Furcsa tudomány: a jelenség neve Pokemon Go

Emberek milliói  szerte a világon játsszák a Pokemon Go-t. Fura kinézetű fiatalok/és idősebbek mind a zombik, a telefon képernyőjét bámulva kószálnak a városokban, utcákon, tereken, parkokban…nem törődve a környezetükkel csak a telefonnal…van ennek valami értelme? Akarva akaratlan mindenkinek tudomásul kell vennie hogy ez a játék  létezik. (Persze eddig is voltak nagy hadvezérek, hódítások és  csaták, ezek azonban kizárólag a  négy fal között a sötét szobában a képernyők előtt zajlottak, az emberek meg maximum az interneten értekeztek egymással a haditervről.)

Miután tömeges a jelenség ilyen olyan indulatokat kelt az emberekben. Kicsiny két tagú szerkesztőségünkben is két ellentétes vélekedés okoz súrlódást: írjunk vagy ne írjunk a Pokemon Go egészségügyi előnyeiről, vagyis van neki egyáltalán? Egyikünk szerint :

“…én nem vagyok pokemon barát, már akkor sem voltam, amikor ez még csak rajzfilm volt. Most meg pláne nem vagyok az, amikor a pokemonvadász fellöki az embert egy játék miatt vagy alá sétál a kocsi alá. Ez már a vég kezdete, amikor már az miatt sem néz fel, ha vele szembe megy egy jó nő, sőt inkább mind a kettő a telefonját bámulja, még akkor is, ha már egymásnak mentek . A 7″-os kijelző fontosabb, mint a mellette sétáló. ”

Másikunk helyzetéből adódóan elnézőbben kezeli a dolgot miután két félig felnőtt  gyermeke játékát figyeli, és kénytelen együtt élni vele. Sőt  amit még kifejezetten pozitívumként értékel az az, hogy a játék mozgásra serkenti  gyermekeit, és felállítja az íróasztal mellől.

 A játék lényege azok számára akik még nem tudnák: az okostelefonra letöltött játék csak úgy működik ha a játékos sétál. A  valós világban sétáló játékos a telefon képernyőjére kapja,  megtalálhatja és elkaphatja a pokemonokat, hasznos kiegészítőket gyűjthet, csatázhat. És mindennek az alapja a mozgás, de nem is akármilyen. A játékot  ugyanis nem lehet motorizálni, bizonyos sebesség felett már nem érzékelhető, a teljesítmény rengeteg mozgást, gyaloglást igényel.

És itt jön a csavar a dologban. Az egyik oldalon a balesetek amelyek a figyelmetlenség és az elmélyült játék következményei, no  meg a kegyeleti helyek, és emlékművek fenntartóinak  tiltakozása, a másik oldalon pedig egynémely egészséggel foglalkozó ember véleménye. Nézzünk meg csupán kettőt.

Érdekesség : a cikkeket nem a bulvárban leltem, annál kicsit komolyabb helyen (Science Daily), és mindjárt az elsőnek nem átallották azt a címet adni Health benefits of Pokémon Go

Matt Hoffman, klinikai adjunktus (Texas A & M University)  -akit egyébként már Pokemon professzornak is titulálnak a munkatársai-így vélekedik.

A játék nagyon szórakoztató, és mint egy katalizátor készteti az embert a mozgásra. Amikor elkezdtem csak egy játék volt amely végül a hobbimmá vált. Egy -két órát töltöttem vele, és kimerészkedtem a közösségbe hogy megtaláljam a Pokestop-okat. Az edzőnek ahhoz hogy kikeltsen egy tojást egytől hat merföldet is kell gyalogolnia. Semmi kétség sokkal többet edzettem a játék eredményeként, és élveztem .

A becslések szerint a játékosok száma  9-től 21 millióig terjedhet és a felhasználói bázis naponta növekszik.

Ezek után miben véli összefoglalni az előnyöket egy adjunktus aki maga is játszik ?

  • A játék összehozza az embereket, alkalmat teremt társadalmi interakciókra, növekszik bennünk a valahová tartozás érzése, ami pozitív hatással van az érzelmi és mentális egészségre. Továbbá előfordulhat hogy csökkenti a generációk közötti távolságot. Ez egy viszonylag erőszakmentes játék, és láttam a családokat ahogy együtt sétálnak . A Pokemon Go képes felállítani az egész családot a kanapéról hogy együtt járkáljanak a környéken.
  • Hoffmann szerint a játék felkeltette a kíváncsiságát a helyi közösség iránt. Új tapasztalatokkal gazdagodott szűkebb környezetében mert a játék olyan helyekre vezette el amelyeken eddig csupán áthajtott. Továbbá sokféle  emberrel találkozott a játék kapcsán és érdekes volt számára látni a különböző karaktereket és képességeket. ( Megjegyzés: megtanulta felfedezni  a saját környezetét, és megismerni a benne levő embereket. Az idegenség korunk problémája! )

Azonban ha beszorozzuk a játékosok számát a  kilométerekkel amelyeket meg kell tenni a haladás érdekében a negatív események esélye természetesen növekszik. Ha bámulom a telefont és nem figyelek a környezetemre minden előfordulhat. Ezért a jó tanácsok is itt következnek:

  • legyünk tudatában a környezetünknek, játszunk együtt másokkal a biztonság jegyében, soha ne játsszuk vezetés közben (!?), ne játszunk sötét elészigetelt környéken, továbbá a nyári nap nagyon forró, használjunk fényvédőt és igyunk sok vizet.

Majd eltelt 10 nap és egy újabb cikk már a 2-es típusú diabétesszel hozta összefüggésbe a játékot:Pokémon Go could ease Type 2 diabetes burden

A University of Leicester  cukorbetegséggel foglalkozó vezető kutatói úgy vélik hogy a Pokemon őrület  innovatív megoldást jelenthetne a túlsúly és a krónikus betegségek esetében.

A legutóbbi adatok arra utalnak hogy Angliában  ötmillió ember tartozik a nagy a kockázatú csoportba a  2. típusú cukorbetegséggel kapcsolatban, ami nagymértékben köszönhető  a fizikai inaktivitásnak és az elhízásnak.

A séta szerepe  igen alul értékelt mégis a legjobb és legolcsóbb formája a testedzésnek.  Egyszerű és hozzáférhető módon segít fenntartani az egészséges testet.  Ami pedig felállítja az embereket a kanapéról annak csakis pozitív hatásai lehetnek.

Sőt a hírek már egy akut szociális szorongásban szenvedő játékosról is szólnak aki hosszú ideje a lakását is csak ritkán volt képes elhagyni.  A 45 éves Tom Booth  eredetileg azt hitte a játék csupán gyerekeknek szól, de aztán letöltötte magának is mert érdekelte mi ez a nagy felhajtás. Aztán évek óta először elhagyta a házát és mérföldeken át gyalogolt követve a játékot.

Egy nagyobb  fogyásról is olvasni lehetett. Sam Clark  32 éves cégtulajdonos 20 nap alatt 227 km-t tett meg  ami megegyezik az öt maratoni távval. Ez a teljesítmény természetesen fogyással járt.

Szóval akkor mi is a helyzet? Ez az eszement játék igába hajtotta az embereket, és a helyzet már olyan elkeserítő hogy   “megérettünk a kipusztulásra”, avagy talán mégis van benne valami, mivel egy nemzedéket állított fel az íróasztalok és monitorok mögül és kiküldte őket a vadonba  egy kis extrém testmozgásra?
Ki-ki válaszoljon a kérdésre vérmérséklete szerint.