Az ok, amiért megválasztják utódaik nemét, nem más, minthogy befolyásolják, mennyi utódjuk szülessen majd a következ? generációban.

San Diego Állatkertjének leszármazási adatait felhasználva, a kutatók els? ízben voltak képesek bizonyítani az evolúciós biológia alaptételét: az eml?sök – egy ismeretlen fiziológiás mechanizmussal – képesek manipulálni utódaik nemének arányát.

“Ez a modern evolúciós biológia alapköve, kimutatni, hogy amikor a n?stények nemet választanak utódjuknak, stratégiailag cselekszenek, azért teszik, hogy több unokájuk legyen” – mondja Joseph Garner, professzor (Stanford University).

A tudósok 2300 állat három generáción át való szaporodásáról gy?jtöttek adatokat, és azok azt mutatták, hogy a ‘nagyanyák’ és ‘nagyapák’ stratégiailag választottak: hímnem? lett az utód, ha lehet?ség volt arra, hogy kiemelked? min?ség? legyen, és több unokával ajándékozza meg ?ket. Garner professzor szerint a folyamatot a n?stények kontrollálják.

“Úgy gondolunk a reprodukcióra, mint ami kizárólag arról szól, hogy a hímek versengenek a n?stényekért, és a n?stények kötelességtudóan a gy?ztest választják. Pedig a valóságban a n?stények sokkal többet invesztálnak a párosodásba, és stratégiai döntést hoznak az utódaik nemér?l, a saját állapotuk, partnerük min?ségi tulajdonságai és a környezet alapján. A n?stény valamiképp kiválasztja azt a spermát a többi közül, amelyik a legjobban szolgálja az érdekét.”

A kutatás egy 1973-ban közzétett elméletre épül, amely megtámadta azt a hagyományos vélekedést, hogy az eml?söknél az utódok nemét a véletlen határozza meg, és a nemek aránya 50-50 % a populációban. A tudósok, Robert Trivers és Dan Willard – az evolúciós szociobiológia megalapítói ehelyett azt feltételezték, hogy az eml?sök manipulálják utódaik nemét, abból a célból, hogy maximalizálják saját szaporodási sikerességüket. Ennek megfelel?en, a jó kondícióban lev? szül?k (ami az egészségen kívül tartalmazza a méretet, dominanciát is) hímnem? utódba invesztálnak. A hímnem? utód örökli az erejüket, méretüket, képes lesz vetélkedni a társért, és nagyobb esélye lesz több utódot nemzeni.

Ezzel szemben a gyengébb kondíciókkal rendelkez? anya biztonsági játékot játszik: inkább n?nem? utódokat hoz a világra, amelyeknek produktivitása fiziológiailag korlátozott.

A hipotézist 1984-ben meger?sítették, Clutton-Brok (University of Cambridge) felfedezte, hogy a vadon él? szarvasoknál a domináns anyától lényegesen több hímnem? utód született.

De ennek a kutatásnak megvolt az a gyengéje, hogy mindössze két generációt vizsgált, nem mutatta ki, hogy a több hímnem? utódtól több unoka született. Így a hipotézis bizonyítása elmaradt.

Garner és munkatársai a San Diego-i Állatkertben 678 fajnak, több, mint 38 000 állatnak vizsgálták a leszármazását harmadíziglen. Reprezentálva voltak a f?bb eml?scsoportok: f?eml?sök, húsev?k (oroszlán, medve, farkas) patások (szarvas, bivaly), páratlan ujjú patások (ló, rinocérosz).

Garneréknek sikerült kimutatniuk, hogy abban az esetben, amikor a n?stények többségében hímnem? utódot ellettek, 2,7-szer több utódjuk lett – fejenként -, mint azoknak az anyáknak, amelyek azonos számú hím és n?stény utódot hoztak a világra.

Ugyanez igaz volt az unokákra is: amikor a hímnem? utódok voltak többségben, azoknak az utódoknak átlagosan 2,4-szer több utódjuk született – fejenként. “Egy apaállat, amelynek több hím utója van, szintén sikeresebb. De ezt teljes egészében az anyaállat dönti el, mert a nemek arányáról ? dönt, az apaállat min?sége alapján.”

Garner a szerencsejátékhoz hasonlítja az utódok kérdését: a hímek világra hozatala – nagy kockázatú, nagy jutalmú játék. Ha többségében n?stény állatot hoz a világra – biztonsági játék.

“A legtöbb hím oroszlán nem párosodik. 10 vagy 15 n?stény oroszlánnál egy hím lesz az apa. Ugyanez igaz a páviánokra is Ott is egyetlen alfa hím van. Ha egy háremet tartó hímnek a szül?je vagy, megütötted a f?nyereményt, vagy száz utódod lesz” – magyarázza Garner.

De hogyan tudják manipulálni a szül?k az utód nemét? A mechanizmusa ismeretlen, de egy elmélet szerint a n?stény tudja kontrollálni a ‘hím’ és a ‘n?i’ spermát, amelyeknek eltér? a formája, amikor a reprodukció alatt a vezetékben haladnak: lelassíthatja vagy felgyorsíthatja a sperma haladását, ezzel választja ki.

Garner szerint valami hasonló az embereknél is lehet, egyes kutatásokból arra lehet következtetni, hogy képesek vagyunk a nemi arányokat a társadalmi elváráshoz illeszteni. Például a poligám társadalmakban, a legmagasabb rangú asszonynak sokkal valószín?bb, hogy fia van, mint az alacsonyabb rangúnak.

Egy kutatás, ami az USA 400 milliárdosát vizsgálta (2013-ban publikálták), úgy találta, hogy nagyobb valószín?séggel voltak fiaik, mint lányaik – valószín?leg azért, feltételezik a kutatók, mert a fiúk megtartják a családi vagyont.

Forrás: Független.hu