Az ökörfarkkóró, latin nevén Verbascum thapsiforme a görvélyfűfélék családjába tartozó kétéves növény, amely szereti a napsütötte, köves lejtőket, ahol, ha jól érzi magát, akár 2 méteres magasságba is megnőhet. Első évben alakul ki a levélrózsája, és csak a második évben virágzik. Érdekes, hogy ennek a gyógynövénynek a magjai rendkívül mérgezők.Az ökörfarkkóró eredetileg Európában és Ázsiában (Kína nyugati területein is) honos növény, ám ma már Észak-Amerikában is megtalálható. A növény külseje felettébb jellegzetes, fürtös virágzata világossárga színű, és édesen illatozik. Ez a monumentális növény júniustól szeptemberig virágzik, és ebben az időszakban érdemes gyűjteni – nemcsak a virágát, hanem nemezszerű leveleit is, amelyeket szárítunk, olajban áztatjuk vagy kenőcsökhöz keverjük őket. A növény virágait teljes napsütésben kell leszedni, és gyorsan, még ugyanazon a napon kiszárítani, különben a virágok bebarnulnak, és veszítenek gyógyhatásukból.
Az ökörfarkkórót nem igazán lehet rászoktatni a kerti életre, mert tápanyagban szegény, nagyon könnyű, meszes talajra, emellett rengeteg napsütésre van szüksége. A kertekben való természetes megjelenése rendkívül ritka, és a hagyomány szerint egy ilyen ökörfarkkórós kert áldottnak számít. A növény családneve (Verbascum) a bajuszt jelölő görög szó csonka változata, ami arra a tényre utal, hogy az ökörfarkkóró levelei egész felületükön erősen szőrösek.

Gyógynövény és fényhordozó

Az ökörfarkkórót már az ókori rómaiak és görögök is jól ismerték, nemcsak gyógynövényként, hanem fényhordozóként is alkalmazták. A faggyúba vagy gyantába mártott, szárított ökörfarkkóró-szárakat gyertyaként használták a szabad ég alatt tartott temetkezési szertartásokon. A római légiók fáklyákat készítettek belőle.
Az ókorban előszeretettel használták az ökörfarkkórót a konyhában, valamint a növény leveleibe csomagolták a gyümölcsöket (például a fügét), hogy így védjék őket a rothadástól. A növény virágaiból készített főzettel öblögették a szőke emberek haját, hogy ezzel is kiemeljék hajuk sárga színét.A mágikus kelta szertartásokon az ökörfarkkórót füstölőként alkalmazták, mert úgy tartották, hogy a növényből származó füst belélegzésével megszerezhetik az ősök tudását. Ökörfarkkóró segítségével festették be a druidák szertartási öltözékét is.
A néphagyomány említést tesz a cipőbe helyezhető ökörfarkkóró-talpbetétről, amellyel a viseltes cipő kiválóan kipárnázható, valamint az ökörfarkkóró-tejről, amely hathatós segítséget nyújt hörgőproblémák esetén. Az ökörfarkkóró szárított, összemorzsolt leveleit gyakran hozzákeverték a dohányhoz. Ennek nem csupán anyagi okai voltak, egészségi szempontok ugyancsak közrejátszottak, az ökörfarkkóró ugyanis az asztmás tünetek és a köhögés csillapításának hatékony eszköze volt. Bár az ökörfarkkórót a középkorban a boszorkányok jellegzetes növényeként tartották számon, valószínűleg azért, mert a növény alakja sokban emlékeztet a seprűre, különböző kolostorokban is termesztették, mert úgy hitték, hogy a növény megvédi őket az ördögtől.
Indiában ezzel szemben a biztonság növényeként tisztelik az ökörfarkkórót, ezért sok házban akasztják az ajtó vagy az ablak fölé, hogy megvédje a bent lakókat a gonosz szellemektől, vagy beteszik a párnájuk alá, hogy vele űzzék el a rossz álmokat.

Jótékony hatás a légutakra

Az ökörfarkkóró hatóanyagai, amelyek között megtaláljuk a glikozidokat, flavonoidokat, szaponinokat, nyálka- és cserzőanyagokat, tonizálják a légzőszerveket, jótékonyan hatnak légúti gyulladásokban, és elősegítik a lerakódott nyák felköhögését. Az ökörfarkkóróból készített főzet belsőleg kiválóan alkalmazható hörghurut, tüdőgyulladás, mellhártyagyulladás és erős köhögés, valamint allergiás szénanátha esetén. A nyálkaanyagok és a szaponinok egyfajta védőburkot képeznek a felső légutak nyálkahártyáin, védve őket a sérülésektől és a kiszáradástól. A glikozidok segítenek fellazítani a lerakódott nyákot, ezzel megkönnyítik annak felköhögését, illetve csillapítják az erős köhögést.
Az ökörfarkkóróban megtalálható az egyik leghatékonyabb bioflavonoid, a heszperidin, amelynek erős gyulladásellenes hatása van. Emellett görcsoldóként és vizelethajtóként is számon tartják. Hörghurut és más légúti megbetegedések esetén érdemes az ökörfarkkóró használatát egyéb gyógynövények – pl. bazsalikom, édesgyökér, hársfa, bodza, mályva vagy kakukkfű – alkalmazásával kombinálni.

Bőrgyulladásra, szemölcsre is hasznos

Az ökörfarkkóróból készített tea támogatja a máj- és a lépműködést, jótékonyan hat továbbá gyomor-, valamint bélgyulladásban. A növényből készített kenőcs pedig segítséget nyújt aranyér, égési sérülések, fagyási sérülések, fekélyek és reuma esetén. A növény virágaiból kilúgozással nyert olajos anyaggal kiválóan kezelhetők a bőrgyulladások, a szétmorzsolt friss levelek pedig eltüntetik a szemölcsöket. A jószágoknál az ökörfarkkóró állítólag minden betegséget meggyógyít…
Az ökörfarkkóró nagymamáink növénye, a hagyományok és a régi rituálék virága, rendkívül konzervatív, és megbízhatóan tartja pozícióját a gyógynövények világában. Ez a felettébb öntudatos növény óriási mennyiségű napsugárzást rejteget magában, ezért egészen logikus, hogy az ember életébe is képes fényt vinni. És ahol fény van, ott nincs helye semmiféle gonosz gondolatnak. Legközelebb, ha Ön megpillant egy ökörfarkkórót, hagyja magát fénnyel beragyogni, meggyógyítani, elvarázsolni, és engedje meg magának, hogy bepillantást nyerhessen személyiségének jobbik oldalába.

Forrás : Tereza Viktorova