Furcsa tudomány:Az emlősök képesek megválasztani utódaik nemét ?

Az ok, amiért megválasztják utódaik nemét, nem más, minthogy befolyásolják, mennyi utódjuk szülessen majd a következő generációban.

San Diego Állatkertjének leszármazási adatait felhasználva, a kutatók első ízben voltak képesek bizonyítani az evolúciós biológia alaptételét: az emlősök – egy ismeretlen fiziológiás mechanizmussal – képesek manipulálni utódaik nemének arányát.

“Ez a modern evolúciós biológia alapköve, kimutatni, hogy amikor a nőstények nemet választanak utódjuknak, stratégiailag cselekszenek, azért teszik, hogy több unokájuk legyen” – mondja Joseph Garner, professzor (Stanford University).

A tudósok 2300 állat három generáción át való szaporodásáról gyűjtöttek adatokat, és azok azt mutatták, hogy a ‘nagyanyák’ és ‘nagyapák’ stratégiailag választottak: hímnemű lett az utód, ha lehetőség volt arra, hogy kiemelkedő minőségű legyen, és több unokával ajándékozza meg őket. Garner professzor szerint a folyamatot a nőstények kontrollálják.

“Úgy gondolunk a reprodukcióra, mint ami kizárólag arról szól, hogy a hímek versengenek a nőstényekért, és a nőstények kötelességtudóan a győztest választják. Pedig a valóságban a nőstények sokkal többet invesztálnak a párosodásba, és stratégiai döntést hoznak az utódaik neméről, a saját állapotuk, partnerük minőségi tulajdonságai és a környezet alapján. A nőstény valamiképp kiválasztja azt a spermát a többi közül, amelyik a legjobban szolgálja az érdekét.”

A kutatás egy 1973-ban közzétett elméletre épül, amely megtámadta azt a hagyományos vélekedést, hogy az emlősöknél az utódok nemét a véletlen határozza meg, és a nemek aránya 50-50 % a populációban. A tudósok, Robert Trivers és Dan Willard – az evolúciós szociobiológia megalapítói ehelyett azt feltételezték, hogy az emlősök manipulálják utódaik nemét, abból a célból, hogy maximalizálják saját szaporodási sikerességüket. Ennek megfelelően, a jó kondícióban levő szülők (ami az egészségen kívül tartalmazza a méretet, dominanciát is) hímnemű utódba invesztálnak. A hímnemű utód örökli az erejüket, méretüket, képes lesz vetélkedni a társért, és nagyobb esélye lesz több utódot nemzeni.

Ezzel szemben a gyengébb kondíciókkal rendelkező anya biztonsági játékot játszik: inkább nőnemű utódokat hoz a világra, amelyeknek produktivitása fiziológiailag korlátozott.

A hipotézist 1984-ben megerősítették, Clutton-Brok (University of Cambridge) felfedezte, hogy a vadon élő szarvasoknál a domináns anyától lényegesen több hímnemű utód született.

De ennek a kutatásnak megvolt az a gyengéje, hogy mindössze két generációt vizsgált, nem mutatta ki, hogy a több hímnemű utódtól több unoka született. Így a hipotézis bizonyítása elmaradt.

Garner és munkatársai a San Diego-i Állatkertben 678 fajnak, több, mint 38 000 állatnak vizsgálták a leszármazását harmadíziglen. Reprezentálva voltak a főbb emlőscsoportok: főemlősök, húsevők (oroszlán, medve, farkas) patások (szarvas, bivaly), páratlan ujjú patások (ló, rinocérosz).

Garneréknek sikerült kimutatniuk, hogy abban az esetben, amikor a nőstények többségében hímnemű utódot ellettek, 2,7-szer több utódjuk lett – fejenként -, mint azoknak az anyáknak, amelyek azonos számú hím és nőstény utódot hoztak a világra.

Ugyanez igaz volt az unokákra is: amikor a hímnemű utódok voltak többségben, azoknak az utódoknak átlagosan 2,4-szer több utódjuk született – fejenként. “Egy apaállat, amelynek több hím utója van, szintén sikeresebb. De ezt teljes egészében az anyaállat dönti el, mert a nemek arányáról ő dönt, az apaállat minősége alapján.”

Garner a szerencsejátékhoz hasonlítja az utódok kérdését: a hímek világra hozatala – nagy kockázatú, nagy jutalmú játék. Ha többségében nőstény állatot hoz a világra – biztonsági játék.

“A legtöbb hím oroszlán nem párosodik. 10 vagy 15 nőstény oroszlánnál egy hím lesz az apa. Ugyanez igaz a páviánokra is Ott is egyetlen alfa hím van. Ha egy háremet tartó hímnek a szülője vagy, megütötted a főnyereményt, vagy száz utódod lesz” – magyarázza Garner.

De hogyan tudják manipulálni a szülők az utód nemét? A mechanizmusa ismeretlen, de egy elmélet szerint a nőstény tudja kontrollálni a ‘hím’ és a ‘női’ spermát, amelyeknek eltérő a formája, amikor a reprodukció alatt a vezetékben haladnak: lelassíthatja vagy felgyorsíthatja a sperma haladását, ezzel választja ki.

Garner szerint valami hasonló az embereknél is lehet, egyes kutatásokból arra lehet következtetni, hogy képesek vagyunk a nemi arányokat a társadalmi elváráshoz illeszteni. Például a poligám társadalmakban, a legmagasabb rangú asszonynak sokkal valószínűbb, hogy fia van, mint az alacsonyabb rangúnak.

Egy kutatás, ami az USA 400 milliárdosát vizsgálta (2013-ban publikálták), úgy találta, hogy nagyobb valószínűséggel voltak fiaik, mint lányaik – valószínűleg azért, feltételezik a kutatók, mert a fiúk megtartják a családi vagyont.

Forrás: Független.hu