokból kivont összetevők (pl. fehérje izolátumok), illetve azok a rovarok is, amelyek részeit (lábakat, szárnyakat, fejet, belet stb.) már eltávolították. Fontos kérdés, hogy új élelmiszernek minősülnek-e, ennek megítélése országonként változik. Magyarországon például a rovarok nem minősülnek hagyományos élelmiszernek, és nincs is történelmi adat arra vonatkozóan, hogy korábban jelentős mértékben fogyasztottuk volna azokat.

Persze elsősorban nem a jogi szabályozás hiányossága miatt nem fogyasztunk rovarokat, hanem azért, mert undorodunk tőlük, hiszen kártevőként, kórokozók terjesztőiként, nem pedig élelmiszerként gondolunk rájuk.

Bármennyire is fenntartásokkal kezeljük azonban a rovarok élelmiszerként történő fogyasztását, előbb-utóbb valamilyen formában (például a rovarokból kivont összetevőkkel) valószínűleg mindannyian találkozni fogunk velük a tányérunkon!

Forrás:laboratorium.hu