– Bele lehet-e halni az öregségbe? – ebben a kérdésben még gyakorlott gerontológusok véleménye sem egyezik sokszor. Boga Bálint gerontológus professzor több évtizedes praxisa alatt nem találkozott egyetlen olyan id?s korban elhunyttal sem, akinek a halálát az a bizonyos „végelgyengülés” okozta volna, amire néhány országban elfogadottan hivatkoznak a statisztikákban, a halotti jegyz?könyvek alapján.

    Mostanában egyre többször hallani ezzel a témával kapcsolatban az id?skor kutatásával foglalkozó szakemberek, gyakran egymásnak is ellentmondó véleményét. Nem véletlenül, hiszen az el?rejelzések szerint az „öregek kora” jön el, 2030-ra több mint egymillió 100 éves ember lesz a világban. Vagyis az életkor egyre inkább kitolódik, szinte „matuzsálemi” határokig, vagyis az „öregedési index” emelked? tendenciát mutat.
    Ahogy Székács Béla, a Magyar Geriátriai és Gerontológiai Társaság elnöke mondja, az öregedés természetes folyamat. „Ennek a folyamatnak viszont igen sokféle változata van. Gyakorlatilag ahány ember, annyi féle. Nincs két egyformán öreged? azok között a 2 millió 60 éven felüliek között sem, akik közöttünk, nálunk élnek. Mindenki az idilli, szép öregkort képzeli el magának, csakhogy ezért igen sokat kell tenni, és már fiatal korban. Nem csak az egészségügynek, az egyénnek, a pácienseknek is. Csodaszer nincs, annak ellenére, hogy egyre több szerencselovag kísérli meg varázsbogyókkal, különleges készítményekkel, drága, és hatástalan szerekkel garantálni az örök ifjúságot.”
    Az id?skor biológiai, fiziológiai folyamatáról sokan, sokféleképpen írtak. Fritz Reimann pszichoanalitikus, „Az öregedés m?vészete” cím? munkájában határozottan azt a nézetet vallja, hogy az öregkor formálható, alakítható, de vannak olyan dolgok, amelyekbe bele kell tör?dnünk. Kés?bb és hosszabban öregszünk, köszönhet?en nagyrészt az egyre fejl?d? tudománynak, a jobb, hatékonyabb egészségügyi ellátásnak, a fejlettebb diagnosztikai módszereknek. Elméletileg valóban élhetnénk akár 120-130 évig is, csakhogy a szervezetet az élet során sokféle kórokozó ártalom éri.
    „Szervezeti, és m?ködésbeli ártalmakról van szó, – mondja Székács professzor – és az ezek következtében létrejöv? változások összessége vezet végs? soron a halálhoz. Egy szerv, vagy szervrendszer, valamilyen funkció gyors leromlása mindig kóros változás, és nem a normális öregedés következménye.”
    Vagyis „csak” az id?skor nem elég ok a halálra. Az energia elvesztése, a „végelgyengülés” mögött általában mindig van valamilyen valódi halálok. Székács professzor szerint a gazdaságilag fejletlenebb országokban gyakran elfogadják halálokként a végelgyengülés megjelölést, éppen a diagnosztika elmaradottsága miatt. De olyan eset is el?fordul, amikor van halálok, csak nem diagnosztizálható, nem mutatható ki.
    A 30-as, 40-es években még az id?skori halálokok között 16 százalékban szerepelt a végelgyengülés megjelölés. Ma – bár maga az öregedési folyamat elvezethet idáig elvileg – gyakorlatilag a legtöbb országban konkrét kórmegállapítást és kórmegjelölést fogadnak csak el a halálozási jegyz?könyvön.
    Bár az öregedés folyamata kétségtelenül kedvez?tlen változásokkal jár, amelyek nyomán könnyebben kialakulhatnak kóros elváltozások, lassítani lehet, ha elkerülni végleg nem is az id?s korral járó biológiai, és pszichés terheket. Ezért viszont dolgozni kell, a szervezet állandó karbantartásával, a testi és szellemi aktivitás meg?rzésével, kiegyensúlyozott életmóddal.
    Mindehhez a tudomány a maga módján járul hozzá, a geriátria fejl?désével, a genetika és ?ssejtkutatás el?rehaladásával, azokkal a modern terápiákkal, amelyek az immunrendszer er?sítését szolgálják. Goethe szerint „az öregkort nem megélni, elviselni m?vészet”. Úgy t?nik a megállapítás egyre id?szer?bb lesz, ha tétlenül, beletör?dve várjuk az évek múlását.
    Bár a WHO a 70 éven felülieket tekinti hivatalosan id?seknek, az emberi életkor fels? határa elméletileg akár 120-130 év is lehetne, ha nem jönne közbe valamilyen betegség, amely miatt korábban következik be a vég.
Az Egészségügyi Világszervezet határozott álláspontja az, hogy egyre többen érnek meg az átlagnál magasabb életkort, és nem is szervi bántalom, vagy betegség következtében veszítik el életüket, hanem a „természetes kopás,” elhasználódás, energiavesztés következtében. Ezért célszer?nek látják, hogy – talán már a következ? évben- mindenképpen felveszik a hivatalosan is elfogadható halálokok listájára az öregkori végelgyengülést.

(MTI; Leopold Györgyi)